AZ ÉLET
Úgy hiszem, Jézus állításának következő része a kulcsa másik két kijelentéséhez.
„Én vagyok az út és az igazság” - mondta Jézus. Azután ezt mondta: „Én vagyok az élet.” Ez Jézus állításának legfontosabb része. Jézus állítása, hogy Ő „az .élet” azt sugallja, hogy neki örökké kell élnie, ha nekem örök vagy örökké tartó életet akar adni. Ezen állításának köze van a feltámadásához, a kereszténység hitelességének legfontosabb mércéjéhez. Ha Jézus Krisztus nem támadt fel a halálból, akkor Ő nem az igazság, és nem az út. Krisztus élete hitelességének alapja a feltámadásában lelhető meg.
Ha Jézus Krisztus nem támadt fel a halálból és nem győzte le azt, akkor a keresztények a világ legnagyobb bolondjai. Ha Jézus Krisztus nem támadt fel a halálból, akkor amit önöknek mondok nem más, mint hazugság. Ha Jézus Krisztus nem támadt fel a halálból, a hitük, a hitem és a világ hite haszontalan és hiábavaló.
Jézus életének középpontja - állításainak bizonyításával összefüggésben - azon kijelentése volt, hogy el kell vettetnie és „meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia”. (Márk 8,31)
Philip Schaff; a történész - aki A Keresztény egyház történetét írta - azt mondta: „A kereszténység próbája a feltámadás, mely vagy a legnagyobb csoda, vagy a legnagyobb csalás, melyet a történelem feljegyez.”
Dr. William Lyon Phelps a Yale Egyetemről szintén ezt mondta: „Krisztus életének próbája a feltámadás.”
Maradt egy kérdésünk: Feltámadt Krisztus a halálból? Ha igen, milyen bizonyíték segíthet minket abban, hogy következetes gondolkodással eljussunk erre a következtetésre?
A bizonyítékok összegyűjtése általában a következő két módon történik. Az egyik a tudományos módszer: egy ellenőrzött körülmények között, általában laboratóriumban elvégzett kísérlet. Ez azt jelenti, hogy a pontos körülményeket és a kísérletet meg lehet ismételni. A tudósok hipotéziseket állítanak fel a nyert adatokból.
A történelmi események azonban egyetlen alkalommal történnek meg és nem ismételhetőek. Nem használhatjuk a tudományos módszert, hogy bebizonyítsuk, Julius Caesar létezett. Más bizonyítási eljárást alkalmazunk tehát: a jogi történelmi módszert. Ezt alkalmazzák a bíróságokon a bűnösség vagy ártatlanság bizonyítására. Lejegyzett történelmi események megbízhatóságának ellenőrzésére is használják. Gondolkodásbeli tisztességünk megőrzése érdekében nem kell félnünk attól, hogy ezt a módszert Jézus Krisztus tanulmányozására alkalmazzuk, és így segítsük azon állításainak bizonyítását, melyek szerint Ő a világ Megváltója, s személyes Megváltója és Ura mindazoknak, akik befogadják őt. Végül is életét, halálát és feltámadását történelmi dokumentumok mondják el.
Wolfhart Pannenberg, a Müncheni Egyetem professzora mondta: „Az, hogy Jézus feltámadása megtörtént-e vagy sem, történelmi kérdés, s e ponton a történelmi kérdést nem lehet megkerülni. A kérdést tehát a történelmi érvelés szintjén kell megválaszolni.”
Ha a tudásunk a múltról mindig a múlt bizonyítékaira és tanúk beszámolóira alapul, akkor az ehhez az elvhez kapcsolódó következő logikus kérdés az, hogy megbízhatók-e a feltámadásról szóló tanúságtételek. Megbízhatók a feltámadásról szóló tanúságtételek?
Az értékelés alatt álló tanúságtételnek nyitottnak kell lennie megerősítéssel és cáfolattal szemben az értékelést végzők számára. Ha azt mondom, hogy kint esik a hó, ez az állítás nyitott megerősítéssel és cáfolattal szemben. Így tehát, amikor a feltámadásról szóló tanúságtételekkel foglalkozunk, ugyanazokat az alapelveket kell alkalmaznunk, mint amelyeket a bíróságokon, vagy bármely történelmi adat megbízhatóságának vizsgálatakor alkalmaznak. Hallgassák meg, mit mond a feltámadás bizonyítékaival kapcsolatban néhány jogi szakértő, akik gondolkodását ezek az alapelvek vezérlik.
Thomas Arnold professzor - aki tizennégy évig volt a Rugby Egyetem rektora, a Róma történelme szerzője, az Oxfordi Egyetem Modernkori történelem tanszékének. vezetője - jól tudta, hogyan kell a bizonyítékok értékelése alapján megállapítani a történelmi tényeket. Miután gondosan átvizsgálta a Krisztus feltámadása mellett szóló bizonyítékokat, e nagy tudós a következőket mondta: „Hosszú évek óta foglalkozom más korok történelmének tanulmányozásával, a róluk író emberek elbeszéléseinek vizsgálatával és mérlegelésével, de nem tudok egyetlen olyan tényről sem az emberiség történelmében, melyet jobb, teljesebb és oly sokféle bizonyíték támasztana alá, mint azt a hatalmas jelet, melyet Isten adott nekünk: Krisztus meghalt és feltámadt a halálból.”
John Capeley, a Cambridge-i Egyetem tanára, aki a bírói hivatás csúcsáig jutott Angliában, és akit a brit történelem egyik legnagyobb bírói elméjeként ismertek el a következőket mondta: „Igazán jól tudom, mi az, hogy bizonyíték, és mondhatom, hogy olyan bizonyítékot, mint ami a feltámadás mellett szól, még sohasem cáfoltak meg.”
