IX. Gyermeknevelés
A Bibliában található Példabeszédek könyve a következőképpen szól e témakörről a 13.fejezet 24.versében
„...Aki megtartóztatja az ő vesszejét, gyűlöli az ő fiát; aki pedig szereti azt, megkeresi őt fenyítékkel..."
19.:18.-ban
„...Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény felőle; de annyira, hogy őt megöld, ne vigyen haragod..."
22.:15.-ben
„...A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; de a fenyítés vesszeje messze elűzi ő tőle azt..."
23.:13-14.-ben
„...Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha megvered őt vesszővel,
meg nem hal. Te vesszővel vered meg őt: és az ő lelkét a pokolból ragadod ki..."
Félre ne értsük! Ezen igék nem arra kívánják ösztönözni a gyermekükről gondoskodó
szülőket, hogy csakis a csupasz erőszak alkalmazásával érjék el a megfelelő célt gyermekük
nevelésének érdekében!
A gyermek személyisége olyan, mint egy szabályozatlan folyó, ha nincs ami gátat szab neki,
játékául a gravitációnak - csapongva halad kiszámíthatatlanul. Viselkedésüknek a velük
született tulajdonságaik - önzés, irigység - szolgálnak alapul és erre épül lassan az ismeretek
és tapasztalatok szerzése során a szabályozatlan személyiség. A szabályokkal, törvényekkel
nekünk kell szembesíteni őket, még akkor is, ha ez bizonyos fokú kellemetlenséggel társul
mind a szülő, mind pedig a gyermek számára. Természetesen eszközeinket mindenkor, a kis
ember lényét tiszteletben tartva kell, hogy alkalmazzuk.
A neveléssel kapcsolatos szándékainknak ésszel és fokozott következetességgel kell, hogy
érvényt szerezzünk.
Óriási hiba a gyermek formálásának elhanyagolása, magára hagyása, esetlegesen
elkényeztetése. Mindenképpen hosszú távú gondolkodásra van szükség ez esetben.
Látnunk kell azt, hogy az elkényeztetéssel, a gyermek „szembe" dicsérgetésével, úgy mond
„önbizalmának" ily módon történő építgetésével esetlegesen egész életére kiható hibát
követünk el vele szemben! Gondoljuk csak el, miért is fejlődne ki az önállósága, ha mi
pótoljuk azt számára? Ne feledjük azonban, mi sem élünk örökké, vajmi kevés az esély rá - ha
minket elveszít - akkor az általunk biztosított életszínvonalat képes lesz biztosítani saját maga
számára. Szinte biztos, hogy ez valamilyen formában az erkölcsi illetve az egzisztenciális
perifériára történő kisodródással jár, ami magával vonzza törvényes következményeit. Más
szóval: ez azt eredményezheti, hogy nem tisztességes eszközök segítségével próbál meg
boldogulni.
Nem kell már taglalnunk, hogy ez kinek a célját hivatott szolgálni. Képzeljük csak el, ha gyermek erkölcsi bázisát, szabályrendszerét az előző részben említett média alakítja ki! Életcélja kimerül a fogyasztásban és mindent ennek rendel alá.
Az élet értelmét a földi élet - Sátán - által nyújtott hamis örömök féktelen habzsolásában fogja látni. Ennek eléréséért persze mindent elkövet. Nem riad vissza szinte semmilyen módszer alkalmazásától sem.
Nagyon sarkosan hangzik ugyan, de kijelenthető, hogy a gyermekek nevelésének elhanyagolása, elkényeztetése, pusztulását szolgálja.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a helyes - bibliai - nevelési elvek nélkülözése illetve semmibe vétele milyen hihetetlen mértékű veszélybe sodorja gyermekeinket. Sátán is jól tudja, hogy az emberi lény ebben a korban -a gyermekkorban- a legképlékenyebb, szinte gond nélkül irányítható bármilyen irányba. Rendkívül könnyű „préda" számára a felügyelet nélkül hagyott gyermek, aki sátáni szempontból egy „befogadó ösztönlény". Affinitással rendelkezik szinte az összes ördögi módozatra, abban pedig nincs hiány. Érzékenysége könnyen kihasználható, csak a veleszületett bűnre való hajlamot kell „ügyesen meglovagolni". Nem védi őt a rosszal szemben sem a lelkiismeret, sem pedig az érzelmek, elvek, tapasztalatok pajzsa. Tudja azt, ha ifjúkorban bekebelezi az embert akkor az később rendkívül nehezen szabadulhat tőle, sőt nagy a valószínűsége annak, hogy végérvényesen rabszolgájává válik. Korunkban ez - kivált az előző részben már említett média által nyújtott támogatással - játszva elérhető. Kevés az esély a megfelelő erkölcsi - etikai bázis kialakulásának a televízión vagy esetlegesen pornográf jellegű kiadványokon felnövő gyermek esetében. Nem beszélve ezen eszközök konkrétan egészségkárosító hatásáról! Nagy odafigyeléssel, gondoskodóan és következetesen kell felhasználnunk nevelési módszereinket. El kell érnünk, hogy a gyermekben felépüljön egyfajta erkölcsi, etikai rendszer és megfelelő mértékű tisztánlátás alakuljon ki benne az emberi élet dolgait illetően. Természetesen a Vádoló val szemben az a legcélszerűbb, ha ennek alapjául Isten szava, a Biblia szolgál!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése