Aki elküldte a fiát...

Egy amerikai zsidó üzletember elküldte fiát Izraelbe egy évre, hogy kicsit magáévá tegye a kultúrát. Amikor a fia hazatért azt mondta:
- Apa, nagyon jól éreztem magam Izraelben. Ja, egyébként meg keresztény lettem.
- Ó, ne! - mondta az apa. - Mit tettem?
Eztán elment a legjobb barátjához és elmesélte problémáját.
- Ike, - mondta - elküldtem a fiamat Izraelbe, erre ő meg keresztény lett. Mit tegyek?
- Érdekes, amit mondasz - felelt Ike, - én is elküldtem a fiamat Izraelbe és ő is keresztényként jött haza. Talán kérdezzük meg a rabbit.
Elmondták hát a problémájukat a rabbinak.
- Érdekes, amit mondtok - én is elküldtem a fiamat Izraelbe, és ő is keresztény lett. Vajon mi történik a fiainkkal?
Ezután imádkoztak Istenhez a fiaikért, és kérték, mutassa meg nekik, mit tegyenek. Amint befejezték az imát, egy zengő mennyei hang szólalt meg odafentről:

- Érdekes, amit mondtok - hangzott a mennydörgő égi hang - Én is elküldtem a Fiamat Izraelbe... (Forrás: FB)

EGYHÁZTÖRTÉNELEM: A VALENTIN NAP VALLÁSOS GYÖKEREI

Mártírnapból csokoládészív, üdvözlőkártya, és vallomás napja

Valentin Nap igazi történetének semmi köze sincs ahhoz, amivé mára ez a nap változott. Eredetét nem díszítették rózsák, bonbonosdobozok pirosló szívecskékkel és elegáns üdvözlő kártyák sem. Inkább vértől volt pirosló e nap, amint feldereng a messzi múltból. Inkább „ékesítették” e napot fájdalmak, tömlöc mélyek, kivégzések. Igazi mártírnap volt eredetileg. Három korai keresztyén mártír kapcsolódik ehhez a névhez. Egyikük, talán az igazi névadó, római keresztyén pap volt a 3. században II. Claudius császár uralkodásának az idején. A Krisztus utáni 3. század a Római Birodalomnak hatalmas szakítópróbát jelentett, erőteljes nyugtalansággal, lázadással birodalom szerte. Az a veszély fenyegetett, hogy az impérium három részre szakad. Katonai anarchia felhői tornyosultak mindenfelé. Pogányok inváziójáról, polgárháborúról, gazdasági válságról szólt a fáma Britanniától Afrikáig. Hatalmi kilátástalanság terhelődött vezetőkre és vezetettekre. Az aranykornak vége volt. Claudius császár azt a népszerűtlen döntést hozta, mellyel megtiltotta a fiatalon kötendő házasságokat, abban a (tév)hitben, hogy nem házas katonái odaadóbban és eredményesebben fognak harcolni, fenntartani Róma uralmát, mint a házasok. Annak érdekében, hogy megakadályozza a birodalom széthullását, kénytelen volt ellenszenves, népszerűtlen intézkedéseket hozni. 

A Valentin napnak ez a történeti háttere, hiszen a keresztyén papok meggyőződése volt, hogy a házasság Isten adta sákramentum. Ezért Valentin pap titokban közötte meg a fiatalok házasságát, ám ez kitudódott és börtönbe vetették. Greg Tobin behatóan kutatta a nap születését. Ennek drámai valóságát így írta le: „Valentin papot feltehetőleg lefejezték, s így lett az egyház mártírja. Azért áldozta fel az életét, hogy a házasság szentségét megerősítse: a szeretet szeretetéért és Isten szeretetéért áldozta oda életét”. Az 5. század végén I. Gelasius pápa volt az, aki február 14-ét Valentin napjává avatta. A római San Valentino katakombában őrzik relikviáit. Századokkal később romantikus szerzők, mint például Shakespeare a Hamletben vagy G. Chaucer (1343-1400) változtatta át e nap tartalmát a szerelmesek és a szerelem „ünnepnapjává”. Chaucer úgy írta le ezt a napot, mint amikor minden madár azért jön össze, „zsinatol”, hogy kiválassza mátkáját. Valójában ez a költemény II. Angliai Richárd király és Bohémiai Anna házasságkötésének az ünnepi évfordulóját köszöntötte. 

Ma az egyházi eredetre utal az is, hogy az ünnepek között tarja számon az Anglikán Egyház, de sok evangélikus egyház is. A keleti ortodox egyházak is megtartják, bár nem ezen a napon, hanem júliusban. Ekkor emlékeznek meg két mártírról, Valentin római presbiterről és Hieromártír Valentinról, a későbbi püspökről. Milyen érdekes, hogyan változott át a drámai mártírnap azzá, aminek eredetileg a birodalmi viszonyok között Valentin papa elgondolta: az ifjú házasok szeretetének ünnepévé. Mert mintha ez lenne e nap maradandó lényege. Amiről az Énekek Éneke így tanít évezredek óta: „Tégy engem mint pecsétet a szívedre. Mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szeretet, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja” (8,6). Jó, ha erről sem feledkezünk meg, mint ahogy nem illik megfeledkezni kedvesünkről sem…

Forrás: Washington – 2014. 02.14. – huffingtonpost.com Dr. Békefy Lajos

Biblia vs. tudomány

A tudomány egyre több bibliai állítás igazságát bizonyítja.

