Létezik-e Isten?

Van-e Isten? Íme, hat érv amellett, hogy igen.

Marilyn Adamson írása

Lehet, hogy örülnél, ha valaki bizonyítékot mutatna Isten létezésére, aztán teljesen rád bízná, hogy mit csinálsz ezzel az információval, és nem kényszerítene téged semmire. Hadd próbáljak most bemutatni néhány olyan érvet, amik arra utalnak, hogy Isten létezik!

Mielőtt azonban ezt tenném, arra kérlek, hogy először gondoljunk végig valamit. A Biblia azt mondja, hogy elképzelhető, hogy valaki számára elég bizonyíték áll rendelkezésre Isten létezésével kapcsolatban, mégis „elfojtja magában” az igazságot Istenről.¹Másrészt azok számára, akik tudni akarják, hogy Isten tényleg „ott van-e”, Ő azt mondja:„Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám.”² Mielőtt tehát az Isten létezésével kapcsolatos tényeket megvizsgálnád, tedd fel magadnak a kérdést: Ha tényleg létezik Isten, vajon meg akarnám ismerni?

Most pedig következzen néhány megfontolandó érv...

1. Létezik-e Isten? Bolygónk komplexitása olyan tudatos tervezőre mutat, aki nem csak megteremtette a világegyetemet, de a mai napig fenntartja azt.

Rengeteg olyan példát lehetne mondani, melyek az isteni tervezésre utalnak. Íme néhány ezek közül:

A Föld... bolygónk mérete tökéletes. A Föld mérete és az ebből következő gravitációs erő vékony, elsősorban nitrogénből és oxigénből álló gázréteget tart meg maga körül, ami mindössze kb. 80 kilométerre terjed ki a földfelszíntől. Ha a Föld kisebb lenne, akkora, mint például a Merkúr, a légkör megtartása lehetetlenné válna. Ha viszont a Föld nagyobb lenne – mint például a Jupiter –, a légköre szabad hidrogént tartalmazna.³ A Föld az egyetlen olyan bolygó, amelynek atmoszférája alkalmas az emberi, állati és növényi élet fenntartására.

A Földnek a Naptól való távolsága is ideális. Nézzük például az általunk tapasztalt hőingadozást, ami -35 és +50 °C között mozog. Ha a Föld kicsivel távolabb lenne a Naptól, mind megfagynánk. Ha pedig közelebb, akkor megégnénk. A Föld pozíciójának változása ellehetetlenítené a földi életet. A Föld tökéletes távolságban van a Naptól, miközben több mint 100.000 km/h-val kering körülötte. A tengelye körül is forog, ami lehetővé teszi, hogy a bolygó felülete minden nap megfelelően felmelegedjen és lehűljön.

Holdunk méretéből és a Földtől való távolságából következő gravitációs vonzás mértéke is éppen megfelelő. A Hold fontos óceánáramlatokat és árapályt kelt, amelyeknek köszönhetően a víz nem áll egy helyben, ugyanakkor a hatalmas óceánok nem söpörnek végig a szárazföldeken.⁴

A víz... színtelen, szagtalan és nincs íze sem, mégsem maradhat életben egyetlen élőlény sem nélküle. A növények, állatok és emberek nagyrészt vízből állnak, például az emberi szervezet kb. kétharmad része víz. Érdekes, hogy a víz tulajdonságai mennyire az életre lettek szabva:

Szokatlanul magas forrás- és fagyáspontja van. A víz teszi számunkra lehetővé, hogy folyamatos hőmérsékleti változásokkal teli környezetben éljünk, miközben a testünk állandóan kb. 36,6 °C-os hőmérsékletű marad.

A víz univerzális oldószer. A víznek ezen tulajdonsága lehetővé teszi, hogy a legkisebb erekben is több száz különböző vegyület, ásvány és tápanyag utazzon a szervezetünkben.⁵

A víz ezenkívül kémiailag semleges. Mivel nem változtatja meg az általa szállított anyagok szerkezetét, a víz lehetővé teszi az étel, gyógyszerek és ásványok felszívódását, így a szervezetünk fel tudja használni őket.

A víz egyedi felületi feszültséggel bír. A növényekben lévő víz emiatt felfelé, a gravitációval ellentétes irányban is képes folyni, eljuttatva az életadó tápanyagokat még a legmagasabb fák csúcsába is.

A víz „felülről lefelé” fagy be, és a szilárd állapotú jég úszik a víz tetején, így a halak télen életben maradhatnak a jég alatt folyékony állapotban maradó vízben.

A Földön található víz kilencvenhét százaléka sós vízű óceánokban van. De a Földön működik egy olyan szisztéma, ami eltávolítja a sót a vízből, majd szétosztja ezt a vizet szerte az egész bolygón. A párolgás elválasztja az óceán vizét a sótól, majd felhőket formál, amelyeket a szél a szárazföld fölé fúj, és így eljuttatja a vizet a növényeknek, állatoknak és embereknek. Ez a tisztító- és ellátórendszer tartja fenn az életet a Földön. Egy olyan rendszer, ami a víz újrahasznosításán és visszaforgatásán alapszik.⁶

Az emberi agy... amely bámulatos mennyiségű információt dolgoz fel egyszerre. Az agyad folyamatosan befogadja az összes színt és formát, amit látsz, a külső hőmérsékletet, a talaj nyomását a lábadon, a körülötted lévő hangokat, a szádban lévő szárazságot, és még sok mindent egészen a billentyűzeted tapintásáig. Az agyad tárolja és feldolgozza az összes érzésed, gondolatod és emléked. Mindeközben a szervezetedben zajló folyamatokat is felügyeli, pl. a légzési ritmust, a szemhéjad mozgását, az éhséget vagy a kezedben található izmok mozgását is.

Az emberi agy másodpercenként egymilliónál több üzenetet dolgoz fel.⁷ Az agyad mérlegre teszi minden egyes adat fontosságát, és kiszűri a viszonylag haszontalanokat. Ez a szűrési folyamat teszi lehetővé, hogy koncentrálni tudj, és hatékonyan elboldogulj a világban. Az agy másképp működik, mint a többi szerv. Képes érvelni, érzéseket átélni, álmodni és tervezni, cselekvésbe fogni és kapcsolatba lépni más emberekkel.

A szem... hétmillió színt tud megkülönböztetni. Folyamatos autófókusz üzemmódban működik, és döbbenetes mennyiségű, 1,5 millió üzenetet fogad be egyszerre.⁸ Az evolúció a már létező organizmusokból kiinduló és azokon belül lezajló mutációkat írja le. Az evolúció viszont önmagában nem magyarázza meg az agy vagy a szemkiindulóforrását: az élő szervezet kialakulását az élettelen anyagból.

2. Létezik-e Isten? Az univerzum egyszer csak létrejött – ezt vajon mi okozta?

A tudomány mai állása szerint a világegyetem egyetlen hatalmas energia- és fényrobbanással – az Ősrobbanással – kezdődött. Ez volt a közös kiindulópontja mindennek, ami csak létezik: ez volt a világegyetemnek, a térnek és magának az időnek is a kezdete.

Robert Jastrow asztrofizikus, aki agnosztikusnak tartja magát, kijelentette: „Mindennek a magja, ami a világegyetemben valaha történt, abban az egyetlen pillanatban lett elvetve. Az összes csillag, bolygó és élőlény a világegyetemben olyan események eredményeképp jött létre, amelyeket a kozmikus robbanás pillanata indított be… a világegyetem csak úgy berobbant a létezésbe, és nem tudjuk megmagyarázni, hogy mi okozta ezt.”⁹

Steven Weinberg fizikai Nobel-díjas tudós azt mondta, a robbanás pillanatában „a világegyetem körülbelül százezer millió Celsius fokos volt… és fénnyel volt tele.”¹⁰

A világegyetem nem mindig létezett, volt egy kezdete. Egyszer csak létrejött. Ezt vajon mi okozta? A tudósoknak nincs magyarázatuk a fény és az anyag hirtelen robbanására.

3. Létezik-e Isten? Az univerzum mindenütt érvényes természeti törvények szerint működik. De vajon miért?

Az életben annyi minden bizonytalannak tűnik. Mégis vannak dolgok, melyekre nap mint nap biztosan számíthatunk: a gravitáció állandó marad, a pulton hagyott forró kávé kihűl, a Föld ugyanúgy 24 óra alatt fordul körbe, és a fénysebesség sem változik – a Földön és tőlünk távol eső galaxisokban sem.

Hogy lehetséges, hogy rengeteg olyan természeti törvényt tudunk felisorolni, amelyek sosem változnak? Miért ilyen rendezett és megbízható a világegyetem?

„A legnagyobb tudósokat is megdöbbenti, annyira furcsa ez. Egyáltalán nem szükségszerű, hogy az univerzum bármilyen szabályoknak engedelmeskedjen, nemhogy matematikailag leírható szabályoknak. A tudósok megdöbbenése abból a felismerésből fakad, hogy a világegyetemnek egyáltalán nem kell így viselkednie. Könnyen lehetséges lenne, hogy az univerzumban a szabályok vagy a körülmények megjósolhatatlanul, pillanatról pillanatra változnának, vagy akár egy olyan, ahol a dolgok ide-oda ugrálnának a létezés és a nem létezés között.”¹¹

Richard Feynman, aki kvantum-elektrodinamika területén végzett munkájáért kapott Nobel- díjat, azt mondta „Rejtély, hogy a természet miért matematikai alapú… Az a tény, hogy egyáltalán léteznek bármiféle szabályok, tulajdonképpen egyfajta csoda.”¹²

4. Létezik-e Isten? A DNS kód látja el információval és szabályozza a sejt működését.

Minden utasítás, tanítás vagy képzés valamilyen szándékkal történik. Az, aki egy használati utasítást ír, okkal teszi ezt. Tudtad, hogy a tested minden sejtjében megtalálható egy igen részletes kódsorozat, ami nagyon hasonlít egy számítógépes programhoz? Ahogy talán te is tudod, egy számítógépes program egyesekből és nullákból áll, nagyjából így: 110010101011000. A számok egymásutáni sorrendje határozza meg, hogy mit tegyen a program. A mindannyiunk sejtjeiben megtalálható DNS kód nagyon hasonlít ehhez. Négy vegyületből áll, amiket a tudósok A, T, G, és C betűkkel rövidítenek. Ezek az emberi sejtben a következő módon vannak elrendezve: CGTGTGACTCGCTCCTGAT és így tovább. Összesen hárommilliárd ilyen betű van minden egyes sejtben!

A DNS úgy utasítja a sejtet, ahogyan pl. te is beprogramozhatod a telefonod, hogy meghatározott okból jelezzen. A DNS egy három milliárd betűs program, ami megmondja sejtnek, hogy meghatározott módon viselkedjen. Tulajdonképpen egy komplett használati utasítás.¹³

Miért olyan lenyűgöző ez? Mert fel kell tennünk a kérdést, hogy hogyan kötött ki mindegyik emberi sejtben ez az információs program? Ezek nem pusztán vegyületek. Hanem olyan vegyületek, amelyek utasításokat tartalmaznak, amelyek nagyfokú részletességgel lekódolják, hogyan fejlődik valakinek a szervezete.

Amikor programozott információról van szó, a természetes és biológiai okok semmilyen magyarázattal nem szolgálnak. Nem találsz sehol utasításokat vagy ilyen szintű precíz információt anélkül, hogy valaki szándékosan meg ne alkotta volna azt.

5. Létezik-e Isten? Tudjuk, hogy Isten létezik, mert keres minket. Folyamatosan kezdeményez, és igyekszik elérni, hogy hozzá forduljunk.

Valamikor ateista voltam. És mint sok ateistát, engem is nagyon zavart az Istenben való hit kérdése. Mi az, ami az ateistákat ráveszi, hogy annyi időt, figyelmet és energiát öljenek valaminek a cáfolatába, ami szerintük nem is létezik?! Mi indít arra, hogy ezt tegyük? Amikor ateista voltam, a figyelmemet a szerencsétlen, téveszmés emberek iránti törődésnek tulajdonítottam… hogy segítsek nekik megérteni, hogy a reménységük teljesen téves alapokon áll. Őszintén szólva egy másik dolog is motivált. Amikor nehéz kérdések elé állítottam azokat, akik hittek Istenben, mélyen belül egyfajta kíváncsiság élt bennem, hogy vajon meg tudnak-e győzni erről. A küldetésem részben arról szólt, hogy meg tudok-e szabadulni Isten kérdésétől. Ha megnyugtatóan be tudnám bizonyítani, hogy a hívőknek nincs igazuk, akkor a kérdés végre lekerülne a műsorról, és szabadon élhetném az életem.

Nem vettem észre, hogy Isten témája igazából azért telepedett rám akkora súllyal, mert Ő erőltette az ügyet. Rájöttem, hogy Isten azt akarja, hogy megismerjék. Azzal a szándékkal teremtett minket, hogy megismerjük őt. Körülvett minket a létezésére utaló bizonyítékokkal, a kérdést folyamatosan a szemünk előtt lebegteti. Olyan volt, mintha nem tudtam volna menekülni az elől, hogy gondolkodjak Isten létezésének a lehetőségéről. Aznap, amikor úgy döntöttem, elfogadom Istent, az imádságom így kezdődött: „Oké, te nyertél…”Elképzelhetőnek tartom, hogy egy mélyebb ok, amiért az ateistákat zavarja mások istenhite, az az, hogy Isten közben aktívan keresi őket.

Nem csak én tapasztaltam ezt ateistaként. Malcolm Muggeridge szocialista filozófust és írót idézem: „Az volt a benyomásom, hogy amellett, hogy én kutatok, engem is folyamatosan keresnek.” C.S. Lewis – a Narnia sorozat írója – mondta, hogy „… minden éjszaka, amikor az elmém csak egy pillanatra is kiszállt a munkából, rögtön éreztem annak a valakinek a folyamatos, lankadatlan közeledését, akivel úgy vágytam volna elkerülni a találkozást. Végül feladtam, és beismertem, hogy Isten tényleg Isten; letérdeltem és imádkoztam. Elképzelhető, hogy azon az éjszakán én voltam a leginkább kelletlen és vonakodó megtérő egész Angliában.”

Lewis később Isten megismerésének következményeként írt egy könyvet „Az öröm vonzásában”címmel. Amikor én kimondtam Istennek, hogy „Oké te nyertél”, tulajdonképpen én sem vártam semmit, egyszerűen jogosan elismertem azt a tényt, hogy Isten létezik. Az utána következő pár hónapban mégis lenyűgözött az irántam való szeretete.

6. Létezik-e Isten? Jézus Krisztus Isten legtisztább, legpontosabb kijelentése magáról.

Miért Jézus? A nagyobb világvallásokban körülnézve azt találjuk, hogy Buddha, Mohamed vagy Konfucius mind prófétaként vagy tanítóként határozta meg magát. Egyikük sem állította, hogy egyenlő lenne Istennel. Jézus viszont meglepő módon igen. Ez választja el őt a többiektől. Azt mondta, hogy „Isten létezik – most épp őt nézitek”. Beszélt ugyan a Mennyei Atyáról, de nem mint valami tőle külön álló valakiről, hanem úgy, mint aki egy vele. Egy olyan egységről beszélt, ami az egész világon egyedülálló. Jézus azt mondta, hogy bárki, aki látta őt, látta az Atyát, és bárki, aki benne hisz, az Atyában hisz.

Azt mondta: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”¹⁴ Olyan dolgokat állított magáról, amelyek csakis Istenre igazak: hogy képes az embereknek megbocsátani a bűneiket, felszabadítani őket a rossz szokások alól, bőségesebb életet adni nekik, és végül örök életet adni a mennyben. Más tanítóktól eltérően, akik az emberek figyelmét a szavaikra irányították, Jézus saját magára, a saját személyére irányította a figyelmet. Nem azt mondta, hogy „kövesd az utasításaimat és megtalálod az igazságot.” Azt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”¹⁵

