Amikor Isten már nem szól

Amikor Isten már nem szól – David Wilkerson

Ézsaiás hittel teljes módon prófétálta Izraelnek, hogy egy napon majd meg fognak nyílni a “füleik a hallásra”. Sajnálatos azonban, hogy bezárult a hallásuk Isten hangjának meghallására, mert meg akartak maradni a bűneikben!

“…. hívtalak és nem feleltetek, szóltam és nem hallottátok: a gonoszt cselekedtétekszemeim előtt, és amit nem szerettem, azt választottátok. Azért így szól az Úr Isten: Ímé, szolgáim esznek, ti pedig éheztek, ímé, szolgáim isznak, ti pedig szomjúhoztok, ímé, szolgáim örvendnek, de ti megszégyenültök! Ímé, szolgáim vígadnak szívük boldogságában, és ti kiáltani fogtok szívetek fájdalmában, és megtört lélekkel jajgatni fogtok;“ (Ézsaiás 65:12-14).

Milyen tragikus visszautasítani a Szent Szellem szerető figyelmeztetésének meghallását. Valahányszor bezárjuk a fülünket Isten parancsolatának meghallására, hogy megsanyargasson bennünket testünk bűnei miatt, arra vagyunk ítélve, hogy mindenfajta fájdalmat és kínt tapasztaljunk meg.

Kérlek értsétek meg, hogy Istennek nem arról a szolgájáról beszélek, aki meggyűlölte a bűnét. Nem is arra a hívőre gondolok, aki nem enged meg magának semmilyen nyugalmat, míg a Szent Szellem fel nem szabadítja őt. Inkább arról a hívőről beszélek, aki megtanulta szeretni a bűnét, aki Delila ölébe hajtja a fejét. Az ilyen embernek érzéketlen a lelkiismerete.

Az a hívő, aki folyamatosan megmarad a bűnben, hallani fog hangokat, azonban az egy sem Istentől lesz. Arra az emberre Isten rábocsátja a tévelygés szellemét:

“Aképpen választom én is az ő megcsúfolásukat, és rájuk hozom, amitől félnek; mivel hívtam és senki nem felelt, szóltam és nem hallották, és a gonoszt cselekedték szemeim előtt, s amit nem szerettem, azt választották.“ (Ézsaiás 66:4).

Milyen rettenetes dolog az, amikor Isten már nem szól! De mennyire bátorító tudni, hogy a Szent Szellem szeretetteljes módon figyelmeztet és megőríz bennünket a bűntől.

Forrás: worldchallenge.org

Fordította: Abonyi Sándor

A poklot megrázó ima

David Wilkerson -A poklot megrázó ima

 Amikor Dániel könyvét írta, Izrael babilóniai fogságban volt. Mire a 6-ik fejezetnél
tartott, Dániel egy hosszú szolgálat után 80-ik évét élte. Az Istenfélő próféta és prédikátor két
babilóniai király uralmát élte át; Nebukodonozorét és Belsazárét, és ekkor Dárius királyt szolgálta.
Hosszú évek szolgálatán keresztül Dániel mindig imádkozó ember volt. Öreg korában sem fáradt meg. A Szentírás nem említi sehol, hogy lelassult vagy legyengült volna. Nem említi, hogy Dániel csüggedtnek vagy elhasználtnak érezte volna magát, hogy lett volna spórolt pénze vagy egy kis vidéki házacskája ahol felelősség nélkül akart volna öreg éveiben élni. Ellenkezőleg, Dániel csak igazán ekkor kezdett szolgálni. A Szentírás mondja, hogy amikor a 80 éves kort elérte, imái felbőszítve az ördögöt, a poklot rendítették meg.
Erre az időre, Dárius király Dánielt előléptette az ország legmagasabb hivatalába. Õ lett egyike annak a három egyenlő hatalommal rendelkező tiszttartónak, akik a 120 provincia felett uralkodtak. A Biblia még azt is megemlíti, hogy Dárius őt jobban kedvelte a másik kettőnél. Dániel feladata volt, hogy a kormány politikáját alakítsa és tanítsa azokat akiket a király udvarában kineveztek: "Akkor Dániel felülhaladá az igazgatókat és tiszt-tartókat mivelhogy rendkívüli lélek volt benne úgy, hogy a király őt szándékozék tenni az egész birodalom fölé." (Dániel 6:3)
Természetesen Dániel nagyon elfoglalt volt. Senki sem tudna ilyen fontos hivatalt betölteni anélkül, hogy teljesen ne lenne lefoglalva. Csak elképzelni tudom, hogy milyen feszültség alatt élt amíg folyamatosan alattvalóival tanácskozott.
Ennek ellenére semmi sem térítette el Dánielt attól, hogy imádkozzon. Az imádság volt élete
középpontja, elsõ helyet foglalva el minden más kötelezettsége elõtt. Egyszerűen Dániel soha nem volt túl elfoglalt ahhoz, hogy imádkozzon. Naponta háromszor, hivatali követelményeitõl és a vezetés terheitől ellopakodva az Úrral töltötte idejét.
Dánielnek nem volt arra szüksége, hogy sikeres vezetõkkel tanácskozzon hivatalának sikeres
betöltése érdekében. Nem kellett szemináriumokra járnia, hogy megtanulja miképpen szolgáljon és gondoskodjon az alá helyezett sokaságról. Egyszerûen visszavonult és imádkozott. és Isten válaszolt.
Dániel térdre borulva kapott bölcsességet, útmutatást, üzeneteket és próféciákat.
Hiszem, hogy Dániel egy példa arra, hogy milyen fontos egy imádkozó szolgáló a nehézségek idején.
Láthatjuk ezt korai éveiben, Nebukodonozor uralkodása alatt. Egyszer a királynak egy igen borzasztó álma volt, ami igen megzavarta és kísértette õt. Kérte jósait, hogy magyarázzák meg az álmot, de nem voltak erre képesek.
Ez Nebukodonozort teljesen felbõszítette, kijelentve udvarának,"...semmit nem adtok csak üres
szavakat, hogy idõt nyerjetek. De én az igazságot akarom. Választ akarok mélységes sóváraimra."
Végül kijelentette, hogy az összes jósló meg lesz ölve, csillagvizsgálók, varázslók, jósok még a
"bölcsek" is, Dánielt és három Istenfélõ fiatal társait is beleértve.
Mikor Dániel meghallotta az ítéletet, összehívta három fiatal barátját. Biztos lehetsz benne, hogy ez a találkozás nem azért történt, hogy kikutassák a lehetõségeket vagy hogy a többi zsidótól kérjenek tanácsot életbenmaradásuk érdekében. Nem, Dániel és a három fiatal héber fiú tudták, hogy az Úrtól kell hallaniuk. Térdre esve kiáltottak kegyelemért és kijelentésekért.
Micsoda hihetetlen imádságot ajánlott Dániel: "áldott legyen az Istennek neve örökkön örökké: mert övé a bölcsesség és az erõ. És Õ változtatja meg az idõket és az idõknek részeit; dönt királyokat és tesz királyokat; ád bölcsességet a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek. Õ jelenti meg a mély és elrejtett dolgokat, tudja mi van a sötétségben; és a világosság lakozik vele!" (Dániel 2:20-22)
Ebben az idõben az ószövetségi gyülekezet egyik legmélyebb pontján volt. Isten népének "éneke", Isten dicsõítése a lelki ellustulás miatt elnémult. Babilon hihetetlen jóléte sokak szívét elragadta, és bizonyos, hogy sátán örült Izráel helyzetén, amit még az is rontott, hogy Dánielt halálra ítélték.
Így a fogságban élõ Izraeliták Dánielre néztek fel. Jövõjük Dánielnek az Úrral való kapcsolatától
függött. Csodálkozva kérdezték, "Beszél még az Úr egyáltalán valakivel? Lehetséges, hogy valaki is megérti a jelent? Ki tudja felfogni az Úr titkait?"
Dániel tudta jól, hogy mi történik. Több dolgot tehetett volna: hatalmas felvonulást tudott volna
szervezni a kormány épületéhez jogokat követelve. De a poklot nem befolyásolja, ha tömegek
demonstrálnak. Nem hatódik meg, ha hatalmas egyházak épülnek és a tagok száma növekszik. Az sem zavarja meg, hogy ha fiatal törekvő pásztorok statisztikai kérdőíven kérdezik a tagságot. "Mi az amit elkerüljünk prédikációnkban, mit tehetünk, hogy a gyülekezetünkbe gyere?"
Nem - az egyetlen módszer amely hatással lesz a világra, az a bűnről szóló ige, amely a szív
bűnösségét feltárja. A világnak szüksége van a tiszta - Szent Szellem által hirdetett evangéliumra ami minthogy belevág, felderít és válaszol a kételkedő szív siralmaira.
Hiszem, hogy Nebukodonozor király mai kor emberiségének egy szimbóluma amely így kiált:
"Hatalmam és befolyásom van, anyagi javam annyi amennyit csak kívánok, de még sincs békém.
Kérdéseim vannak és szükségem van válaszra. Ti akik úgy mondjátok, hogy Isten nevében beszéltek - értelmiségek, kultuszok, még papok is - ha nem vagytok képesek szívem kiáltására választ adni akkor nincs a létezésre jogotok. Nincs célotok, haszontalanok vagytok a társadalom számára."
Amikor Dallasban nemrégen egy gyülekezetet látogattam mely magát mint "helyi gyülekezeti
közösség" hirdette, az Istentisztelet olyan lezser volt, hogy egyenesen tiszteletlennek tûnt. A
résztvevõk üódítőt ittak és fánkot rágcsáltak miközben a gyerekek rendetlenül viselkedtek.
Az Istentisztelet egy komikus jelenettel kezdõdött arról, hogy hogyan kell autót vásárolni. Ezután az énekkar egy pár átvezető szerelmes éneket dalolt, amilyet talán szeretett párodnak énekelnél. Végül a pásztor (doktori végzettséggel) elõjött egy kis papírdarabot tartva kezében amely az egész prédikációját tartalmazta. 10 percig beszélt arról, hogy hogyan élvezheted a munkádat.
Ez a szolgálat azáltal jött létre, hogy a szomszédos lakókörnyezetet házról házra kikérdezték, arra vonatkozólag, hogy mit szeretnek egy gyülekezetben. Az eredmény az lett, hogy a prédikációk egyáltalán nem szembesítik hallgatóikat az állapotukkal. Mégis amint körülnéztem, láttam, hogy egyesek mély problémákkal küszködnek, válaszra an szükségük. A fiatalok unatkoztak. Szívem fájt ezekért az emberekért. Mindegyiknek szükségük volt a mennybõl alászálló isteni igére, de csak "szalmát" kaptak. Miért? Mert az emberek a szószéken jelentették a gátat, mivel Istennel való kapcsolatukat elvesztették.
Amikor nemzetünk látni fogja az ítélet "kézírását a falon" az emberek imádkozó vezetõkért fognak sírni, amikor Isten ítéletének ujja nyilvánvalóvá válik Amerikában, nem fog a nép többé "jólétet" hirdetõ prédikátorokhoz fordulni válaszért akik csak azt hajtogatják; "Minden rendben van". Inkább mint az Izraeliták olyant fognak keresni mint Dániel aki a jelent megérti és képes megmagyarázni.
Dániel 5-ik fejezetében Nebukonodozor fia Belsazár került hatalomra. Ez a pogány király egy hatalmas ünnepséget rendezett, a sok ezer vezetõ számára. A részeg mulatozás közben a király megparancsolta szolgáinak, hogy hozzák be a zsidó templomból, Jeruzsálembõl elrabolt arany és ezüst edényeket. Hamarosan Belsazár uraságai, feleségeik és ágyasaik kábult vadsággal ittak a felszentelt edényekbõl.
Hirtelen egy természetfeletti pillanatban egy emberi kéz jelent meg és ujjával egy üzenetet írt a falra.
Ez egy figyelmeztetés volt arra, hogy az ítélet a küszöbön áll. A Szentírás szerint "Ekkor a király
ábrázatja megváltozék és az õ gondolatai megháboríték õt és derekának inai megoldodának és az õ térdei egymáshoz verõdének. Erõsen kiáltozék a király, hogy hozzák elõ a varázslókat...és jövendölõket...és monda a babiloni bölcseknek; Akárki legyen az az ember aki elolvassa ezt az írást és annak értelmét megjelenti nékem, bíborba öltöztetik és aranylánc lesz a nyakán és mint harmadik parancsol az országban. Akkor bemenének a király bölcsei mind, de nem tudták elolvasni az írást sem annak értelmét megfejteni a királynak. Akkor Belsazár király igen megrettene és az õ ábrázatja elváltozék rajta...és fõemberei is megzavarodának." (Dániel 5:7-9)
Micsoda borzalommal telt jelenet. De kijelentem, hogy jólétben élõ Amerika egy nap hamarosan hasonló megrázkódást fog érezni. Az "írás" a falon van és az ítélet az ajtónál áll. Mint Belsazár, nemzetünk vezetõi is meg lesznek zavarodva aggodalommal, megváltozott magatartással és remegõ térddel.
Mégis mindennek ellenére, pásztorok Amerikában egy hamis békét prédikálnak. Az országon
keresztül megalkuvó prédikátorok azt hirdetik, hogy Isten soha nem fogja Amerikát lealázni, mert sok misszionáriust küldünk ki a világ minden részébe. De ezek a pásztorok nem említik azt, hogy az ítélet azért fog bizonyosan ránk esni, mert 4o millió csecsemõt abortusszal meggyilkoltunk. Mikor a "kézírás" megjelenik a Falon ezek a prédikátorok bénultan fognak bámulni. Ezek máris úgyszólván "kívül vannak". Mert Isten bölcsessége csak imádkozó hívõknek lesz kinyilvánítva.
Én mondom a pásztoroknak; Isten segítsen, ha nem egy imádkozó ember vagy. Ezekben a gonosz és élvezethajhászó idõkben az Úrral kellene, hogy bezárkózz. Mit teszel majd, ha a "kézírás" megjelenik és a nyájad követelni fogja, hogy olvasd a mai idõk jelentését? Hány tréfát fogtok hirdetni a szószékrõl? Hogyan fogtok válaszolni mikor prédikációdat valaki kiáltásával megszakítja; "Pásztor legyen szíves mondja meg már mi történik. Ez az ítélet? Mi következik még? Miért nem figyelmeztettet minket errõl? Mondta, hogy minden rendben van, de mi most mindent elvesztettünk."
Állandóan csodálkozva nézem amint a vélemény kutatók elsorolják, hogy mit keresnek az emberek egy egyesületben. Mai gyülekezetek látszólag jól mûködnek, a kedvezõ idõkben, de csak nézd mi fog történni mikor Isten ujja megjelenik és az emberek bank betétje egyre kisebb lesz, gyermekeik kábítószerekhez fordulnak, családjaik szétszakadnak. A juhok nem fognak "mézes" prédikációkra hallgatni, az igazságot fogják követelni a tiszta, hamisítatlan igazságot.
Belsazár udvara remegett az események hirtelen változása miatt. Senki sem értette, hogy mi történt.
Hirtelen az ivás megállt, és miközben a király reszketett valaki mondta,"Van egy férfiú a te
országodban akiben a szent isteneknek lelke van, és a te atyád idejében értelem, tudomány és az istenek bölcsességéhez hasonló bölcsesség találtaték benne, és akit Nebukodonozor király, a te atyád, az írástudók, varázslók, Káldeusok és jövendölõk fejévé tõn... Mivelhogy Dánielben...nagyobb lélek, tudomány és értelem, álmoknak magyarázata és titkok megjelentése és rejtélyek megfejtése találtatott." (Dániel 5:11,12)
Így Belsazár beidézte Dánielt és azt mondta a prófétának, "...bölcsek és varázslók...nem tudják a dolog értelmét megjelenteni, de felõled azt halottam, hogy te tudod az értelmet megfejteni és a titkokat megoldani; most azért, ha el tudod olvasni ezt az írást és értelmét nékem megmondani, bíborba öltöztetel és aranylánc lesz a nyakadon és mint harmadik uralkodol az országban." (5:16)
Mikor Dániel megszólalt nem édesítette az igazságot. Térdén imádkozott elõzõleg és jól tudta, hogy mit kellett azoknak az embereknek hallani. és az igazságot mondta, "és te Belsazár...nem aláztad meg szívedet... sõt felemelkedtél az egek Ura ellen...számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak... megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál." (5:22-23, 26-27) Ez volt a tiszta igazság amit Belsazár és vezetõi akartak hallani. Ez egy igazság volt mely kételyeikre megoldást adott, mert levázolta pontosan helyzetük. Belsazár hálás volt és Dánielt a királyság legfensõbb vezetõjévé nevezte ki.
Légy szíves és ne mond nekem, hogy az aki nem tért meg még, az nem akarja a meggyõzõ igazságot hallani.
Minden imádkozó ember veszéllyel áll szemben. Az imádkozó ember a pokol ostora és Sátán mindent meg fog tenni ami csak hatalmában van, hogy megsemmisítse ennek az embernek imáit. Dániel Nebukonodozor és Belsazár uralma alatt bebizonyította imáinak hatását. Így most Dárius uralma alatt egy erõteljes összeesküvést kezdeményezett, hogy elnémítsa Dániel imáit. A próféta imái annyira megrendítették a poklot és felbõszítették az ördögöt, hogy az egész babiloni kormányt megszervezte ellene.
Emlékezz vissza, hogy Dániel ki lett nevezve az összes vezetõk felett. A politikusok látták a
bölcsességet Dánielben és féltékenyek lettek amiért tiszteletet és kedvet élvezett a király elõtt, és ezért összeesküvést szerveztek ellene. "Akkor az igazgatók és tiszttartók igyekvének okot találni Dániel ellen a birodalom dolgai miatt; de semmi okot vagy vétket nem találhatának; mert hûséges volt és semmi fogyatkozást, sem vétket nem találtaték benne." (Dániel 6:4)
Dániel hibátlan volt minden téren és a babilóniai vezetõség nem volt képes egyetlen bûnt sem
ráfogni. Végül is elhatározták, hogy az egyetlen mód hogy a prófétát bajba keverjék, az az Istenben való hite által lesz. "Akkor mondák azok a férfiak; Nem találunk ebben a Dánielben semmi okot, hacsak nem találhatunk ellene valamit az õ Istenének törvényében." (6:5) Istené lenne a dicsõség, ha ezt mondhatnák rólunk az emberek ma.
Ezek a vezetõk jól tudták, hogy Dániel naponta háromszor Jeruzsálem felé fordulva imádkozott és azt hitték, hogy a próféta sikerének ez az oka. Olyan tervvel kellett elõ jönniük ami megakadályozná a próféta imáit. De hogyan? Gondolom próbálták Dánielt üzleti ügyekben lefoglalni, kortársai beavatták mindenféle kormány ügyekbe, hogy ne legyen ideje imádkozni.
Szeretteim, ez az egyik legfõbb módszer amit Sátán a hívõk ellen használ. Különösen pásztorok körében ez a legnyilvánvalóbb formája az összeesküvésnek. Ha azt kérdezed egy pásztortól hogy miért nem tölt több idõt imádságban, valószínûleg azt fogja felelni, hogy nincs ideje. Egy pásztor idejére a követelmény olyan erõs, hogy minden idejét ami megmarad a prédikáció elkészítésére kell használnia.
Hasonlóan legtöbb keresztény hívõ ebbe a kísértésbe esik. Mondják, "Nincs idõm imádkozni, munkám feleszi összes idõmet." Még az otthon lévõ anyák is mondják, "Egy pillanatom sincs imádságra. Mire a gyerekeket felöltöztetem, a házat kitakarítom és fõzõk, nem marad semmi idõm."
Soren Kiekegaard, a filozófus a keresztény túlságos lefoglaltságát narkotikumnak nevezte.
Megfigyelése szerint ez egy dupla-párhuzamos gondolkodásmódra vezet. Azt mondja, hogy az
emberek minél mélyebbre süllyednek az állandó tevékenységben az igazság szeretete egyre inkább a feledékenységbe süllyed. Ezután pedig tevékenységükbõl eredõ erõs stimulálás egy állandó növekvõ követelményként lehetetlenné teszi, hogy a veszélyt amibe besüllyedtek megérezzék. Isten Igéjének a tükre elõttük van, de nincs elég idejük, hogy meglássák tükörképüket.
Hiszem, hogy egy erõsen elfoglalt személy aki néha imádkozik, rosszabb helyzetben van mintha halálos betegségben lenne. Miért? Mert egyre inkább kényelmesnek érzi helyzetét és lassan imádságtalan és érzéketlen lesz Isten irányában. Idõvel meggyõzõdése meggyengül, végül pedig teljesen elveszti. Dániel tudta, hogy imádság nélkül egy napot sem tud túlélni. Így csak folytatta imáit még akkor is mikor vezetõ társai egyre több munkát halmoztak reá. Ismeritek a történetet; végül is egy olyan törvényt hoztak be mely szerint 30napig nem volt az imádkozás megengedve. Ez igazában Dániel miatt jött létre és felé irányult. De Dániel a poklokat felrázó imáival még akkor sem állt meg és az oroszlánok barlangjában találta magát.
Csodálkozhatunk, hogy mi serkentette Dánielt olyan erõvel, hogy imádkozzon? Mi okozta, hogy
megállás nélkül még egy halálos ítélet ellenében is imádkozzon? Miért, folytatta imáit ez a 80 éves ember, és miért öntötte ki szívét az Úr elõtt mikor a többiek nem keresték az Urat?
Gondold csak el az óriási erõfeszítést amire Dánielnek szüksége volt, hogy imádságra szentelje magát. Igazában annak a kornak New York-szerû városában, a hatalmas, felséges, gazdag Babilonban élt. És egy lelki fásultság idejében, melyben Isten népe iszákosságban, élvezet-hajhászásban és kapzsiságban élt. Továbbá egy nagyon elfoglalt vezetõ volt kinek figyelmét minden oldalról követelték.
Állítom, hogy az imádkozás nem jön természetesen senkinek, Dánielnek sem. Ima-órát fegyelemmel nem nehéz bevezetni, de nehéz fenntartani. Testünk és az ördög összeesküsznek ellenünk. Hogyan válhatunk tehát imádkozó emberekké?
Lelki lehanyatlás és a közeledõ ítélet idejében Isten egy bizonyos fajta imádkozó embert keres
Jeremiás 5-ik fejezetében, Isten kérését olvassuk; "Járátok el Jeruzsálem utcáit, és nézzétek csak és tudjátok meg és tudakozzátok meg annak piacain, ha találtok-e egy embert; ha van-e valaki, aki igazán egy cselekszik, hûségre törekszik, és én megbocsátok néki! (Jeremiás 5:1) Az Úr lényegében azt mondja, "Kegyelmes leszek, ha csak találok egyet aki engem keres."
Ez a nép Isten teljes áldását és védelmét élvezte, mégis állandóan áthágták a jól tudott erkölcsi
határokat, házasságtöréssel, prostitúcióval. Sõt nem is vették ezeket bûnként és következmény
szerint nem fogadtak korrekciót. Így Isten keresett egy megtört szívû imádkozó embert aki
közbenjárna a népért, de nem talált egyet sem.