Lord Darling, aki egy másik bírósági elnök volt Angliában, a következőket mondta: „A világ egyetlen intelligens esküdtszéke sem tudna más ítéletet hozni, mint hogy a feltámadás története igaz.”
Van egy barátom, egy ragyogó gondolkodó, aki egyetemi csoportjából elsőként kapta meg diplomáját. Egyszer valaki megkérdezte őt, hogy miért fogadta el a kereszténységet. A barátom így válaszolt: „Azon egyszerű okból, hogy nem tudom megcáfolni a feltámadást.”
Bárcsak mindenki megpróbálná megcáfolni Krisztus feltámadását, mivel ez azt jelentené, hogy mindenki elvégezné a saját kutatását. Itt a történelem néhány kételkedőjére gondolok, akik nekiláttak, hogy megcáfolják a feltámadást, de amikor szembesültek a bizonyítékokkal, hitüket Krisztusba vetették.
Egyikük Sirnon Greenleaf professzor volt, a jog egyetemi tanára, a Harvard Egyetem - az Egyesült Államok egyik legjobb egyeteme - jogi tanszékének vezetője. Írt egy könyvet A jogi bizonyítékok alapelvei címmel. Három tanítványa azt a kihívást tette, hogy Greenleaf professzor alkalmazza a könyvében leírtakat Krisztus feltámadására, és vizsgálja meg azokat a bizonyítékokat, melyek Jézus halálból való feltámadása mellett szólnak. Greenleaf professzor elfogadta a kihívást. Vizsgálatai végeztével ezt mondta: „Nincsenek jobban dokumentált történelmi bizonyítékok, mint a Krisztus feltámadása mellett szólók.” Majd hozzátette: „Meggyőződésem, hogy meggyőzhetik bármelyik angliai vagy egyesült államokbeli esküdtszéket arról, hogy Krisztus feltámadt a halálból.” Két másik professzort is megemlítek az Oxfordi Egyetemről. Az egyik Lord Lyttleton, a másik dr. Gilbert West. El akarták pusztítani a kereszténység „mítoszát”. Tudták, hogy először Krisztus feltámadását kell megcáfolniuk, majd a tanítványok megváltozott életét. Dr. West akarta bebizonyítani a feltámadás téves voltát, Lord Lyttleton pedig tarsusi Saul aki megpróbálta elpusztítani az első századi keresztényeket - gyökeres átváltozását kívánta megmagyarázni. Egy évvel később mindketten keresztények lettek. A könyvben, melyet a feltámadás bizonyítékainak általuk folytatott vizsgálatáról írtak, ezt írják: „Ne utasítsanak el semmit, amíg meg nem vizsgálták.”
Frank Morrison - egy brit jogász, aki nekilátott egy könyv megírásának, melyben tagadni akarta Jézus feltámadását - írt is egy könyvet, de ez nem az a könyv lett, amit eredetileg eltervezett. Ahogy vizsgálta a Krisztus feltámadását alátámasztó bizonyítékokat, e kétkedő jogász olyan meggyőzőnek találta azokat, hogy kénytelen volt elfogadni őket és hívő lett. A könyv, melyet végül is írt - Ki mozdította el a követ? címmel - a Krisztus feltámadása mellett szóló bizonyítékokat taglalja.
Lew Wallace is nekilátott, hogy könyvet írjon Krisztus istenségének és feltámadásának cáfolatáról, majd ehelyett megvédte ezeket híres könyvében, a Ben Hurban.
BESZŰKÜLT GONDOLKODÁSMÓD
Sajnos azt kell mondanom, hogy vannak önök között néhányan, akik, bármit mondanának is a bizonyítékok, elutasítanák azokat. Sok ember nem kutatás, hanem filozófiai előfeltételezések alapján utasítja el Isten állításait és Jézus személyét. Gyakran találunk olyan embereket az egyetemeken, akik azt mondják, azért nem hisznek a feltámadásban, mert nem hisznek Istenben vagy a természetfölöttiben vagy a csodákban. Ehelyett inkább egy zárt gondolatrendszerhez ragaszkodnak. Spinoza és Hume, a két filozófus azt mondta, hogy még ha eléjük tárnák is a feltámadást bizonyító tényeket, akkor sem hinnének benne. Miért? Nem bizonyítékok hiányában, hanem mert abban hittek, hogy nincs Isten, nincs természetfölötti, nincsenek csodák.
Nem kell hozzátennem, hogy ez nem következetes gondolkodás, hanem filozófiai rövidlátás. „Még ha a bizonyítékok azt mulatják, hogy 2+2=4 - érvel a beszűkült elme -, akkor is hiszem, hogy az csak három lehet.”
Így hát azokhoz fordulok, akik őszintén keresik és szeretnék megismerni Istent. Hadd apelláljak az önök következetes gondolkodásmódjára, mint a korábbi szkeptikusokéra, akik nekiláttak objektíven megcáfolni Isten létezését.
Íme egy idézet az Apostolok cselekedeteiből, egy újszövetségi könyvből, melyet Sir William Ramsey, az ismert archeológus az első század egyik leghitelesebb történeti írásának nevezett:
Az első könyvet arról írtam, Teofilusom, amit Jézus tett és tanított kezdettől egészen addig a napig, amelyen felvitetett, miután a Szentlélek által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott. Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól. (ApCsel 1,1-3)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése