SZÉP LÁSZLÓ - A HAZUGSÁG ATYJA 16.

XV. Befejezés

Nagyon tömören szeretném az eddig leírtak lényegét összefoglalni, illetve kiemelni! Az ember jelenleg egy bosszúnak az eszköze és áldozata is egyben. Egy olyan felfuvalkodott, öntelt, hazug de roppant intelligens lény bosszújának eszköze, akitől nem várható könyörület, nem várható igazság és semmilyen korrektség sem. Mint már tudjuk „ ő a hazugság atyja" az „egész földkerekséget elhiteti" és „emberölő volt kezdetektől fogva". Jól tudja, hogy a harcot Istennel szemben már elvesztette, - (Jel 12:12) „...mert leszállott az ördög tihozzátok, nagy haraggal teljes, úgy mint aki tudja, hogy kevés ideje van" - de mégis vívja azt. Vívja, az embert bűvkörébe tartva, elkápráztatva hamis ígéretekkel, vallásokkal, kívánságokkal, hamis Isten képpel. Elhiteti az emberrel, hogy ő - mármint Sátán - nem is létezik, és az ember szemében mindenért Istent állítja be felelősnek. Igyekszik eltusolni azt a tényt, hogy az emberi lény összes problémájának, fájdalmának, szenvedésének ő a szándékos okozója. Több milliárd ember szenvedett már és fog még szenvedni az ő egyéni sérelme miatt. Amennyiben elfogadjuk, hogy ez így van, márpedig biztos, hogy így van - ez Isten kinyilatkoztatása - abban az esetben rögtön másképp fogjuk látni, kezelni és feldolgozni életünk eseményeit. Könnyebben belátjuk, hogy a mennyei Atya nem az, Aki büntet és bajt okoz, hanem Aki óv és véd minket. Feltétlenül fordulhatunk hozzá megoldásért a bajok tényleges okozójával szemben. Tegyük ezt őszinte szívvel, feltétlen hittel és bizalommal. Kérjük kitartó imádsággal az Ő Fiát Jézus Krisztust a közbenjárásért érettünk. Kérjük Isten erejét a Szentlélek bennünk való munkálkodását azért, hogy megtörténhessen jellemünk kellő mértékű átformálódása, bekövetkezhessen a felülről történő - lelki - újjászületésünk, kialakulhasson az új ember, akin már nincs hatalma e világ fejedelmének, Sátánnak.

Végtelen hála az Örökkévaló Istennek!

Felhasznált irodalom

Blase Pascal: Gondolatok   Szeged 2000. Lázi bt.

E.G. White: Korszakok Nyomában   Budapest 1991 Bibliaiskolák Közössége dr. Reisinger János: A Biblia Sátánról  Budapest 2003 Bibliaiskolák Közössége dr. Vankó Zsuzsa: Biblia Dogmatika I.   Budapest Bibliaiskolák Közössége dr. Vankó Zsuzsa: Jézus Krisztus Apokalipszise II.   Bibliaiskolák Közössége dr. Vankó Zsuzsa: Boldogság Törvénye   1994 Budapest Bibliaiskolák Közössége dr. Tonhaizer Tibor: Egyetemes Vallástörténet   2003 Budapest Letter Print kft dr. Tonhaizer Tibor: Egyetemes Egyháztörténelem   2003 Budapest Letter Print kft dr. Nagy Gyula: Teológiai akadémiai jegyzet 1965 Budapest

SZÉP LÁSZLÓ - A HAZUGSÁG ATYJA 15.

XIV. Lehetséges út

Ezen témakörhöz a következő kinyilatkoztatások kapcsolhatóak legkifejezőbben: János apostol evangéliuma 3.fejezet 16. Vers:

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

János apostol első levele 3.:8

„Aki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.",

És Jelenések könyve 3:20-ban Jézus így szól:

„Imé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem."

Sokféle, a bűnnel átitatott emberi elme által gyártott torz elmélet látott már napvilágot Isten és az ember kapcsolatáról, az Ő hozzáállásának hiányosságaival, persze ha egyáltalán létezik. Hallottunk már arról, hogy Isten egy szigorú hatalom, előszeretettel bünteti az embert, szinte teljesíthetetlen feltételeket szabva gyönyörködik annak szenvedésében, kegyetlenül megtorolva, ha bűnt követ el. Vagy arról, hogy mindegy mit teszünk Isten már előre elrendezte sorsunkat, azt úgysem vagyunk képesek befolyásolni. Isten megteremtette a világot, de már elfordult attól, Isten létezett, de már nem létezik! Ilyen és ehhez hasonló elképzelések bástyázzák el előlünk az igazságot.

Egyet ne felejtsünk el! Ha Isten nem létezne, vagy elfordulna az embertől, abban az esetben szempillantás alatt pusztulna ki az emberiség. Egyrészt azért, mert megszűnne bennünk az élet, illetve semmilyen védelmünk nem lenne Sátánnal szemben, elhatalmasodnának az emberen az úgymond sátáni tulajdonságai és nagyon rövid időn belül az emberek kiirtanák egymást. Ilyenkor legyintünk; A..., ha volna Isten, nem lenne ennyi bajunk, de az eszünkbe sem jut, hogy mennyi baj az Ő oltalma és előrelátása miatt nem következik be, ami saját hibáink miatt bekövetkezne. (Lehet, hogyha az utcán megállít egy ember, és megkérdez tőlünk valamit, pl. hol van ez vagy az-az utca, vagy mennyi az idő, lehet, hogy ez megelőzte azt, hogy besétáljunk a villamos elé!)

Ez persze eszünkbe sem jut, hogy éppen most Istennek köszönhettünk ismét valamit, hogy is jutna eszünkbe, hiszen nem történt semmi. De azért azt már sokszor átéltük mindannyian, hogy úgy éreztük, hogy milyen szerencsénk volt, hogy az események úgy alakultak velünk ahogy, és nem ellenkezőleg. Ilyenkor talán jobb, ha a szerencsét kihagyjuk a történetből és rögtön hálát adunk az Atyának oltalmáért. Tehát Isten nem hagyja soha magára az embert. Azt már említettük, hogy Isten miért engedi meg a rosszat, miért engedi, hogy a Sátán hatást fejtsen ki ránk. Isten a megpróbáltatásokat saját jellemünk fejlődése érdekében engedi meg, de a megpróbáltatás súlya mindig csak akkora lehet amit még az ember el tud viselni. 0 nagyon is tisztában van azzal, hogy mi mire vagyunk pillanatnyi adottságaink által képesek egy adott helyzetben egy bizonyos teher súlya alatt a megpróbáltatásban hogyan fogunk cselekedni.

Jeremiás próféta könyvének 20.fejezet 12. Versében olvashatjuk a következőt:

„Azért oh Seregeknek Ura, aki megpróbálod az igazat, látod a veséket és a szíveket..."

A későbbiekben mikor átgondoljuk döntésünket-és ezt Istenben az O szem előtt tartásával tesszük ( Egy idő után már egyébként ezt másképp nem is tudjuk illetve nem is akarjuk megtenni.)- látni fogjuk annak helyességét vagy helytelenségét. Az ennek eredményeképpen levont következtetések jellemünk pozitív irányban történő épülését fogják szolgálni. Pál apostol Rómaiakhoz írt levelében ez áll: ( 8:28 )

„Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukra van..."

Említettük már azt is, hogy a Teremtő a legmesszebbmenőkig tiszteletben tartja az ember

szabad választását, mindig az ember dönti el, hogy melyik utat választja.

Isten minden ember számára kidolgozott egy személyre szabott megváltási tervet, melyet, ha

az ember engedne érvényesülni - saját bűnös kívánságai helyett - akkor nem lenne oly

kiszolgáltatott az emberölőnek. Sajnos azonban az ember mást sem tesz, csak akadályozza

Istent terve végrehajtásában, bűneinek elkövetésével.

( Ézsaiás próféta könyvében olvashatunk erről, 59.fejezet. 2.vers:

„ Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orczáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott"

Azonban Isten elképzelhetetlenül magas intelligenciáját és hűségét bizonyítja, hogy a megváltozott alaphelyzetből kiindulva, újabb tervet dolgoz ki az ember üdvössége érdekében. A Teremtő mindenkit számtalanszor megszólít, lehetőséget ad, mert tudja, hogy az embernek egymagában nincs esélye legyőzni bűnös természetét. Erre vonatkozik Máté 19:26 - ban található kinyilatkoztatás:

„Jézus pedig rájuk tekintvén, mondta nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges."

Sátánnal csakis Isten segítségével vehetjük fel a küzdelmet, ezért üdvösségünk érdekében keresnünk kell Őt. Persze ne gondoljunk tényleges találkozóra, mert a bűnös embernek Isten látványa, az Ő tisztasága elviselhetetlen, azonnali pusztulásához vezetne. Isten és a bűn semmilyen formában nem fér össze. Isten számtalanszor megérint minket - hallhatunk róla, kezünkbe adta a szavát a Biblia formájában, beszélhetünk róla prédikátorokkal, igehirdetőkkel, döntéseinkben „tanácsot ad" lelkiismeretünkön keresztül az 0 lelke a Szentlélek által.

Ez után viszont az első lépést nekünk kell megtenni a saját magunk döntése alapján, hogy továbbra is Sátánt szolgáljuk, nem törődve kívánságaink kielégítésén kívül semmivel, vagy elindulunk Isten felé. Azonban, ha O látja, hogy mi a bűnnel azonosulni nem akarunk, hanem őfelé szeretnénk mozdulni, akkor ehhez minden segítséget meg fogunk kapni. ( Jakab apostol levele 4:8 ) „Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok" Ne kövessük el azonban azt a hibát, hogy rövid idő alatt változást, csodát remélünk, mert azt észben és lélekben nem biztos, hogy megfelelően fel tudnánk dolgozni. A gyors és drasztikus eltérést a megszokottól az ember nem képes - még ha pozitív természetű is - kellőképpen lereagálni. Jellemünknek - persze ez egyénenként más és más - időre van szüksége a helyes irányban történő fejlődéshez. Ha belátjuk azt, hogy szükségünk van rá, akkor O ingyen kegyelemben fog részesíteni minket. Kitartó imádságra van szükség, ami Istenhez szól, de

csakis Jézus Krisztuson keresztül, az Ő közbenjárását kell kérnünk, mert csakis Ő egyedül járhat közben a bűnös ember érdekében az Atyánál. (Ján. 14:6 )

„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanem ha én általam."

Az előző részben említett egyház tanítja Szűz Mária és más szentek közbenjárását, buzdít

arra, hogy ezek segítségét igényeljük, de ez az út nem járható az üdvösség szempontjából. A

megfelelő alázat - gyengeségeink elismerése - a bűnbánat, a kitartó imádság segít hozzá

minket az olyan irgalmas, az Isten önzetlen szeretet által vezérelt jellem kialakításához, ami

hasonlóvá válhat a krisztusi jellemhez.

Jézus Krisztus, Isten Fia első eljövetelkor megüresítette magát és letette isteni tulajdonságait,

a halhatatlanságát, a teremtő és a csodatévő hatalmát - csodáit a Szentlélek által művelte -

de megőrizte Isteni jellemét. Megalázta magát és emberi tulajdonságokat vett fel (félelem,

éhségérzet), tehát ilyen formán egyesült benne az isteni és az emberi. Sátán ilyen formában a

részben emberré lett Krisztust kísértette meg negyvennapi éhezés után.

Lukács 4:3 „...Ha Isten fia vagy, mondd e kőnek, hogy változzék kenyérré..."

Célja az volt, hogy fitogtassa Jézus az Isteni hatalmát, illetve csillapítsa éhségét.

Krisztus  válasza „...Nemcsak  kenyérrel  él  az  ember,  hanem  az  Istennek  minden

igéjével..."

Tehát láthatjuk, hogy az ember életéhez legalább olyan szükség van a lelki, mint a testi

táplálékra!

Aztán Isten kísértésre akarta rávenni Jézust, hogy éljen vissza Isten szeretetével, illetve

megmutatta neki,  a föld gazdagságát  (Lk 4:6) mely neki  adatott.  (Természetesen ez

hazugság). Felajánlotta, hogy mindezt Jézusnak adja, ha leborulván imádja Őt.

Természetesen Jézus a Szentírás idézésével   a lelki táplálék segítségével válaszolta meg a

sátáni kísértést.

Lk 4:8 „...Az Urat a te Istenedet imádd és csak néki szolgálj..."

Lk 4:13 „...És elvégezén minden kísértést az ördög, eltávozék tőle egy időre..."

Jakab apostol levelének 4.fejezetében a 7.vers így szól

„...Engedelmeskedjek azért az Istennelálljatok ellene az ördögnek és elfut tőletek..."  ''" '

Illetve az Efézusi levél 6:1 l-ben ezt olvashatjuk

„...Öltözzétek föl Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben..."

Már említettük, hogy az ördög kényszeríteni nem tud, csak kísérthet minket, ha ez sikertelen,

akkor eltávozik tőlünk.

Ismét Jakab apostol leveléből 1.fejezet 12.vers

„...Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek..."

Jézus Krisztus megkísértetett hozzánk hasonlóan, de isteni jelleme által képes volt ellenállni a Sátán kísértéseinek.

Tehát a megoldás Sátánnal szemben az isten és az ember egyesülése. Hiába vannak meg bűnös kívánságaink, ha sikerül kialakítanunk magunkban a Krisztusi jellemet, ellenállhatunk a sátáni kísértésnek.

Péter apostol 2.levele 1.fejezet 4.vers

„... igen, nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot amely a kívánságban van e világon..."

Oda kell emelkednünk, ahová Jézus süllyedt, letéve isteni tulajdonságainak nagy részét, megőrizve viszont az isteni jellemet." Kitartó imádsággal, Isten keresésével, az O közelengedésével, lelkének munkája által jellemünk a megfelelő szintre fejlődhet. Isten kinyilatkoztatta a Biblián keresztül a megoldást a szabadulásra Sátán igájából és a Szentlélek által lehetővé is teszi azt számunkra, ha engedjük munkálkodni jellemünk alakításán. Ez az egyetlen út az ember számára az üdvösség és az örök élet eléréséhez.

SZÉP LÁSZLÓ - A HAZUGSÁG ATYJA 14.

XIII. A római egyház

1.  A legtökéletesebb szemfényvesztés

Az előző részben nem tettünk említést a Római Katolikus Egyházról, mert célszerű a témáról egy külön részben szólni. Nehéz elkezdeni, nehéz úgy érthetően és világosan kifejteni a valóságot, hogy ezen egyház ártatlan hívőit meg ne bántsuk.

A cél távolról sem ez, hanem az inkább, hogy lerántsuk a leplet a legnagyobb Sátáni cselszövésről, amely óriási tömegeket visz tévútra. Tudom a katolikus hívőknek, sőt még az igazán csak felszínes ismeretekkel rendelkezőknek is nehéz elfogadni azt, hogy Róma mögött a Sátán áll. A ma „hívőjének" ez a kijelentés jó esetben furcsa, de szélsőséges esetben felháborító. Teljes mértékben érthető és elfogadható ez olyan, nem ritkán becsületes, makulátlan emberek szemszögéből, akik talán egész életükben a római egyházat tartották az üdvösség zálogának. Az, hogy ez óriási tévedés - mert az igazi feladata pápai hatalomnak a tömegek félrevezetése - ez sajnos rengeteg ember tudatában nem jut el a felismerés szintjére. Hogy is juthatna el, mikor éveken, évtizedeken keresztül egy vallásnak titulált, eltorzított variánst sulykoltak a kiszolgáltatott, becsapott emberek tudatába.

Már többször megemlítettük, de itt ismét meg kell tennünk, Sátán célja az, hogy távol tartsa Istent, illetve az Ő szavát tőlünk, emberektől, vagy legalább - és ez talán még célszerűbb -elérje azt , hogy Isten szavának félremagyarázásával, manipulálásával egy torz képet tárjon elénk, egyben elkerülve azt, hogy ő lelepleződjön. E cél elérésének tökéletes eszköze a pápai hatalom. Természetesen kijelentéseink mindegyike bizonyítható, alátámasztható a Biblia által, különös figyelemmel szemlélve Dániel könyvének és Jelenések könyvének kinyilatkoztatásait, próféciáit.

2. A Római Katolikus Egyház kialakulása

Kezdetben a Római birodalomban elfogadott volt a hódítások során leigázott népek vallásainak illetve kultuszainak szinte mindenféle típusa. A rómaiak türelmesek voltak ezen vallások gyakorlóival szemben azt azonban megkövetelték, hogy a római istenek és császárok tiszteletére ezen vallások képviselői is mutassanak be áldozatot a kellő alkalmakkor. A keresztények- mivel elvetették a bálványimádás mindenféle formáját - erre nem mutattak hajlandóságot. Ezt az akkori államhatalom olyannyira nem nézte jó szemmel, hogy előbb helyi (lokális), majd pedig globális formát öltött a keresztények üldözése. A III. századi, immár államilag szabályozott keresztényüldözések hátterében a birodalom stabilitásának megrendülése állt. A társadalmilag és gazdaságilag is egyaránt megrendült birodalomban éhínség és járványok pusztítottak. A század utolsó évtizedeiben úgy tűnt, hogy ezen állapoton már csak egy felsőbb hatalom képes úrrá lenni. Felerősödtek tehát a monoteista (egyistenhitű) eszmék. A Serverusok által a III. század elején Rómába hozott - egyiptomi és babilóniai származású- napisten tisztelet (Mithras kultusz)- szolgált először kísérleti jelleggel, majd pedig 274.-ben államvallássá téve megoldásul. így a hivatalos vallássá a „Sol Invictus" a legyőzhetetlen nap imádata vált. A nap imádata illetve a vallásszabadság megteremtése önmagában nem biztosította a birodalmi egység megőrzését. Egy jól átlátható, könnyen ellenőrizhető a birodalom lakossága által is elfogadott vallási formára volt szükség. Constantinus császár felismerte a kereszténységben rejlő lehetőségeket. A nemrég még üldözött „szekta" ekkor már több millió főt számláló hatalmas tábor volt, igen figyelemre méltó szervezettséggel. Cél a legerősebb isten keresése. Egy olyan államra volt szükség mely vallásosnak határozza meg magát, amelynek stabilitását az istenség és az ő belőle táplálkozó politika adja. A vallás mindenek felett Róma és az istenség közötti szövetség volt. Míg egyfelől a császár hatalmas lehetőséget látott a keresztény vallás támogatásában a birodalom

egysége és saját hatalmának megőrzése érdekében, másfelől a kereszténység vezető rétege is látott fantáziát a politikai elittel kötött szövetségben. Eljutottunk tehát az egyház és az állam összekapcsolódásának eszméjéhez, ami a világtörténelem során ismételten megjelenik. A hatalomnak tehát sürgősen kapcsolódási pontot kellett találnia a napimádat és a kereszténység között. Ez esetben ez roppant egyszerű volt. Mindkét esetben monoteista vallásról van szó, Krisztust pedig mint a „világ világosságát" a naphoz kezdték hasonlítani. Constantinus 321.-ben a hét első (!) napját a vasárnapot állami pihenőnappá (!) tette. (Emiatt az ideológiai tartalom miatt szorgalmazták, sőt kényszerítették a keresztényeket, hogy áttérjenek a szombat ünnepléséről (IV. parancsolat 2Móz. 20:8-11) a vasárnap ünneplésére. Mint keresztények az Úr napján (?) őrizzék meg a nyugalmat, ha lehetséges!

A pápaság nyíltan vállalta ezt a törvényváltoztatást (Tízparancsolat) saját, jogos tetteként. Bizony nagy az egyház hatalma- állítja magáról a katolikus fél. A Biblia nyomatékosan felhívja a figyelmet arra, hogy szövegéhez sem hozzátenni, sem megváltoztatni azt, vagy abból elvenni nem szabad! János apostol, jelenésekről írt könyvének 22. fejezete a 19. versben ezt írja:

„...És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból amik e könyvben megírattak..."

Beteljesedik tehát Dániel könyvének próféciája a 7. Fejezet 25. Versben:

„...És sokat szól a Felséges ellen és a magasságos egek szentéit megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az időt és törvényt; ..."

Az itt szereplő „ ellen (anti)" kifejezés fordítható - mellett, helyett- kifejezésként is, tehát azon mód szól a Felséges ellen, hogy helyette szól, helyébe lép. Ezért találkozhatunk az Újszövetségben több helyen az „ antikrisztus" kifejezéssel. János apostol első levelének 2.fejezet 18. Versében?

„...És amint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő..." illetve 4:3.-ban

„...nincsen Istentől: és az az antikrisztus lelke melyről hallottátok, hogy eljő; és most e

világban van már..."

Tehát az antikrisztus olyan ellensége Krisztusnak aki azáltal válik azzá, hogy a helyébe lép. Az „ antikrisztus" kifejezés tehát a köztudatban - sok mással együtt - helytelenül rögzült-köszönhetőén épp az antikrisztusnak. Nem közvetlenül Sátánról beszél ilyenformán a Biblia, hanem képviselőjéről a Római katolikus egyházról, aki érzi magát akkora hatalomnak, hogy többek között az Úr által kinyilatkoztatott „Tízparancsolatot" a saját érdekei miatt megváltoztassa.

Egyébként ezt több ízben megtették! A II. Parancsolatot (2Móz 20:3-6) - mely többek között a bálványimádás ember érdekében történő tiltását foglalja magában - ugyancsak önkényesen kiiktatták illetve, hogy a „Tízparancsolat" ne kilenc legyen a 10. Parancsolatot (2Móz 20:17) értelmetlen módon kettéválasztották

Hasonló megfontolásból kezdték el december 25.-ét Jézus születése napjaként ünnepeltetni. Ez a nap eredetileg „Mithrasz" pogány napisten születésnapja volt. (A Biblia nem tesz kijelentést Jézus Krisztus születésének pontos napjáról - ellentétben halálával -.)

A római birodalom ekkor már nagyon közel állt ahhoz, hogy megszüntesse az amúgy is már csak formálisan létező vallásszabadságot, és a keresztény vallást hivatalosan is államvallássá emelje. Ez 380.-ban február 27.-én meg is történt, így a kereszténység katolikus változata kötelezővé lett a birodalom valamennyi népe számára. Hatalmi törekvésektől fűtötten a pogányság képviselői közül megtéretlenül a kereszténységhez csatlakozó egyháztagok nagymértékben felhígították az egyház addigi állományát.

Annak érdekében, hogy egyre több vagyonos személy csatlakozzon az egyre jobban gazdagodó egyházhoz , az egyház teológusai készségesen szállították le az erkölcsi szintet és olvasztották be a különböző pogány elemeket az eredetileg biblikus tanításokba. Az egyre súlyosabb erkölcsi hanyatlás érthetően magával vonta a tanbeli eltévelyedést. Egyre több antibiblikus elem vegyült bele az eredeti keresztény tanításba, amelynek az eredeti Jézusi illetve apostoli tanításhoz már semmi köze sem volt. Az erkölcsi hanyatlás a vallási elemek keveredéséhez az pedig további erkölcsi hanyatláshoz vezetett.

-    Egyre inkább kezdte háttérbe szorítani a Bibliát az úgynevezett szenthagyomány szerepe, mely kezdetben egyes egyházatyák, a későbbiekben pedig a pápák, zsinatok kijelentéseit, dogmáit foglalta magába.( például a VI. századtól jelennek meg olyan törvények, amelyek -bűn terhe alatt - kötelezik a hívőket a vasárnapi és ünnepnapi misehallgatásra. Jellemző egyébként a „misehallgatás" kifejezés, a papok elmondják, hogy az emberek hogyan és miben higgyenek ők pedig ezt hallgatják és tudomásul veszik.) Ez a lelkiismereti szabadság teljes figyelmen kívül hagyása!

-    Előtérbe kerül a szentek kultusza mert az egyház tanítása szerint istentelen dolog azt tagadni, hogy az ember az egek örök boldogságában lévő szenteket nem hívhatja segítségül üdvössége érdekében.

A Biblia kijelenti, hogy az Atyánál csak Jézus Krisztus járhat közben érettünk imáink meghallgatása, bűneink bocsánata érdekében! János evangéliuma 14. fejezet 6. versében ezt mondja Jézus:

„...Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam..."

-  A IV. század, végén kezd kialakulni a Mária kultusz, Minerva, Vénusz, Diana, Ceresz, Júnó és Izisz istennők kultuszainak szerves folytatásaként. Teljes mértékben kimeríti a bálványimádás fogalmát; azért mert az egyház Máriát 431 .-ben isten-szülőnek titulálta, még nem illeti őt meg a csakis Istennek kijáró imádat.

-  Ereklye és képtisztelet a III. és IV. században bukkan fel. Idézzünk itt a katolikus egyház által kiiktatott II. Parancsolatból (2Móz 20: 3-5)

„...Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz , amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat..."

Ez ismét kimeríti a bálványimádás fogalmát.

-     Szerzetesi közösségek kialakulása. Általában önmegtartóztatást, szenvedést, a test sanyargatását hirdetik. A Biblia nem tesz említést ilyesfajta kötelezettségekről.(Ugyan úgy, ahogy a pokolban zajló örök szenvedésről sem).