Halloween keresztény szemmel

Sokan kérdezhetik, mit jelentenek az ijesztő ábrázatúra formált és megvilágított tökök, a koponyák, szellemek és boszorkányok, amelyek a halloween (helovin) divattal kapcsolatban lépten-nyomon elénk kerülnek?! 

Amerikából került át Európába, de az eredete egészen a keltákig vezethető vissza, akik Észak-Franciaország és a Brit-szigetek területén éltek. Az ő papjaik voltak a druidák. Ezek a természetimádó papok halottkultuszt gyakoroltak, és október utolsó napját a ’halál istenének’ szentelték. 

Hitük szerint a kelta év utolsó napján (október 31-én) az istenség megengedte, hogy az elhunytak lelkei visszatérjenek otthonaikba. A boszorkányoktól és a démonoktól való félelmükben nagy tüzeket gyújtottak, és áldozatokat mutattak be, hogy azok jóindulatát megnyerjék. A varázslók a megfélemlített embereket kényszerítették, hogy éjfélkor adjanak nekik feláldozásra egy gyermeket. Az erre kiszemelt család ajtaja elé raktak egy kifúrt és kivilágított tököt. Ha a ház lakói nem teljesítették a kívánságot, gyilkos bosszúra számíthattak. – A gyermekáldozatot óriási szalma- vagy rőzsekötegbe kötözve elevenen égették el. Szokásuk volt a keltáknak az is, hogy állatbőrökkel és állatfejekkel álcázták magukat a szellemek elijesztésére. Ajándékokat készítettek az elhunyt lelkek kiengesztelésére. 

Szokásaikat azután is megtartották, hogy a rómaiak meghódították őket. 
Az 1. században a rómaiak sok hagyományt hoztak magukkal Angliából. Az elpusztíthatatlannak tűnő pogány szokás átformálása, „keresztyénesítése" érdekében a római katolikus egyház (IV. Gergely pápa) 835-ben november elsejét mindenszentek ünnepének nevezte ki, majd november másodikát a halottak napjává nyilvánította. 

(Mindenszentek – all hallows. Az azt megelőző este pedig az „all hallows evening". Ez rövidült le az idők során a mostani, közkeletű szóra: halloween.) 
A Halloween október 31-én, tehát éppen a római katolikus ünnep, a mindenszentek előtt van, mintegy demonstrálva azt, mily vékony is a választóvonal a pogány hagyományok és az egyházi gyakorlatok között. 

Amerikában a Halloweent ír bevándorlók honosították meg 1840 körül. Rémisztő arcokat faragtak tökökből, azokat belülről gyertyával világították ki, ezzel kívánták elriasztani a gonosz szellemeket. A jelmezbe öltözés is a Halloween egyik eleme. Az ünnep klasszikus figurái közé tartoznak a szellemek, boszorkányok, fekete macskák… 

A Halloween mára jelentős helyet foglal el az USA reklámiparában, de Európában is egyre népszerűbb. 
Az 1845 utáni évek pusztító írországi éhínsége idején a lakosok százezrei települtek át Amerikába, és a szokásaikat is vitték magukkal. Az anyaországon kívül az USA-ban és Franciaországban még ma is megtartják a régi rítusokat, noha azok lelki háttere többnyire már elhomályosult előttük. Gyerekek beöltöznek szellemnek vagy más ijesztő alaknak, töklámpással házról-házra járnak ajándékot kérve. 

Napjainkban tanúi vagyunk a régi-új pogányság elterjedésének. A mai boszorkányok és varázslók épp október 31. napját tartják a legfontosabbnak, és ez az ősi kelta ünnep előestéje. Ekkor imádkoznak a halottak kelta istenéhez, az elhunytak szellemeihez, tulajdonképpen szellemidézést folytatnak. Nem gondolhatjuk, hogy ártatlan mókáról van szó. Úgy hírlik, hogy ma is vannak olyan sátánista szekták az USA-ban, amelyek erre az „ünnepre" gyermekeket rabolnak, és azokat ördögi rítusok keretében megölik. 

Nem csupán hátborzongató szórakozás ez tehát, hanem az okkultizmus terjesztésének kísérlete, hogy az emberek az egy, igaz Isten helyett, a tiltott démonvilág felé forduljanak hitükkel. 