Ezékiel 23-ik fejezete egy hasonló tragédiát ír le. Izráel prófétái és papjai olyanokká váltak, mint éhes farkasok. Meggazdagodtak az ártatlanokon, lopva az özvegyektõl és árváktól. Profanizálták Isten szentségét abban, hogy nem láttak különbséget a tiszta és tisztátlan között. Becsukták szemüket a bûn elõtt, hazugságokat prédikáltak és hamisan hirdették hogy; "Az Úr azt mondta." Isten hiába próbált találni csak egy embert is aki mindezek az erkölcstelenségek ellen felállna: "És keresék közülök valakit aki falat falazna, és állana a törésen én elõmbe az országért, hogy el ne púsztítsam azt; de senki nem találék" ( Ezékiel 22:3o)
A babilóniai fogság idején Isten Dánielben egy ilyen embert talált. Ma sokkal inkább mint valaha a történelemben az Úr kutat hasonló Istenfélõ férfiakat és nõket. Keres hûséges szolgákat akik a "résen" állnak és akik "falat falaznák" melyet csakis imádságon keresztül lehet elérni.
Mint Dániel, az ilyen ember kezében Isten Igéjével található. Mikor a Szent Szellem Dánielhez jött, a próféta Jeremiás könyvét olvasta. Akkor tárta fel elõtte Isten Izráelnek idejét a felszabadulásra. A megnyilvánulással Dániel imádságra kényszerült, "és orcámat az Úr Istenhez emelém, hogy keressem õt imádságban, könyörgéssel, böjtöléssel, zsákban és hamuban." (Dániel 9:3-4)
Isten Szelleme kutatja a nemzeteket, egyesületeket és pásztorokat, keresi azokat akik szorgalommal Isten Igéjét tanulmányozzák. Ezek a szolgák nemcsak a biblia tudására törekednek, de szellemi erõt keresnek a bûn halálára,és kutatják a szabadságra vezetõ igazságot. Tisztán látják és megértik, Isten Igéjéből felismerve, hogy mi történik az országban. Ha egyszer az Úr az ilyeneket megtalálja, az imádság szellemével áldja meg õket.
Egy imádkozó szolga felismeri az Egyház állapotát- és azonosítja magát a bűnössel Dániel izgalommal ismerte fel, hogy Isten előírt ideje megérkezett népének felébredésére. De amint Izráel szellemi állapotát figyelte a próféta , távol sodródott az eredeti erkölcsi, régen tiszteletben tartott színvonaltól.
Dániel látta, hogy Isten népe nem volt készen a helyre állításra. De szidta őket bűneikért? Nem,
Dániel ehelyett azonosította magát az erkölcsi hanyatlással mi körülvette őt, kijelentve,
"Vétkeztünk...mienk pedig orcánk pirulása...akik vétkeztünk ellened...pártot ütöttünk ellene" (Dániel 9:5-8)
Hiszem hogy ma azonos a helyzet Jézus Krisztus Egyházával. Nem vagyunk olyan állapotban, hogy Isten vágya szerint egy nagy ébredést tudna létre hozni bennünk. Mint Izráel, gonosz társadalmunk bűneivel vagyunk beszennyezve. Gondold meg: Egy Californiai törvény követelménye, hogy elemi iskolákban tanítsák a homoszexuális kapcsolatot mint egy elfogadott életmód. Alkoholizmus egyetemekről gimnáziumokba terjedt. Az internet egy főútvonala lett a pornográfiai irodalomnak. Majdnem 30 évvel ezelőtt megjósoltam a " Vision" (Látomás) címû könyvemben, hogy az "elektromos doboz" (VCR) pornográfiát fog a családi otthonban hozni. Ma az internet 90%-ban pornográfia.
Egyszerűen ma a modern Babilonban élünk. És tragikus, hogy keresztények átvették a társadalom bűnös módszereit. Szolgálatunk rendszeresen kap leveleket keresztény feleségektől akik írják; "Éreztem, hogy férjem érzelmileg sodródik el tőlem, nem értettem miért, míg egyszer dolgozószobájába lépve láttam, hogy pornográf képekre bámult az interneten."
Fiatalok különösen könnyű prédái Sátán fortélyainak. A keresztény fiatalság tömege tölti le a Napster honlap gonosz muzsikáját. Ismerek egy keresztény anyát aki egy számítógépes tanfolyamra iratkozott be, hogy megtanulja hogyan hozza elõ ezt a file-t az õ "teen" fia. Mikor a file-t megnyitotta borzalommal hallgatta a gyilkos Charles Monson énekeket; rendőr gyilkolásról, halálról, öngyilkosságról és mindenféle szexről.
Isten erős vággyal óhajtja megáldani népét, de ha meg vagyunk fertőzve a világi szellemmel, nem lehetünk abban a helyzetben, hogy áldásait el tudjuk fogadni. Dániel erőteljesen kijelentette, "..az a veszedelem mind reánk jöve! És az Úrnak a mi Istenünknek színe előtt nem esedeztünk, hogy megtértünk volna a mi álnokságunkból, és figyeltünk volna a te igazságodra. Azért készen tartotta az úr a veszedelmet és azt reánk hozá..." (Dániel 9:13-14)
Dániel lényegében azt mondta, "Láttuk az erkölcsi degradációt földünkön. Láttuk pásztorainkat kik saját érdeküket keresték. Társadalmunk egy pusztulás felé rohan. Mégsem fordultunk imádsághoz.
Hacsak könyörögtünk volna Istenhez, elfordított volna minket bűneinktől. Még várt is reánk
dicsőséges ígéretekkel, hogy helyre állítson minket. De nem szenteltünk időt részére. Ehelyett lassan elsodródtunk tőle, átitatva a gonosz társadalom bűneivel. Ezért ítélt meg minket."
Kérdezheted - milyen imádság rázza meg a poklokat? Ez egy hűséges, szorgalmas szolgától ered aki látja a nemzet és az Egyház bűnbe süllyedését. Ez a személy térdre esve kiált: "Uram, nem akarok részese lenni mindennek ami körülöttem van, hanem a fenntartó erőd példája akarok lenni, ebben a gonosz korban. Nem bánom, ha senki más nem imádkozik, de én fogok."
Dániel azzal fejezte be, hogy, "És míg imádságom mondom vala, mikor ama férfiú, Gábriel, akit elébb a látomásban láttam vala, sebességgel repülvén, megillette engem az estvéli áldozat idején, és értésemre adá, és szóla nékem és monda:Dániel, most jöttem ki, hogy értelemre tanítsalak...mert te kedves vagy." (Dániel 9:21-23)
Hol van ma az imádságokat felemelő nép Isten házában? Hol vannak a hűséges pásztorok akik az Urat keresik éjjel nappal? Ezek azok kiknek megértés és jártasság adatott, mert "kedvesek" az úr előtt.
Mint Dániel, ezek a szolgák azonosítják magukat és bevallják a nemzet és az Egyház bűneit. És alázatossággal sírnak, "Oh Uram mutasd meg ahová elsodródtam, és ahol hiányom van. Aztán segíts hogy ezekkel szembe tudjak állni. Akármibe is fog ez kerülni, Istenem tartsál a térdemen. Vágyom, hogy felújítsad Egyházadat."
Dicsőség az õ Szent Nevének!