-     Húsvét: A niceai zsinat mondta ki dogmaként 325.-ben, hogy a húsvétot a tavaszi nap-éj egyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnap kell megünnepelni.

- A lélek halhatatlanságának tana: Ismerjük a Biblia állásfoglalását e témával kapcsolatban.

- Gyermekkeresztség: A keresztségnek csakis az ember szabad akaratából, a megfelelő lelkület kialakulása után lehet bekövetkeznie! A bűnnek való meghalás és az újjászületés jelképét foglalja magába. A katolikus tanítás szerint az eredendő bűntől tisztítja meg a keresztelés a gyermeket. Nem eredendő bűnnel, hanem bűnre való hajlammal születik az ember!

Miután Constantinus 320.-ban Konstantinápolyba tette át székhelyét Róma fej nélkül maradt,

ezzel megkezdődhetett a nyugati régió- mindeddig a császár hatalma alá rendelt, de mostantól

fogva már Róma első embereként annak pátriárkájának felemelkedése. A római püspök

megszabadult az állami főhatalom közvetlen jelenlététől., így megindult a pápai hatalom

kialakulása. Az eddig csak kizárólag lelki hatalommal rendelkező püspök megszerezte a

politikai hatalmat is. Az V. század közepe felé már Róma pátriárkája már Itália leggazdagabb

földesura volt.

Mivel a távoli Konstantinápoly gyors katonai segítséget nem garantálhatott ezért a pápa

hamar felismerte, hogy hatalmának megőrzése érdekében mindig a legerősebb katonai

hatalom szárnya alá kell bújnia. Ez a század végéig nem sikerült, de a Frankokkal 498.-ban

létrejött egy ilyen szövetség. 538.-ban azonban mégis odáig fajult a helyzet, hogy Róma a

pápai város csak külső segítséggel szabadulhatott fel. Ez a dátum azért fontos, mert a pápa

igazán ettől kezdve gyakorolhatta azt a hatalmat, amit a kelet-római császár adományozott

neki 533.-ban. Illetve erre az időpontra vonatkozik a már említett prófécia mely Dániel

könyvének 7. fejezetében a 25. versben található, melyre később ismét visszatérünk.

Az 538.-as évet követő időszakot viszályok és egymást követő pápák jellemezték. 568.-ban a

Longobárdok alapítottak királyságot Itáliában ez az államalakulat 774.-ig állt fenn.

A VIII. században egy ugyancsak bibliai prófécia beteljesülésével találkozhatunk mely Dániel

7:24.-ben található.: „...és három királyt fog megalázni..."

Ekkor a pápaság tényleges világi hatalmat is szerzett a Frank királyság területi adományozása

által. A hatalom három király -III. Childeric(754.) Meroving uralkodó, Aistulf (756) és Didier

(774) királyok megalázásával került pápai kézbe.

Vissza kell kanyarodnunk Dániel könyvének 7. fejezet 8. verséhez, ahol az írás szerint a

negyedik állat fején nő ki egy kis szarv tíz másik szarv közül. A negyedik állat a római

birodalmat jelképezi- ez a Bibliában olvasható tulajdonságok, jellemvonások (pl. vasfogak)

alapján egyértelműen bizonyítható- melynek 476.-os megszűnése, részekre szakadása után,

(tíz királyság-középkor eleje) emelkedik ki „kis szarvként" jelképezve a pápai hatalom mely

növekedése során három királyságot aláz meg.

A Frank szövetséget a Német-római császársággal kötött frigy követte, ahol is a pápaság

erkölcsi  szintje még tovább hanyatlott.  A XI.  század közepén egyszerre három pápa

uralkodott.   Később  VII.   Gergely,  aki   1073.-tól   1085.-ig volt  páter-patrum  (pápa)  27

vezérgondolatot  fogalmazott  meg  ami  kétséget  kizárólag  egyetemes  politikai  hatalom

gyakorlásának szándékát tükrözte részéről. Következzen itt néhány a legjellemzőbbek közül:

1. Egyedül a római egyházat alapította Maga az Úr.

2.      Egyedül a római pápát mondhatjuk joggal egyetemesnek

3.      Püspököket egyedül ő tehet le és helyezhet vissza székükbe

8.      Egyedül ő használhat császári jelvényeket

9.      Egyedül a pápa lábát kötelesek megcsókolni az összes fejedelmek

11.      Az egész világon csak őt illeti meg a „ páter- patrum " - atyának atyja név.

12.      Jogában áll császárokat letenni. 19. Senki sem ítélkezik felette

22. A római egyház még soha nem tévedett. Az írás tanúsága szerint örökké tévedhetetlen lesz

(Mi ez vajon, ha nem egyértelműen antikrisztusi megnyilvánulás!?)

Kiemelendő jellemzői a pápai hatalomnak a keresztes háborúk sorozata, melynek során olyan

népirtó hadjáratok folytak, amelyekben az is előfordulhatott, hogy Jézus Krisztus nevére

hivatkozva ártatlan gyermekeket küldtek a biztos halálba (1212). Mindezt az a hatalom vitte

véghez, aki a mai napig is Isten Fia helytartójának nevezi magát.

Hasonló hatalmi eszközként értékelhető az inkvizíció intézményének a „megteremtése" is,

amely Róma 181. Pápájának IV. Incének a nevéhez köthető 1252.-ben.

„ ...Az inkvizíció szó szerinti jelentése: vizsgálat, nyomozás, tanúvallomás. A Római Katolikus Egyház politikai-rendőri intézményét, törvényszékét nevezték el így, amely a középkorban -egyes országokban a XIX. Század közepéig-az eretnekség üldözésére és elnyomására létesült. Az inkvizítor az inkvizíciós törvényszék bírája. Az inkvizíciós törvényszék neve: Szent Officium (Szent Hivatal).

(dr. Vankó Zsuzsa, Jézus Krisztus Apokalipszise II. kötet 209.o)

Ezen intézmény volt hivatott azoknak az embereknek a máglyára küldése, akik eretneknek

számítottak katolikus szemmel nézve, mert ők inkább a Biblia Isteni kinyilatkoztatásának

adtak hitelt, nem pedig egy hamis egyház, hamis vezetőinek hatalmi törekvéseit elősegítő,

dogmák seregére épített emberi kitalálmányt a „szenthagyományt" tartott követendőnek.

Esetlegesen az is előfordulhatott, hogy más típusú (pl. természet tudományos) nézeteiket nem

tudták az egyházzal elfogadtatni és ezért végezték máglyán.

Az idők során a humanizmus illetve a felvilágosodás által kialakított eszmerendszerek voltak

azok melyeknek sikerült bizonyos fokig a pápai hatalmat megtorpanásra késztetni. Sikerült

gátat szabni a miszticizmusnak, babonáknak, az inkvizíciónak más nézetek elnyomásának.

Nem tudtak viszont különbséget tenni a középkori egyház visszaéléseiből származó negatív

hatások illetve a Biblikus vallásosság - amely a hit és az értelem összetartozását hirdeti -

között. (Bizonyos szempontból ez sajnos ma is így van, az emberek szemléletében nincs

különbség a Katolikus Egyház és a Biblia között)

Az 1789.-ben kitörő Nagy- Francia forradalom azonban már a pápai hatalom megszűnését és

ezzel együtt a már említett jövendölés (Dániel 7:25) beteljesedését készítette elő.

Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés november 2.-án az egyház teljes vagyonelkobzását mondta

ki illetve a lelkészeket, papokat egyszerű közhivatalnoknak mondta ki. Ekkor szűnt meg a

trón és az oltár középkori szövetsége. Ezek ugyan antidemokratikus intézkedések voltak,

viszont véget vetettek a katolicizmus hosszú ideig tartó egyeduralmának az országban.

A közben hatalomra jutó jakobinus diktatúra azonban az egyházban egyenesen a zsarnokság

megtestesítőjét látta és ezt magával a kereszténységgel azonosította. Ez a középkori egyház

több mint egy évezredes - inkvizícióval, vallásháborúkkal, viszállyal, csalással - tarkított

uralmának következménye volt Az emberek úgy érezték, hogy idejétmúlt, parancsuralomra

épülő vallás.

1798.   február   15.-én   Róma  teljes   megszállás   alá  került.   A   rómaiak   kikiáltották   a

köztársaságot, a pápát pedig megfosztották hatalmától. Úgy tűnt, hogy a pápai hatalom örökre

véget ér.

Nézzük, hogyan is jövendöli ezt az eseményt, vagyis a pápai hatalom ideiglenes megszűnését

a Szentírás Dániel 7:25-ben? A már ismerős igei kijelentés így szól:

„...és véli, hogy megváltoztatja az időket és a törvényt; és az ő kezébe adatnak ideig, időkig és fél időig..."

Hogyan vonatkoztatható ez az eseményekre? Az „idő" kifejezés jelen esetben „évet" jelent. Az „idők" kifejezés pedig párost jelölő nyelvtani alakban van az eredeti szövegben, jelentése tehát „két idő" vagyis két év. Ebből kifolyólag a „fél időig" kifejezés fél év időtartamot takar. Ez összegszerűen kifejezve három és fél év. A Biblia gyakran alkalmazza az úgynevezett nap-év elvet, ahol egy nap valójában egy évet jelent. Ezékiel próféta könyve tesz erről említést a 4. fejezet 6. Versében: „...egy - egy napot egy-egy esztendőül számítottam néked..." A fentiek szerint három és fél év = 1260 nappal, ez itt 1260 évet ölel át. Idézzük fel az 538.-as dátumot, amikor Belizár felszabadította Rómát és a pápa kezébe ezzel tényleges hatalom került, ekkortól nevezhetjük Róma püspökét pápának. Végezzük el a bonyolultnak távolról sem nevezhető összeadást: 538+1260 = 1798. Az eredmény, mint látjuk, egyezik a pápai hatalom megszűnésének esztendejével. A pápai hatalom újraéledése Bonaparte Napóleonnak tudható be, aki ugyan vallásilag teljes mértékben közömbös volt,  de hatalmi törekvéseinek megvalósítása érdekében, hogy a konszolidáció kivitelezésének programjába az egyházat is bevonja. Ugyanazzal az ó- és középkori spekulációval találkozunk, mint amikor egy-egy uralkodó a vallást és az egyházat használta fel saját világi céljai támogatására a rend és nyugalom biztosítására. 1801-ben írták alá azt a konkovelátumot, amely helyreállította a pápa világi hatalmát az egyházi állam megmaradt területén. A katolicizmus a megsemmisüléstől megmenekült, de többé nem helyeztetett vissza eredeti középkori jogaiba. Rómának - mint világi hatalomnak -minden állammal külön szabályozó konkordátumot kellett kötnie, amely a korábbiakhoz képest részéről is engedmények sorát vonta maga után (pl. polgári házasság, polgári eskü) A katolicizmus a XIX. századi története csaknem végig arról szólt, hogy Róma igyekezett visszaállítani középkori hatalmát, azonban ennek már nem voltak meg a feltételei. A pápai állam már csak egy volt Európa többi államai között. Az 1848-as forradalmak újabb lökést adtak a polgári átalakulásnak az állam és az egyház országonkénti szétválasztásának. Róma tehetetlenül szemlélte mindezt, de a pápák nem voltak hajlandók tudomásul venni az alapvető változásokat. A reakció a tehetetlenségből származó befelé fordulásban, valamint a kegyesség és a misztika felerősödésében nyert kifejezést. IX Pius 1854-ben kihirdette Szűz Mária szeplőtlen fogantatásának dogmáját. E dogma szerint Mária mentes volt az áteredő bűntől, ezzel a Mária kultusz a csúcspontja jutott. Ugyancsak IX.Pius nevéhez fűződik a pápai csalatkozhatatlanságról szóló dogma megalkotása is. Ez  1870-ben került elfogadásra. E szerint már nem csak a római egyház tévedhetetlen, de maga a pápa is az. Kiközösítés terhe mellett kötelez minden hívőt, hogy a pápa szavát feltétlenül elfogadja. Ragadjunk ki egy-egy mondatot a kihirdetés szövegéből a minden lelkiismereti szabadságot, az Isten által biztosított szabad döntési jogot semmibe vevő hangnem ízlelgetése céljából!

„ ...Ennélfogva, amitől Isten őrizzen, ha valaki szívében másképpen merne gondolkodni, mint ahogyan mi eldöntöttük... "

,,...Isten   mellette  áll,   amint  ezt  néki  Szent  Péter,   személyén   át  megígérte,   azzal  a tévedhetetlenséggel bír... " „ ...Ezért a római pápa határozatai megmásíthatatlanok... "

1861-ben létrejött az Olasz Királyság. Az olasz király II.Viktor Emánuel felszólította a pápát, hogy kárpótlás fejében mondjon le világi hatalmáról. A Pius azonban erre nem volt hajlandó. Ennek hatására 1870-ben az olasz királyi csapatok bevonultak Rómába és az egykori pápai állam területét is megszállták. Az olasz parlament által 1871-ben jóváhagyott, úgynevezett garanciális törvény megfosztotta a pápát világi hatalmától.

Az első világháborúban az egyházat passzivitás jellemezte. Az egyházfő a béke mellett szállt síkra, azonban az 1917-es pápai békeakció teljes kudarcba fulladt. A központi hatalmak vereségével végződő háború után számolni kellett az ateizmus elterjedésével.

A Szovjetunióban államvallássá nyilvánították, a kommunizmust.Ezt az eszmét a pápaság legfőbb ellenségének tekintette.

Az 1920-as években a pápaság szempontjából kedvező fordulat következett be, a Mussolini által vezetett fasiszta olasz állammal kötött szerződés révén. A diktátornak szüksége volt a katolikus lakosság szavazatainak elnyerésére, ezért igyekezett a pápa kedvében járni. Elismerte a pápa szuverenitását a Vatikán felett, biztosította az egyház teljes szabadságát és a katolikus vallást államvallássá nyilvánította. Hasonló okokból tett ajánlatot Adolf Hitler is a Vatikán államnak 1933-fean, a pápa ezt kedvezően fogadta. Amikor 1939-ben megkezdődött a II. világháború, a francia és az angol kormány arra kérte a pápát, hogy Németországot nyilvánítsa agresszorrá. XlI.Pius ezt megtagadta. Mikor már nyilvánvaló volt a szövetségesek győzelme, akkor már a pápa is változtatott nézőpontján. Egyre szaporodtak a békefelhívások és elítélő enciklikák jelentek meg a nácizmus rémtetteiről. 1945 után XlI.Pius csatlakozott az Egyesült Államok által vezetett hidegháborús blokkhoz. Ettől kezdve a kommunizmus összeomlásáig szinte változatlan maradt a vatikáni politika. 1984-ben Ronald Reagen és a Vatikán felvették a diplomáciai kapcsolatot

A Vatikán hatalmas gazdasági, így politikai befolyással rendelkezett már a XIX. század közepén. Több mint száz bankot működtetett és csaknem minden világcégnél rendelkezett részvény ékkel. (Közben a jóhiszemű hívők százezrei dobálták bele nehezen nélkülözhető filléreiket a perselyekbe, a plébánia vagy a templom felújítására szánva.) Ma már közismert tény, hogy a kommunista rendszer megbuktatásán az USA és a Vatikán közösen munkálkodott és ezt együtt vitték diadalra. Ezért történhetett, hogy 1978.-ban egy a keleti blokkból származó egyházfő került a pápai trónra. A kommunizmus réme már nem fenyegeti a világot, a pápaság célkitűzései emiatt megújultak. A római egyház egy egységes új világ létrehozásán munkálkodik, amelyben a politikai és lelki hatalom hasonló ötvözetével találkozhatunk, mint a középkorban. Néhány gondolat a II. vatikáni zsinat (1962-1965) kijelentései közül. (Joggal feltehető a „ Mi változott?" kérdés)

-  Krisztus akaratából az igazság tanítója kizárólag a katolikus egyház, amely a teljes ás abszolút igazság letéteményese.

-  A római katolikus egyház véleménye szerint koncentrikus körökhöz hasonlóan épül fel Krisztus egyháza. A belső kör maga a római katolikus egyház...

-  Az üdvösség valamennyi eszköze csak a katolikus egyház révén érhető el, vagyis kizárólag ez a szervezet az üdvösség egyetemes közvetítő eszköze.

-  A végcél természetesen a „Péter vezetése alatt álló" egyetemes (katolikus) egyházba való önkéntes beépülés.

( A pápai hatalom történelmének kivonatos bemutatásához dr. Tonhaizer Tibor, Egyetemes Egyháztörténet (2003) című műve nyújtott segítséget.)

Méltán illeszthető ide Pál apostol Thessalonikabeliekhez írt 2. Levelének 2.fejezet 3.-4. verse:

„ ...megjelenik a bűn embere a veszedelemnek fia. Aki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, ami Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatva magát..."

Illetve a 9. Vers:

„...Akinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak hatalmával, jeleivel és

csodáival..."

Belátható tehát az, hogy az Atyát a Fiút és a Szentlelket nem képviselheti igazán egy olyan egyház, amelyben több helyen megállapítható a pogány elemekből történő építkezés ténye. A katolikus- egyetemes - egyháznak eme jelzője méltán illeszthető a nevéhez azon az alapon is, hogy ez egy olyan vallást képviselő egyház, amely több más vallás elemeit egyesíti magában. Berkein belül találkozhatunk például keresztény, pogány ( Mithrasz kultusz, bálványok imádata) buddhista vallási elemekkel, és a „lélek halhatatlanságának" tanával is. Érdekességként nézzük a buddhizmussal közös elemek sorát:

-  A kolostori élet

-  A cölibátus

-  A tonzúra ( a fejtető kör alakú leborotválása)

-  A gyónás

-  Az ereklyetisztelet

-  A rózsafüzér vagy olvasó

-  A templomtorony és haranghasználat

-  A füstölő használata

Úgy próbálja tehát bemutatni Krisztust, hogy pogány, antibiblikus elemek felhasználásával -tulajdonképpen - ellene szól. Ahogy már említést is tettünk róla? Dániel könyvében azt olvashatjuk, hogy a „ kis szarvnak" - nagyokat szóló szája van, nagyzoló beszédek jellemzik illetve sokat szól a Felséges ellen !