Mivel bizonyította Jézus, hogy Ő Isten? Olyan cselekedeteket hajtott végre, amelyekre az emberek nem képesek. Csodákat tett. Meggyógyította az embereket – vakokat, nyomorékokat, süketeket –, néhányukat még a halálból is feltámasztotta. Hatalma volt a tárgyak felett, a semmiből ételt teremtett, annyit, hogy az elég volt több ezer ember jóllakatására. A természettel is tett csodákat. Egy tó felszínén sétált, megparancsolta a dühöngő viharnak, hogy csillapodjon le. Sokan azért követték Jézust, mert a csodáival folyamatosan a gondoskodott szükségleteikről. Azt mondta, hogy „ha nem akarjátok elhinni, amit mondok, legalább a csodák miatt higgyetek.”¹⁶

Jézus Krisztus Istent úgy mutatta be, mint egy kedves, szerető valakit, aki tisztában van az én- központúságunkkal és különböző hiányosságainkkal, mégis őszintén kapcsolatra vágyik velünk. Jézus megmutatta, hogy bár Isten ítéletet érdemlő bűnösökként tekint ránk, a szeretete erősebb, ezért egy másik tervet dolgozott ki számunkra. Isten maga emberi formát öltött, és felvállalta a bűneinkért járó büntetést. Furán hangzik? Lehet, de például sok apa örömmel cserélne helyet a rákos gyermekével, ha tehetné. A Biblia azt mondja, azért szerethetjük Istent, mert Ő előbb szeretett minket.

Jézus helyettünk halt meg, hogy megbocsátást nyerhessünk. Az általunk ismert összes vallás közül egyedül Jézusban látjuk Istent lépéseket tenni az emberiség felé, és gondoskodni arról, hogy kapcsolatunk lehessen vele. Jézus az isteni szív szeretetéről tesz tanúbizonyságot, amikor a szükségleteinkről gondoskodik, és magához vonz minket. Jézus halála és feltámadása miatt új életet kínál nekünk. Elnyerhetjük a megbocsátást, Isten teljes elfogadását és őszinte szeretetét. Azt mondja: „A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.”¹⁷ Egy cselekvő Istent láthatunk itt.

Létezik-e Isten? Ha tudni akarod, kutass Jézus Krisztus után. A Biblia azt mondja, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”¹⁸

Bár megtehetné, Isten nem kényszerít minket arra, hogy higgyünk benne. Ehelyett rengeteg utalást adott a létezéséről ahhoz, hogy önként válaszoljunk neki. Csak néhány ezek közül a Föld és a Nap tökéletes távolsága, a víz egyedülálló kémiai tulajdonságai, az emberi agy, a DNS, az Istent ismerő és erről tanúságot tevő emberek, a szívünket és elménket folyamatosan foglalkoztató gondolat, hogy van-e Isten, illetve Istennek az a vágya, hogy Jézus Krisztuson keresztül megismerjük őt.

Ha többet akarsz tudni Jézusról, illetve arról, hogy miért hihetünk benne, nézd meg ezt a cikket:A vak hiten túl.

Ha szeretnél kapcsolatba kerülni Istennel, megteheted.

Ez a te döntésed, és természetesen nem kötelező. De ha azt akarod, hogy Isten megbocsásson neked és kapcsolatba kerülj vele, erre most is van lehetőséged, ha a bocsánatát kéred, és azt, hogy jöjjön be az életedbe. Jézus azt mondta: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz.”¹⁹ Ha vágysz erre, de nem tudod, hogyan fogalmazd meg, talán segíthet a következő néhány mondat: „Jézus, köszönöm, hogy meghaltál a bűneimért. Ismered az életemet, és tudod, hogy megbocsátásra van szükségem. Arra kérlek, hogy bocsáss meg most nekem, és gyere be az életembe. Szeretnélek megismerni. Köszönöm, hogy kapcsolatra vágysz velem. Ámen.”

Isten számára a veled való kapcsolat nem egy átmeneti dolog, ellenkezőleg: tartós és állandó. Jézus Krisztus azt mondta azokról, akik hisznek benne, hogy „Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből.”²⁰

Szóval, létezik-e Isten? A fentiekből levonható az a következtetés, hogy létezik egy olyan Isten, aki szeret minket, akit meg lehet ismerni személyesen és közelről.

A Szerzőről: Ateistaként Marilyn Adamsonnak sok fejtörést okozott egy közeli barátja által tapasztalt megválaszolt imádságok sora, illetve az illető életének a minősége. Miközben megpróbálta megcáfolni barátja hitét, Marilynt meglepte az Istenre mutató objektív bizonyítékok sokasága. Nagyjából egy év folyamatos vívódás után válaszolt Isten ajánlatára, és behívta Őt az életébe. Istennel való kapcsolata azóta azt igazolta a számára, hogy jó döntést hozott.

(1) Róma 1,19-21
(2) Jeremiás 29,13
(3) R.E.D. Clark, Creation (Teremtés) (London: Tyndale Press, 1946), p. 20
(4) The wonders of God's creation (Isten teremtésének a csodája), Moody Institute of Science (Chicago, IL)
(5) Ibid.
(6) Ibid.
(7) Ibid.
(8) Hugh Davson, A Szem Fiziológiája, 5. kiadás (New York: McGraw Hill, 1991)
(9) Robert Jastrow; "Üzenet Robert Jastrow Professzortól "; LeaderU.com; 2002.
(10) Steven Weinberg; Az Elő Három Perc: A Világegyetem Eredetének Modern Megközelítése; (Basic Books,1988); p 5.
(11) Dinesh D'Souza, Mi Olyan Nagyszerű A Kereszténységben; (Regnery Publishing, Inc, 2007, chapter 11).
(12) Richard Feynman, Az Egész Értelme: Egy Tudós-Polgár Gondolatai (New York: BasicBooks, 1998), 43.
(13) Francis S. Collins, a Humán Genom Project igazgatója, és Az Isten Nyelve, írója (Free Press, New York, NY), 2006
(14) János 8,12
(15) János 14,6
(16) János 14,11
(17) Jeremiás 31,3
(18) János 3,16
(10) Jelenések 3,20
(20) János 10,27-29

Forrás: everystudent.hu

Szép László - A jelenések könyve - Exegézis

Kérdezz a szerzőtől:  szerzőtől!