DAVID WILKERSON – A MEGBOCSÁTÁS HATALMA

A megbocsátás nem egy egyszeri tett, hanem egy életre szóló módszer azzal a céllal, hogy Krisztus minden áldásában részesülhessünk. „Én pedig (azt) mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy fiai legyetek égi Atyátoknak, aki a napját kelti (fölhozza) gonoszokra és jókra egyaránt, esőt ad igaz(ságos)aknak is, igaz(ság)talanoknak is.” (Máté 5,44-45)

Jézus szerint mi nem válogathatunk abban, hogy kinek bocsátunk meg. Nem mondhatjuk: „Te annyira megbántottál engem, hogy nem fogok megbocsátani neked.” Krisztus mondja nekünk: „Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nemde a vámszedők is ugyanezt teszik?” (5,46)

Nem számít, hogy kire neheztelünk. Ha ragaszkodunk ehhez, meg fogja mérgezni életünk minden részét. A meg nem bocsátás egy lelki éhséget okoz, gyengeséget, hitünk elvesztését, és kínozni fog nemcsak minket, hanem azokat is, akik körülöttünk élnek.

Ötven éves szolgálatom alatt láttam, hogy micsoda pusztítást okoz ez azok életében, akik megtagadják a megbocsátást valakitől. Egyszer láttam egy embert, aki hirtelen meghalt a keserűség által okozott szívrohamban, mert képtelen volt megbocsátani. Valaki megbántotta őt, és soha többé nem felejtette el a sértést. Az egyik percben dühöngve szorította ökölbe a kezeit, és érzései úgy áthatolták egész lényét, hogy élettelen teste hirtelen összeesett íróasztala felett.

Másrészt viszont láttam a megbocsátó lélek dicsőséges erejét is. A megbocsátás életeket alakít át, és megnyitja a mennyek ablakait. Túlcsordítja „poharunkat” teljes békével, és örömmel a Szent Szellemben. Jézus tanítása ezzel a témával kapcsolatban nagyon is speciális, és ha szeretnél az áldásnak ezen a csodálatos területén járni, akkor kövesd szavait és fogadd el, amit mond!

A megbocsátás nem egy érdem Istentől.

Jézus megmondta: „Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátjátok meg az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” (6,14-15) Ne értsd ezt félre, Isten nem alkudozik velünk, nem mondja azt, hogy „Mivel megbocsátottál másoknak, én is megbocsátok neked.” Mi soha nem leszünk képesek megvásárolni Isten bocsánatát. Csak Krisztus kiontott vére érdem a bűn megbocsátására.

Jézus szavainak lényege inkább az hogy: „Teljes bűnbánatotok megköveteli, hogy ti is megbocsássatok másoknak.” Ha ragaszkodtok a meg nem bocsátáshoz, akkor igazából nem vallottátok be bűneiteket. Az igazi megtérés azt jelenti, hogy bevalljátok, és hátat fordítotok minden mások iránti neheztelésnek, keresztre feszítve a mások iránti keserűségetek legparányibb nyomát is. Akármi kevesebb nem lesz igazi megtérés.”

Ez együtt jár a Hegyi Beszédben mondottakkal: „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.” (Máté 5,7) Amit tehát mond: „Bocsáss meg másoknak, hogy részese lehess az áldásoknak, amelyek azzal az örömmel járnak, hogy Isten gyermeke vagy. Isten ezután rád ömleszti szeretetét. Jézus mondta: „Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.” (5,44-45) Vagyis „a megbocsátás visszatükrözi Isten gyermekeinek igazi természetét. Amikor megbocsátasz, feltárod az Atya természetét a világ előtt.”

„még inkább többet tegyetek, szeressétek ellenségeiteket, és tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit ne reméljetek érte (semmi viszonzást ne várjatok), és sok lesz a jutalmatok (béretek), és a Magasságos(nak) fiai lesztek, mert Ő jóságos a hálátlanokhoz (és) gonoszokhoz is. Legyetek irgalmasok, mint ahogyan Atyátok (is) irgalmas (könyörületes), és nehogy ítélkezzetek és akkor titeket sem ítélnek meg, és ne ítéljetek el senkit, és akkor benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak (ti is bocsánatot nyertek). Adjatok, nektek is adni fognak (akkor ti is kaptok): szép mértékkel megtömötten, megrázottan, megtetézetten (túlcsordulón) mérnek öletekbe, mert amilyen mértékkel (ti) mértek, olyannal mérnek viszont majd nektek is.” (Lukács 6,35-38)

A parancsolat az, hogy ellenségeinknek meg kell bocsátani.

Jézus szerint az ellenség az, aki kárhoztat minket, gyűlöl minket, kihasznál és üldöz minket. (Lásd Máté 5,44) Eszerint nemcsak a világban van ellenségünk, hanem néha még a gyülekezetekben is, és talán még a sírban is.

Beszélgettem egy keresztény hívő asszonnyal, aki évekig meg nem bocsátást hordozott magában apja ellen. Apja már rég meghalt, de ez a nő képtelen volt megbocsátani neki azt, hogy évekig durva bánásmódban részesítette lányát.  Ez aztán mélyen a keserűség gyökerét növelte benne, ami lassan egész életére kihatott. Öröme Krisztusban lassan megsemmisült és úgy látszott, hogy imáit az egek visszautasították, mintha az ég bronzból lett volna. Idővel állandó nyugtalanságban élt és mély zavartság képződött lelkében.

Végül szorgalmasan kezdte olvasni az Igét és Jézus szavai megítélték őt. Lassan, felülkerekedett keserűségén. Ma ez az asszony az áldások „birodalmában” él, mert Krisztusban talált erőt, hogy megbocsásson apjának. Ezt mondta, „Odaadtam az Úrnak a meg nem bocsátás szellemét és nem tudom elmondani, hogy micsoda öröm töltötte be életem. Köszönöm Istennek, éreztem a megbocsátás erejét magamban.”

Gondolok a rémes fájdalomra is, amit az elválás okoz a házastársakban és a keserűségre, ami ezt követi. Sokan, akik átmentek az elváláson azt mondják, hogy rosszabb, mint a halál, mert gyakran régi barátok és szeretett személyek változnak keserű ellenségekké. Szolgálatunk tragikus leveleket kap keresztény férfiaktól és nőktől, akiket házastársuk elhagyott és gyűlöletes ellenségekké váltak, készen állva még a család megmaradt tagjainak elpusztítására is.

Ezek borzalmas, fájdalmas tragédiák, de Isten akkor sem engedi meg a meg nem bocsátást. Mennyi alkalommal hallottuk a hűvös szavakat valakitől, aki átment az elválás tragédiáján? „Nem tudok megbocsátani neki.” „nem tudod elképzelni, hogy mit tett!” „Megvannak az okaim.” De ezek egyike sem lesz elfogadható az „ítélet Napján” Az ilyen meg nem bocsátás bezárja az egeket akármelyik személy életében még ma is.

Isten Igéje szerint négy követelmény van a megbocsátásról:

1. Először Pál írt le két követelményt a megbocsátásról:

  „Viseljétek el egymást és legyetek kegyelmesek egymáshoz, ha valakinek valaki ellen panasza volna. Ahogy az Úr kegyelmet adott nektek, úgy kegyelmezzetek ti is.” (Kolossé 3,13)  Elszenvedni és megbocsátani két különböző dolog. „Elszenvedni” azt jelenti, hogy abbahagyjuk, megszüntetjük a bosszúállás minden tervét, minden tettét és gondolatát. Más szóval, „Ne próbáld a dolgot saját kezedbe venni, inkább szenvedd el a sérelmet. Fektesd le a dolgot, és hagyd ott.”

De az „elszenvedés” nemcsak egy Újszövetségi ötlet. A Példabeszédekben olvassuk: „Ne mondd: Ahogy ő bánt velem, én is úgy bánok vele, megfizetek mindenkinek cselekedete szerint!” (Példabeszédek 24,29) Erre egy jó példa Dávid élete.

Sámuel 1. könyvében, Dávidot a bosszúállás dühében találjuk az egyik gonosz ember ellen kinek neve Nábál volt. Dávid és emberei Nábál hatalmas nyáját hónapokig őrizték és mindazon idő alatt nem öltek le egyetlen bárányt sem. Most Dávid Saultól való menekülésben, egy barlangban bujdosott követőivel és éhesek voltak. Dávid elküldte néhány képviselőjét Nábálhoz azzal a kéréssel, hogy adjon Dávid embereinek egy pár juhot.

De Nábál kinevette a követeket mondván: „Ki ez a Dávid? Nem más mint egy elszökött szolga.” Amikor Dávid ezt meghallotta dühében 200 embert összegyűjtött és Nábál háza felé indult, hogy megölje őt, esküdözve, „Isten engem úgy segéljen, hogy elszámolok vele.”

De mikor Nábál felesége, Abigail meghallotta ezt, gyorsan közbenjárt. Felpakolta szamarát élelemmel és Dávid táborában megállította a harcost ezekkel a szavakkal, „Óh uram! Kérlek, ne törődjék az én uram Nábállal, ezzel a kegyetlen emberrel…él az Úr és él a te lelked, hogy az Úr megakadályozott téged hogy gyilkosságba ne essél és ne saját kezeddel szerezz magadnak elégtételt…az én uramnak bizonyára maradandó házat épít az Úr, mert az Úr harcait harcolja az én uram és gonoszság nem találtatik tebenned az életedben.” (Lásd: 1. Sámuel 25. fejezetét)

Egy másik esetben is alkalma volt Dávidnak a bosszúra, amikor az alvó Sault megtalálta éjszaka ugyanabban a barlangban, ahol ő is szokott rejtőzni. Dávid követői sürgették őt, „Ez Isten szerint lett elrendelve, elhozta Sault, hogy öld meg és bosszuld meg magad.” De Dávid inkább elszenvedte a sértést és csak egy kis darabot vágott le Saul köntöséből bizonyítékul arra, hogy meg tudta volna ölni a királyt. Ilyen bölcs Isten módszere, hogy ellenségeinket szégyenbe hozza. Ez volt az eset itt is, mert amikor Dávid megmutatta a köntösből kivágott darabot, akkor Saul így válaszolt, „Te igazságosabb vagy én nálam, mert jót cselekedtél velem, én pedig rosszal fizettem neked.” (24,17) Saul keserű szíve megpuhult Dávid iránt.

A megbocsátás ereje még a gyűlölettel teli ellenséget is szégyenbe hozza, mert az emberi szív nem képes megérteni egy tisztán, szeretetből adott választ.

2. Az „elszenvedéshez” egy szívből eredő „megbocsátást” kell hozzáadni.

Most elérkeztünk a megbocsátáshoz, amely két parancsolatot foglal magában. Szeresd ellenségeidet és imádkozz értük. „És mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik átkoznak titeket, jót tegyetek azokkal, akik gyűlölnek titeket és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.” (Máté 5,44)

Egy öreg bölcs lelkész mondta egyszer: „Ha tudsz az ellenségedért imádkozni, akkor minden mást is képes leszel megtenni érte.” Ezt a saját életemben is igaznak találtam. Amint imádkozom azokért, akik megsértettek engem, Krisztus kezdi elvenni fájdalmamat és arra irányuló vágyamat, hogy védekezzem és hogy megbosszuljam magam. És amint ez történik, azt találom magamban, hogy kérni kezdem az Urat: „Uram, mi az akaratod, mit tegyek, hogy megjavítsam a kapcsolatot ezzel a személlyel?” Néha arra irányít, hogy hívjam fel azt a személyt telefonon, vagy írjak egy levelet, vagy találkozzam vele személyesen. Amikor hangjának engedelmeskedek, lelkem békeséget talál.

Természetesen, Jézus soha nem ígérte azt, hogy a megbocsátás könnyű lesz. Mikor megparancsolta, „Szeressétek ellenségeiteket”, a görög szó, hogy „szeretet”, nem gyengédséget, hanem erkölcsi megértést jelent. Egyszerűen, megbocsátani valakinek nem egy emberi gyengédséget, hanem egy erkölcsi határozatot jelent arra nézve, hogy megtagadjuk a gyűlölet lakozását a szívünkben.

Képzeld el a mély, mély sérelmet, amit az egyik fiatal tanítvány hordozott szívében. Mikor a Biblia Iskolába kért felvételt, írta, hogy szülei elváltak és anyja kapott jogot a két fiatal gyermek felügyeletére.

Mikor négy évesek lettek az anya két kis bőröndöt megpakolt dolgaikkal és kitette a fiúkat az ajtó küszöbére és mondta, „soha ne jöjjetek vissza” A két testvér az utcán üldögélt zavarodva és mély fájdalomban. Végül az apjuk eljött értük és ez a fiú évekig gyűlölte anyját mivel nem akarta őket felnevelni. Évekig szenvedett ezzel a keserűséggel, képtelen volt megbocsátani anyjának.

Végül, mikor tizenhárom éves lett egy gyülekezeti nyári táborban befogadta Krisztust szívébe. Isten beszélt hozzá, „Ha megbocsátasz anyádnak és kezdesz imádkozni érte, megváltoztatom őt.” Kezdett imádkozni és az Úr lassan kezdte az anyát megváltoztatni. A fiú kezdte anyját szeretni és hat hónapon belül ez az anya is befogadta Krisztust szívébe.

Örömmel telt el, hogy ez a fiatalember iskolánkban van, és készül evangelizálni a következő fiatal nemzedéket. Első kézből ismeri a bocsánatadás hatalmas erejét.

3. Meg kell tanulnunk magunknak is megbocsátani.

Számomra ez a legnehezebb, hogy magamnak meg tudjak bocsátani. Mint keresztények mi hamarabb nyújtjuk az Úr kegyelmét a világnak, de szűkösen adagoljuk ki magunk számára.