Hirdetheti-e egy olyan egyház Isten igazságosságát, erkölcsi tisztaságát, amely Krisztus nevére hivatkozva emberek tömegeit mészárolta le, illetve ártatlan emberek életének vetett véget a máglyahalál által, nézeteiknek eltérősége miatt. Még hazánkban a II. világháborút követő időszakban is előfordulhatott olyan eset, hogy az egyház képviselői a karhatalom segítségét igénybe véve hajtották be a már amúgy is kisemmizett emberektől - az általuk jogosnak vélt és mondott egyházadót - a teljes létbizonytalanságba sodorva őket ezzel. Feltétlenül meg kell említenünk még az egyházi elit által kiagyalt „ búcsúcédulák" pénzért történő árusítását. Elmondásuk szerint ezen cédulák megvásárlása által a hívők már előre megválthatták lelki üdvösségüket, minél többet vásároltak annál nagyobb esély adatott számukra a végső üdvösség elnyerésére.( Természetesen erre a lehetőségre nincs mód. Itt egyrészt az egyház vagyoni helyzetének a javítása, másrészt - burkoltabban azon sátáni cél elérése- volt acél miszerint az emberekben az a tudat kell, hogy rögzüljön, mely azt sugallja nekik, hogy nem kell tartaniuk bűneik jogos következményeinek bekövetkezésétől ezzel bizonyos fokig oldva bennük a bűnelkövetéssel szembeni gátlásaikat.) Ki ne hallott volna az egyház ilyen vagy olyan rendű és rangú képviselőinek erkölcsi kihágásairól? Hány ember fordul el ezek miatt Istentől, a kereszténységtől? A római egyház kifogástalanul végzi a sátáni célokat szolgáló feladatát: félrevezet és ellenszenvet vált ki. Sátán elhiteti általa az emberek sokaságával, hogy Isten hiteltelen hibaként állítja be a benne való hit táplálását, megfosztva ezzel őket az üdvösség esélyétől illetve az örök élettől. Nagyon ügyes kelepce ez. Hány - magát mélyen vallásosnak mondó -ember fog talán amiatt elkárhozni, mert Sátán vallás köntösébe bújtatva (is ) terjeszt merőben hazug és hamis teológiát, alakít ki bennük - célja szempontjából - egy kellően téves Istenképet. Úgy vélem elérkeztünk arra a pontra, ahol már szükséges alátámasztani azt a bizonyosságot, hogy a Római Katolikus Egyház Sátán egyik legkiválóbb szemfényvesztése.

3.- Az állítás próféciái bizonyítása

E tényt legkiválóbban és legérthetőbben alátámasztó Isteni kinyilatkoztatásokat a János apostol által írt Jelenések könyvében találhatunk. Ugyancsak ékes bizonyítékot szolgáltat e könyvében a Biblia saját maga Isten által történő  ihletettségéről is,  bizonyítva ezzel

természetesen azt az egyértelmű és bizonyos tényt miszerint a Mindenható Teremtő és

Fenntartó Isten minden kétséget kizáróan létezik.

A 94-95.-ben létrejött Jelenések könyvében Isten már kinyilatkozza azt, hogy a Római

Katolikus Egyház létrejötte bekövetkezik, és erejét Sátán fogja adni! (Az nem lehet vitás,

hogy emberi lény ilyen próféciákat - jövendöléseket nem képes tenni 2-300 év távlatában

előretekintve!)

A bizonyítás szempontjából rendkívül fontos tényező Jelenések könyvének 13. fejezet 17.

Versének utolsó sora mely így szól:

„...neve, vagy nevének száma..."

Majd ezt követően a 13:18-ban ezt olvashatjuk:

„...Itt van a bölcsesség. Akinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat..."

Kevés az olyan ember, aki ne hallott volna erről a számról, ami a - köztudatban tévesen élve -a fenevad, a Sátán száma. Tényleg a fenevad száma ez, csakhogy a Biblia e néven nem Sátánt, hanem a katolikus egyházat, a Római egyházat mondja ki, nevezi fenevadnak Nézzük, hogy is bizonyítható ez a tény!

Egy olyan nevet kell keresnünk - merthogy 13:17-ben ez olvasható „ nevének száma"- amiből származtatni tudjuk a 666-os számot. (Egyébként ez az igehely a Szent István társulat Bibliamagyarázata szerint Nero császár nevére illetve a politikus társadalomra utal. Ez az állítás nem bizonyítható, nem is lehet az! ) Játszadozhatunk politikusok, királyok történelmi személyiségek neveivel, de nem ez jelenti számunkra a megoldást. Nézzük inkább, hogy minek is nevezi magát a katolikus egyház? Isten Fia Helytartója vagyis latinul: Vicarius Filii Dei. ( a latinban az „u" hangot is „v" jellel jelölték )

(Helytartója)              (Fiának)        (Isten )

VICARIVS   FILII     DEI

Vannak betűk melyek számokként is értékelhetőek. Menjünk sorba

V=5	F=-
1=1	1=1
C=100	L=50
A=-	1=1
R=-	1=1
1 = 1
V=5
S = -

112      +          53      +             501     =     666 (A fenevad száma)

Itt bizonyítást nyert, hogy a fenevad a Római Katolikus Egyház a Biblia meghatározásában. Ezt figyelembe véve, további igehelyek alapján könnyen kimutathatjuk a sátáni hátteret. Jelenések 13:4 első része így szól:

„És imádák a sárkányt, aki a hatalmat adta a fenevadnak..."

De mi vagy ki a sárkány, akinek a hatalmát köszönheti a katolikus egyház?

A válasz Jel. 12:9.-ben található, amely egyértelműen így szól:

„És vettetek a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak..."

Isten egyszerűen és érthetően elénk tárta a - Bibliát nem olvasók előtt egyébként jól és ügyesen palástolt - valóságot..

"(Magam is katolikusnak születtem. Gyermekkorombán jártam hittanra, bérmálkoztam, és hosszú ideig látogattam a vasár-és ünnepnapi miséket. Egyetlen olyan esetet sem tudok felidézni, hogy bármikor is szorgalmazták volna a hívők részére a Biblia forgatását, vagy Sátán személyéről esett volna szó. Az sem sorolható a véletlenek közé, hogy szinte teljes kompromisszumos készséget mutatva a pápai hatalom szorgalmazza legszembetűnőbben a vallási ökomenizmust ( a vallási egyesítésére való törekvés ). Cél a legtöbb vallás „közös nevezőre történő hozása", illetve nagyobb távlatokban gondolkodva a vallások feletti irányítás egy kézbe vétele, az egész föld feletti uralom.: Jel 12:9 „...az egész földkerekséget elhiteti" Tudom nehéz az itt leírtakat maradéktalanul elfogadni egy vallási szempontból római uralom alatt lévő országban, de az igazság sajnos ez. Már említettük, hogy az Emberölő minden eszközt megragad. Onámítás lenne ezek után, a kézenfekvően levezethető dolgok bizonyítása után kijelentenünk továbbra is azt, hogy ördög nincs, Isten talán, és a vallás egyenlő a katolicizmussal. Hiba lenne továbbra is azt hinnünk, hogy a vasárnaponkénti miselátogatás tökéletesen elegendő az üdvösség elnyeréséhez!