Amikor Isten már nem szól

Amikor Isten már nem szól – David Wilkerson

Ézsaiás hittel teljes módon prófétálta Izraelnek, hogy egy napon majd meg fognak nyílni a “füleik a hallásra”. Sajnálatos azonban, hogy bezárult a hallásuk Isten hangjának meghallására, mert meg akartak maradni a bűneikben!

“…. hívtalak és nem feleltetek, szóltam és nem hallottátok: a gonoszt cselekedtétekszemeim előtt, és amit nem szerettem, azt választottátok. Azért így szól az Úr Isten: Ímé, szolgáim esznek, ti pedig éheztek, ímé, szolgáim isznak, ti pedig szomjúhoztok, ímé, szolgáim örvendnek, de ti megszégyenültök! Ímé, szolgáim vígadnak szívük boldogságában, és ti kiáltani fogtok szívetek fájdalmában, és megtört lélekkel jajgatni fogtok;“ (Ézsaiás 65:12-14).

Milyen tragikus visszautasítani a Szent Szellem szerető figyelmeztetésének meghallását. Valahányszor bezárjuk a fülünket Isten parancsolatának meghallására, hogy megsanyargasson bennünket testünk bűnei miatt, arra vagyunk ítélve, hogy mindenfajta fájdalmat és kínt tapasztaljunk meg.

Kérlek értsétek meg, hogy Istennek nem arról a szolgájáról beszélek, aki meggyűlölte a bűnét. Nem is arra a hívőre gondolok, aki nem enged meg magának semmilyen nyugalmat, míg a Szent Szellem fel nem szabadítja őt. Inkább arról a hívőről beszélek, aki megtanulta szeretni a bűnét, aki Delila ölébe hajtja a fejét. Az ilyen embernek érzéketlen a lelkiismerete.

Az a hívő, aki folyamatosan megmarad a bűnben, hallani fog hangokat, azonban az egy sem Istentől lesz. Arra az emberre Isten rábocsátja a tévelygés szellemét:

“Aképpen választom én is az ő megcsúfolásukat, és rájuk hozom, amitől félnek; mivel hívtam és senki nem felelt, szóltam és nem hallották, és a gonoszt cselekedték szemeim előtt, s amit nem szerettem, azt választották.“ (Ézsaiás 66:4).

Milyen rettenetes dolog az, amikor Isten már nem szól! De mennyire bátorító tudni, hogy a Szent Szellem szeretetteljes módon figyelmeztet és megőríz bennünket a bűntől.

Forrás: worldchallenge.org

Fordította: Abonyi Sándor