Gondolj csak Dávidra megint. Házasságtörést követett el és aztán megölette a férjet, hogy betakarja saját bűnét. Mikor bűne fel lett fedezve, Dávid megbánta bűnét és az Úr Náthánt, a prófétát küldte azzal az üzenettel: „Bűnöd meg lett bocsátva” Mégis habár Dávid tudta, hogy meg lett bocsátva elvesztette örömét az Úrban. Így imádkozott: „Hallass velem vígságot és örömet, újjongjanak a csontok, melyeket összetörtél. … Add vissza nekem üdvöd vígságát, és készséges szellemmel támassz engem.” (Zsolt. 51,10.14)

Miért volt Dávid lelkileg felzavart még a megbocsátás után is? Ő egy megigazult ember volt az Úr előtt és Isten bocsánatának ígérete békével töltötte el. Mégis lehetséges, hogy habár bűnünk ki lett törölve Isten könyvéből, de nem öntudatunkból. Dávid indító oka arra, hogy ezt a zsoltárt megírja az volt, hogy öntudatát megtisztítsa a bűn ítéletétől. Dávid képtelen volt megbocsátani önmagának. Szenvedte bűnének következményét, egy saját maga felé irányított megbocsáthatatlanságért és ez az öröm elvesztését jelentette. Értsük meg, hogy az Úr öröme a bocsánat elfogadásának gyümölcse.

Évekkel ezelőtt nagy hatással volt rám Hudson Taylor, a kínai belföldi misszió (Chinese Inland Mission) megalapítójának élettörténete. Taylor az egyik leghatásosabb misszionárius volt, aki számos egyesületet alapított meg Kína terjedelmes belső területein. Egy Istenfélő, imádságos ember volt. Mégis évekig örömtelenül szolgált. Levertnek érezte magát lelki küzdelmekkel, hitetlenség gondolataival. Lelki ismeretét titkos vágyak kínozták és évekig örömtelenül szolgált. Londonban élő testvérével való levelezésben bevallotta, „Gondolatokkal vagyok leterhelve, hogy az Úrnak nem tetsző munkát folytatok itt. Lelkemben és elmémben csata folyik. Gyűlölöm magam, bűnöm és gyengeségem.”

Ezután, 1869-ben Hudson Taylor egy forradalmi változáson ment át. Azt látta, hogy Krisztusban volt minden áldás, amire Taylor-nak szüksége volt, de minden könnyével és vezeklésével nem volt képes eltulajdonítani azokat az áldásokat. Írta testvérének, „Nem tudom, hogy miképpen vehetem birtokba mindazt, amit Krisztus megígért”. Taylor felismerte, hogy csak egy út van Krisztus teljességének birtokba vételére: hit által. Így elhatározta, hogy hitét akarattal felserkenti, de ez a próbálkozás is sikertelen volt. Végül, legsötétebb órájában a Szent Szellem egy felvilágosítást adott: a hit nem igyekvéssel, hanem Isten ígéreteiben való megbékélt nyugalommal jön. Ez a titok arra, hogy Krisztus áldásait magunkévá tegyük.

Ezután Taylor elkezdte Jézus ígéreteit ismételni magában: „Maradjatok bennem, aki bennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt.” „Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled.” Ha nem is hiszel, hűséges maradok hozzád.” Taylor ezután nem utánozta Jézust, hanem ehelyett Jézus ígéreteiben nyugodott meg, hogy mindig együtt van vele. Írta testvérének: „Isten halottnak lát engem és a keresztnél eltemetve, ahol Krisztus meghalt értem. És most azt kéri tőlem, hogy lássam magam ugyanúgy, mint ahogyan Ő lát engem. Így nyugszom győzelmében melyet vére megnyert számomra, és ezt így fogadom el. Képes vagyok bűnre ugyanúgy, mint azelőtt, de amint gyorsan bevallom bűneim, hiszem, hogy azonnal meg vannak bocsátva.”

Taylor megbocsátott magának azokért a bűnökért melyeket Krisztus már régen a „tengerbe hajított”. És mivel Isten ígéretein nyugodott, képes volt egy örömteli szolga lenni, minden gondját az Úrra vetve. Ez az a hely, ahol mi is szövetségbe lépünk Istennel: megnyugodva hozzánk szóló szavaiban és ígéreteire támaszkodva.

Végül is van egy kérdésem hozzátok.

Hiszitek, hogy az elmúlt évek és hónapok bűnei meg lettek bocsátva, hogy bevallottátok azokat és elfogadtátok a bocsánatot. De hiszitek-e ugyanezt a tegnapi bűnökről? Mint Hudson Taylor, bevallottátok azokat gyorsan és hiszitek, hogy azonnal bocsánatot kaptatok?

Isten soha nem helyez egy időszakot a vallomás és megbocsátás közé. „Mikor kiáltottam, meghallgattál és felbátorítottál engem, lelkembe erőt töltöttél.” (Zsolt 138,3) „Ne emlékezzél meg atyáink gonoszságáról, siessen elénk irgalmasságod, mert nagyon nyomorultak lettünk.” (Zsolt. 79,8) a héber szó „siess” azt jelenti, „küld el kegyelmedet gyorsan, azonnal.”

Mondjátok, milyenek reggeleitek vannak? Talán valami sötét felhővel ébredtek fel? Bűn érzésével ébredtek és azonnal kezdtek visszagondolni hibáitokra, sikertelenségekre? Talán az első gondolatotok gyengeség és bűnösség? Isten igéje azt akarja, hogy reggeled olyan legyen, mint a zsoltáros éneke, „Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az Ő nevét; hirdessétek napról-napra az Ő szabadítását.” (Zsolt. 96,2) Isten kegyelme új minden reggel. Mindegy, hogy mit tettél tegnap, vagy még ebben az órában is; mikor szívből bevallod vétkedet Krisztus tisztító vére alá helyezted azt.

Ha hiszel az ilyen percről percre való kegyelemben, ha elhiszed, hogy Isten sokkal hamarabb meg akar bocsátani neked, mint te azt bevallod, akkor kelj fel reggel és mondd az ördögnek: „Ez életem első napja. Hátrahagyom a múlt dolgait, a múltbeli hibáimat, sikertelenségeimet és előre törekszem egy új kezdettel. A mai nap az Úr üdvösségének napja!

Dicsőség az Ő Szent Nevének!                       

Forrás: www.tscpulpitseries.org

Közzétéve a World Challenge engedélyével. P. O. Box 260, Lindale, Texas 75771, USA.