Keresztyén családok nem engedhetik, hogy gyermekeik részt vegyenek ilyen beöltözéseken, felvonulásokon, mert azzal a Sátán kultuszát támogatnák. Az ilyesmivel kacérkodó ember kárt szenved lelkében, meggyengül kapcsolata Istennel, aki egyedül képes arra, hogy megóvjon bennünket minden ártalmas lelki hatástól. 

A keresztényeknek mindenképpen tisztában kell lenniük a következő tényekkel: ennek a napnak a szokásai és jelképei a pogányságban és az okkultizmusban gyökereznek. A Halloween lényegében a boszorkányságnak és az okkultizmus más válfajainak egyik legnagyobb ünnepévé vált. A Halloween megünneplésében való részvétel közvetlenül is okkult tevékenységekhez vezethet, avagy ezekre nyitottá teheti az embert. A legkevesebb, amit a Halloweenről elmondhatunk, hogy megünneplése támogatja a pogány praktikákat és filozófiát, az animizmust (szellemhitet), a sámánizmust és a druida tanokat. 

A Biblia egyértelmüen jelzi, hogy az ilyen praktikák ’az utolsó idökben’ mérhetetlen módon elszaporodnak majd (1Tim 4,1 és Jel 9,21). Ami elsőre oly ártatlannak tűnik, az a valóságban halálosan komoly! Az embert játékos módon csábítják el, hogy egyre nyitottabbá váljon a démoni tanok iránt, és szíve Isten felé egyre inkább megkeményedjen. 
Az Ige egyértelműen figyelmeztet, hogy a legkisebb mértékben se keveredjünk bele pogány vagy okkult praktikákba: Ha bemégy arra a földre…, ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat… (5Móz 18,9) Az Újszövetségben Pál apostol megdicséri a thesszalonikaiakat, amiért megtérésük után egyértelműen szakítottak a bálványimádással (1Thessz 1,9-10). 

Feltámadásával Jézus bizonyságát adta annak, hogy legyőzte az ördögöt és a halált (Zsid 2,14). Isten igéjéből eligazítást lelhetünk az élet nehézségei közepette. Az efézusiak ezért semmisítették meg az összes varázskönyvüket, miután hitre jutottak (ApCsel 19,18-20). 

Nekünk, keresztényeknek mindazonáltal nagy a felelősségünk. Az Úr parancsának engedelmeskedve hirdetnünk kell az evangéliumot, az örömhírt. Szükséges tehát, hogy figyelmeztessük embertársainkat - adott esetben még hívő testvéreinket is - az ördög által felállított csapdákra. Le kell, hogy rántsuk a maszkot, a játékos, ártatlannak tűnő, de nagy veszélyt hordozó babonákról, népszokásokról. Az Úr adjon ehhez bölcsességet és erőt mindannyiunknak! 

Amúgy október 31. a reformáció ünnepe. (A reformáció napja több protestáns egyházban október 31-én tartott ünnepnap, annak emlékére, hogy 1517-ben ezen a napon függesztette ki Luther Márton a wittenbergi vártemplom ajtajára a bűnbocsátó levelek árusításával kapcsolatos 95 tételét.) A protestáns világ azért ad hálát, mert az Úristen meg akarta tisztítani egyháza népét a sokféle tévelygéstől és babonától, a hamis hit sötétsége helyett világosságot adni a szívekbe. Ahogy Pál apostol megbízatásában olvasható: „… küldtelek, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy a hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek! (az apostolok cselekedeteiről írt könyv 26. részének 18. verse). 

Isten megtérésre hív bennünket, és a démoni kötelékekből szabadulást ajándékoz Fia, Jézus Krisztus által. Forduljunk hozzá, az élet Istenéhez! 

Hatalmas kereszt Dubaiban

Dubai híres szálloda építésze ki van tiltva

Állítólag az építész – Tom Wright, aki a Burj al Arab szállodát tervezte Dubaiban, már néhány éve nem léphet be az Emirátusok területére.

Bűne annyi, hogy amikor a szállodát a tenger felől nézed (123 m magas), akkor egy bizonyos nappali időpontban az épületen egy árnyék képződik (alulról egészen fel és vízszintesen is), ami keresztnek néz ki.

Ez a világ legnagyobb keresztje, ironikus ugye ? Ki tudja, véletlen-e vagy szándékos.

Ezért alig van a szállodáról felvétel a tenger felől. Az arabok, akik a munkákat szigorúan ellenőrizték,  a tervezésnél a napfényről megfeledkeztek, különben nem engedték volna ezt meg.

Hiszen a Burj al Arab állítólag 1,5 milliárd dollárba került.

A szálloda Dubai jelképe (kereszttel?  )).

Remélem, hogy Wright nem jut Salmon Rushdie sorsára és nem küdenek ellene halál kommandót.

Forrás:hirekizraelbol.hu

Louie Giglio beszéde a laminin sejt-adhéziós molekuláról.

A teljes beszéd itt látható: http://www.youtube.com/watch?v=EAzCP8SEKwc