John Maisel: ISTEN-E JÉZUS? 11.

BEFEJEZÉS

            Ha elmondták az imát és behívták Jézust az életük­be, biztosak lehetnek abban, hogy Isten gyermekeivé és örök családjának tagjává váltak. Szeretnék még né­hány dolgot hozzáfűzni az eddigiekhez, melyek segít­ségükre lesznek az imént meghozott döntésük értéke­lésében.

FOGADJÁK BE KRISZTUST

            1. Jézus mondta János 1,12-ben, hogy „mindazok­nak, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik hisznek nevében.” Hogy Is­ten családjának tagjaivá válhassanak, be kell fogadni­uk Jézust az életükbe. Tudniuk kell, hogy ajándékot fogadnak el.

ISTEN AJÁNDÉKA

            2. Az Efezus 2,8-9-ben ez olvasható: „Hiszen ke­gyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tő­letek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék”. Mint láthatják, amikor befogadják Krisztust, Isten felajánlott ajándékát fo­gadják el. Ez nem cselekedeteken alapszik. Ez azért van így, hogy senki se dicsekedjék. Ha Isten családjá­nak tagjaivá váltak azáltal, hogy befogadták Jézust, mint személyes Megváltójukat, ennek jó cselekedetek és megváltozott élet lesz a következménye - de a jó­cselekedetek nem képesek létrehozni ezt a kapcsolatot.

A VÁLASZTÁSUK

            3. Isten ajándékát egyszerű elfogadni. A Jelenések könyvében (3,20) ezt mondja Jézus: „Nézd, az ajtóban [életed ajtajában] állok és zörgetek. Aki meghallja szavamat és kinyitja az ajtót, ahhoz bemegyek és vele étkezem, ő meg velem.” Jézus azt mondja, hogy ugyanúgy fog bejönni az önök életébe, mint amikor kinyitják az ajtót, s behívnak valakit az otthonukba. Ezt nevezi a Biblia „újjászületés”-nek, ami azt jelenti, hogy Isten családjába születnek, s annak részévé válnak.

HOGYAN LEHETNEK BIZTOSAK

            4. A Biblia (1 János 5,11-12-ben) ezt írja: „Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az Ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.”

EGY KÉRDÉS: befogadták Isten Fiát?

            Igen? Akkor örök életük van. „Bizony, bizony mondom néktek: - mondta Jézus, (mint azt János 5,24 írja) -, aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki el­küldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életre.” Ez világo­san azt jelenti, hogy ha Krisztusra bízzák bűneik megfizetését és befogadják Őt az életükbe, nem fognak megítéltetni.

            Lapozzanak vissza és nézzék meg mindegyik igét az előbb idézett két versben:

„Aki hallja az én Igémet...”

Ezt tették? Ha a válaszuk igen, akkor...

„És hisz abban, aki elküldött engem...”

...elhiszik, amit Isten mondott, és bíznak

Krisztusban, mint Megváltójukban.

„Annak örök élete van...”

Ez azt jelenti, hogy később? Nem, most, ebben a pillanatban.

„Sőt ítéletre sem megy...”

Nem azt mondja, „lehet, hogy”

„Hanem átment a halálból az életre.”

Ez azt jelenti, hogy: „Nem kell aggódniuk miatta.”

            Más szóval, örök életük van Jézus ígéretének igaz­sága alapján.

            Mikor kezdődik tehát az örök életünk? Az örök élet mindannyiunk számára abban a pillanatban kez­dődik, amikor hiszünk. Kérem önöket, jegyezzék meg a következőt: ezek az állítások Isten Igéjén alapulnak, nem azon, amit éreznek.

NE HAGYATKOZZANAK AZ ÉRZÉSEIKRE

            Isten Igéjének, a Bibliának ígérete - nem az érzéseink - a mérvadó. A keresztény ember Isten és Igéje megbízhatóságába vetett hit (bizalom) által él. Ez a vonatot ábrázoló rajz a tények (Isten és Igéje), a hit (Istenbe és Igéjébe vetett bizalmunk) és az érzések (hitünk és engedelmességünk eredményei) közötti kapcsolatot szemlélteti (János 14,21).

            A vonat megy az utolsó kocsival, de nélküle is. Értelmetlen lenne azonban a vonatot az utolsó kocsi­val húzni. Ugyanígy nekünk mint keresztényeknek sem szabad az érzéseinktől függenünk, hanem ehe­lyett Isten megbízhatóságába és Igéjének ígéreteibe kell vetnünk hitünket (bizalmunkat).

            Ha befogadták Jézust, akkor Ő bejött az életükbe, akár érzik, akár nem. A hitüknek Isten Igéjének bizonyosságán kell nyugodnia, bármit mondanak is az érzéseik. A pillanat, melyben hit által befogadták Krisztust, akaratuk döntése volt; és amint ezt megtették, sok dolog történt:

           

            1. Krisztus bejött az életükbe.

„Nézd, az ajtóban állok és zörgetek. Aki meghallja szavamat és kinyitja az ajtót, ahhoz bemegyek és vele étkezem, ő meg velem.” Jelenések 3,20

„Velük akarta közölni Isten, micsoda fönséges gaz­dagságot rejt a pogányok számára ez a titok: Krisztus bennetek a megdicsőülés reménye.” Kolosséiakhoz 1,27.

           

            2. Bűneik megbocsátást nyertek

„Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába, akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata.” Kolosséiak­hoz 1,13-14

           

            3. Isten gyermekei lettek.

„Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek, mindazokat, akik hisznek az ő nevében...” János 1,12

           

            4. Örök életük van.

„Bizony, bizony mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életre.” János 5,24

            5. Megkezdték a nagy kalandot, amelyre Isten teremtette önöket.

Jézus mondta: „A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” János 10,10

„Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” 2 Korinthus 5,17

John Maisel: ISTEN-E JÉZUS? 10.

IGAZ HIT

A tények tudása

Hit az Igazságban

Személyes bizalom

             Tegyük fel, hogy én mindent TUDOK egy liftről, és HISZEK benne. Hiszem, hogy fel fog vinni engem a földszintről a negyedik emeletre. De ezt nem tapasztalom meg mindaddig, amíg be nem szállok a liftbe, amíg nem BÍZOM a liftben, és rá nem hagyom magam.

            Jézus Krisztus ma is él. Nagy árat fizetett azért, hogy önöknek és nekem kapcsolatunk lehessen Isten­nel. Jézus szereti önöket és ingyenes ajándékként bo­csánatot ajánl fel önöknek. Annyit kell csak tenniük, hogy megköszönik Neki, hogy meghalt önök helyett, bíznak Benne és befogadják Őt az életükbe. Döntésü­ket azáltal hozhatják meg, hogy kitárják szívük és éle­tük ajtaját Neki, mert Ő kopogtat és be szeretne jönni.

            Szeretnék ma megismerni Jézus Krisztust? Remé­lem, sikerült bebizonyítanom, hogy a keresztény hit egy intelligens hit, melynek ésszerű alapja van. Nem ugrás a sötétbe, hanem belépés a fénybe. Már említet­tem önöknek, hogy Jézus Krisztus él. Némi hitre van szükség ahhoz, hogy önök és Isten szeretete közel ke­rüljön egymáshoz. Nem kell mindent érteniük. De ha egyszer azt mondják: „Igen, Jézus, köszönöm, hogy meghaltál értem; kérlek, jöjj be az életembe”, akkor Krisztus készséggel megteszi. Akkor meg fogják ta­pasztalni azt, amiről eddig beszéltem. Sokáig én is csak gondolkodtam róla, mielőtt megértettem, hogyan kell befogadni Jézust. De most már bizonyságot tehe­tek önöknek Isten szeretetéről és megbocsátásáról, amely Krisztusban található.

            A Biblia így foglalja össze az evangéliumot 1 Ko­rinthus 15,3-5-ben: „Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt a bűnein­kért, amint az Írás mondja. Eltemették és harmadna­pon föltámadt. Ez is az Írás szerint. Megjelent Péter­nek, azután a tizenkettőnek.”

TEKINTSÜK ÁT AZ EDDIGIEKET

ISTEN HELYZETE:     Milyen az Isten?

                                                                                                                                                                                Isten szerető és tökéletes.

A MI HELYZETÜNK:   Milyenek vagyunk mi?

                                                                                                                                                                                               Bűnösök és Istentől elvá­lasztottak.

ISTEN GONDOSKODÁSA:  Mit tett Isten a probléma megoldása érdekében?

                                                                                 

                                                           Fiát, Jézus Krisztust adta, hogy a kereszten meghalva bűnünk teljes fizetsége legyen.

Mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének.

                                                                     Róma 3,23    

                                                               A VÁLASZTÁS ÖNÖKÉ

FOGADJÁK BE JÉZUST

A BŰN ZSOLDJA                                       ...ISTEN KEGYELMI AJÁNDÉKA

      A HALÁL...                                                 AZONBAN AZ ÖRÖK ÉLET.     

        Szeretném a mai alkalmat egy imával zárni. Ha ké­szen állnak arra, hogy Krisztusban, mint Megváltójuk­ban bízzanak, kérem mondják el velem együtt ezt az imát. Néhány olvasó talán szeretne még többet megtudni Jézusról, de mások önök közül már tudják, hogy Isten megérintette önöket, és bár nem teljesen értik, tudják, hogy amit elmondtam önöknek, igaz.

            A következő ima által Isten családjának tagjaivá vál­hatnak, teljes bocsánatot nyerhetnek és megkaphatják az örök élet ajándékát. Lassan olvassák.

           

            Istenem, bevallom, hogy bűnös vagyok, és megértem, hogy a bűnöm elválaszt Tőled. Hi­szem, hogy Jézus, Isten lévén, megfizette a büntetést minden bűnömért, amikor meghalt a kereszten és feltámadt a halálból. Uram Jézus, köszönöm neked, hogy meghaltál értem. Kér­lek, bocsásd meg a bűneimet. Megtérek útjaim­ból, és meg akarom változtatni az irányt, amelyben életem halad. És most, Uram Jézus, kitárom életem ajtaját, s megkérlek, jöjj be az életembe,' mint Uram és Megváltóm. Csakis tő­led remélem a bűneim bocsánatát és az örök élet ingyenes ajándékát. Ámen.

            MOST VONULJANAK FÉLRE, ÉS MONDJÁK EL EZT AZ IMÁT ISTENNEK - CSAK KETTE­JÜK KÖZÖTT.

            Ha most elmondták ezt az imát, szeretném, ha el­olvasnák a Bibliában János evangéliumának harmadik részét, majd az evangélium többi részét is.

            A nevem és a címem megtalálható a könyv végén, és arra biztatom önöket, hogy írjanak nekem. Mondják el a könyv olvasása, és a megváltás imájának elmondá­sa közben született gondolataikat. Bizonyára vannak kérdéseik is. Kérésükre küldünk további útmutatást, mely segít majd abban, hogy Krisztussal létesített kap­csolatukban növekedjenek. A következő oldalak segíte­nek részletesebben megérteni mindazt, ami önökkel tör­tént, ha elmondták az imát és befogadták Krisztust.                                                                                        

John Maisel: ISTEN-E JÉZUS? 9.

HÁROM TÉNY

           

            Van három bizonyos tény, melyben keresztények és nem hívők egyaránt egyetértenek.

           

Ezek a következők:

           

            1. Jézus Krisztust keresztre feszítették.

            2. Volt egy üres sír.

            3. Volt egy húsvéti kijelentés: Jézus feltámadt!

           

Jézust Kr.u. 29 körül feszítették keresztre. Levették a keresztről és arimátiai József sírjába fektették.

            Történelmi dokumentumok tanúsítják, hogy egy nagy, egy és két tonna közötti súlyú követ helyeztek a sír elé.

            Erre a kőre pedig rákerült a római pecsét, melynek olyasmi pszichikai hatása volt, mintha a KGB tenné a pecsétjét egy ajtóra. Mintha azt mondanák: „Ha feltö­röd a pecsétet, megtörünk téged.” Ezután római őrsé­get állítottak a sír elé, hogy biztosítsák a test érintet­lenségét. Ez a római őrség négy-tizenhat képzett kato­nából állt. Három nappal később mégis üres volt a sír. Néhány szkeptikus, aki megpróbálta megmagyarázni az üres sírt olyan feltételezésekkel áll elő, melyek el­fogadásához nagyobb hitre van szükség, mint magá­nak a feltámadásnak az elfogadásához.

            Az egyik ilyen a Venturini által felállított úgyne­vezett „ájulás-elmélet”. Ez azt mondja, hogy Jézus valójában nem halt meg a kereszten; levették a ke­resztről, és amikor a sírba tették, a sír nyirkossága életre keltette a testét. Elmozdította a nagy követ, láb­ujjhegyen elosont az őrök mellett, megjelent a tanítvá­nyainak, mint győzedelmes Isten, majd elment és meghalt valahol. Még a legtöbb szkeptikus sem fo­gadja el ezt az elméletet, mégis néhányan megpróbál­ják ezzel megerősíteni azon álláspontjukat, hogy Krisztus nem támadt fel.

            Egy másik elmélet szerint az asszonyok rossz sír­hoz mentek. De ha az asszonyok rossz sírhoz mentek, akkor ez azt jelenti, hogy a római őrség is rossz sír­hoz ment. Akkor pedig a zsidó vezetők is rossz sírhoz mentek. Különben a jó sírban megtalálták volna Jézus testét. A másik lehetőség ezekkel és a hasonló elméle­tekkel szemben az üres sír, és amit a tanítványok hir­dettek: „Feltámadt! Jézus Krisztus él! Megbocsátja bűneiket és örök életet ad azoknak, akik hisznek Ben­ne.” Ha ez hazugság lett volna, a zsidó hivatalos sze­mélyeknek csak el kellett volna menniük a sírhoz, el­hozni a holttestet, és közszemlére kitenni Jeruzsálem közepén, mondván: „Íme a ti feltámadt Megváltótok”, s a keresztény mozgalom, a feltámadás hirdetése vé­get ért volna. A holttestet azonban nem tudták felmu­tatni: a sír üres volt.

            John Warwick Montgomery - a keresztény hitvé­dő, a Simon Greenleaf Jogi Iskola egykori dékánja ­a következőket írja: „A hihetőség határain túl van az, hogy a korai keresztények kitaláltak volna egy ilyen történetet, majd azok között hirdették, akik egyszerű­en megcáfolhatták volna felmutatva Jézus holttestét.”

            Paul Althaus a németországi Erlangeni Egyetemről hozzáteszi: „A feltámadás hírét egyetlen napig, egyet­len óráig sem lehetett volna fenntartani Jeruzsálem­ben, ha a sír üres voltát nem állapították volna meg tényként minden érintett számára.”

            Az üres sír magyarázata az lehet, hogy vagy ter­mészeti, vagy természetfölötti esemény történt. Ha Is­ten valóban feltámasztotta Krisztust a halálból, akkor joggal és megalapozottan hívhatom önöket, hogy tér­jenek meg a bűneikből és bízzanak Krisztusban, mint személyes Megváltójukban és Urukban, mert ez a lo­gikus válasz. Ha azonban a magyarázat természeti, valakinek el kellett távolítania a holttestet. De kicso­da? A római katonák? Nem, a római katonákat azért állították oda, hogy a test a sírban maradjon. A zsidó hivatalos személyek? Nem, ők - hogy megcáfolják a tanítványok állításait - felmutatták volna a testet és ezt mondták volna: „Íme a ti  »feltámadt« Megmentő­tök.”

            Talán a tanítványok távolították el a testet, és ők hazudták, hogy Jézus Isten, és feltámadt a halálból. Ám a kutatást végzők által talált bizonyítékok épp az ellenkezőt sejtetik. Először is, a tanítványok nem szá­mítottak rá, hogy Jézus feltámad a halálból. Jézus újra és újra elmondta nekik, hogy meg fog halni; majd há­rom nappal később feltámad a sírból, de a tanítványok nem értették meg őt. Amint Jézus meghalt, a tanítvá­nyokból tizenegy rettegő ember lett, akik bujkáltak, menekültek. A vezetőjük halott volt, az álmaik össze­törtek.

            Mégis jó néhány nappal a feltámadás után ugyanez a csoport bátor és határozott lett. Mi okozta ezt a nagy változást? Ez nem amiatt volt, mert láttak egy üres sírt: a feltámadott Jézust látták.

            Mit nyertek volna a tanítványok azzal, hogy kita­lálnak egy történetet Jézus feltámadásáról? Tekin­télyt? Gazdagságot? Hatalmat? Tisztséget? Hadd mondjam el önöknek, hogy mit nyertek. Egy kivételé­vel mindegyikük mártírhalált halt. Volt, akit lefejez­tek. Volt, akit keresztre feszítettek. Volt, akit halálra köveztek vagy vertek, és mindezt azért, mert hirdet­ték, hogy Jézus él, s bűnbocsánatot és örök életet ígér. Íme a felsorolás arról, amit a tizenegy apostol és a korai keresztény vezetők nyertek azáltal, hogy ra­gaszkodtak ahhoz az állításhoz, hogy Jézus feltámadt:

András - keresztre feszítették

Barnabás - a zsidók megkövezték

Bertalan - bottal verték agyon Jakab,

Jézus testvére - megkövezték

a kis Jakab - ledobták a templom csúcsáról és megverték

János - természetes halállal halt meg

Júdás - keresztre feszítették

Lukács - felakasztották egy olajfára

Márk - lábánál fogva végigvonszolták az utcákon, majd megégették

Mátyás - megkövezték és lefejezték

Máté - karddal ölték meg

Pál - lefejezték

Péter - megkorbácsolták és fejjel lefelé megfeszítették

Fülöp - megkorbácsolták és megfeszítették

Simon - keresztre feszítették Tamás - lándzsával átdöfték

Jakab, Zebedeus fia - karddal ölték meg Taddeus - lenyilazták

            Ha a feltámadás története hazugság lenne, ők ezt Tudták volna. Számukra hazugságban élni azonban összeegyeztethetetlen volt azzal, amit az erkölcsi éle­tükről tudunk.

            Történelemkönyvében Harold Mattingly a követke­zőket írja: „Szent Péter és Szent Pál apostolok a vé­rükkel pecsételték meg bizonyságtételüket.” Tectallin írta, hogy senki sem akar meghalni, hacsak nem tudja, hogy nála van az igazság.

            Igaz, hogy sok ember meghalt már hazugságért, de csak akkor, ha igaznak hitték. Emberek nem halnak meg egy hazugságért, melyről tudják, hogy hazugság. Ha a tanítványok hazudtak, szántszándékkal becsapták a világot. Ez pedig semmiképpen sincs összhangban a Bibliában található tanításaikkal és írásaikkal, sem az erkölcsi magatartással, melyet az embereknek tanítot­tak, hogy aszerint éljenek. Ők becsületességet, tisztes­séget és őszinteséget tanítottak.

            Edward Gibbon A római birodalom felemelkedése és hanyatlása című könyvében felsorol öt okot a kereszténység első századbeli terjedésére. Ezek közül egy „a tanítványok tiszta, becsületes, nyílt és őszinte viselkedése”. Krisztus üzenete az, hogy szeressük egymást, hogy jóindulatúak legyünk és igazat mondjunk. Élhettek a tanítványok ilyen hatalmas hazugságban? Nem, én hiszem, hogy látták a feltámadt Krisztust, az életük gyökeresen megváltozott, és elindultak a világba, hogy minden embernek elmondják Jézus szeretetének, váltság-halálának, halált legyőző feltámadásának „Jó Hírét”, s azt, hogy Ő élt és most is él. Kész arra, hogy életet adjon - mert Ő AZ ÚT és AZ IGAZSÁG mindazoknak, akik bíznak benne.

            Paul Little kérdezi Tudd, hogy miért hiszel című könyvében: „Gátlástalan hazudozók vagy rászedett őrültek ezek az emberek, akik segítettek a társadalom erkölcsi szerkezetének átformálásában`? Ezeket a lehe­tőségeket még nehezebb elhinni, mint a feltámadást, és egy szemernyi bizonyíték sincs alátámasztásukra.”

            Mint korábban mondtam, Jézus feltámadásának másik magyarázata természetfölötti: Isten feltámasz­totta Őt a sírból, és Ő most is él. Ezt nem csak az igazságnak, de az ésszerű igazságnak hiszem.

            Jézus azt mondta, hogy Ő az egyetlen út egy Isten­nel létesítendő kapcsolathoz, és hogy Ő az egyetlen igazság, mely megszabadíthatja az embereket. Ő a he­gyen felfelé vezető egyetlen ösvény. Csakis Őáltala lehet teljessé az ember és ismerheti meg az igaz, élő Istent. Csakis Jézus Krisztuson keresztül nyerhet az ember életet - Jézus azt mondta, hogy Ő „az élet”, mely önökért és értem legyőzte a halált.

            Egyetemi éveim alatt nagy hatással volt rám Blaise Pascal egy mondása. Mint tudják, Pascal egy nagy­szerű tizenhatodik századi francia matematikus volt, egy csodatehetség, aki már 16 éves korában elkápráz­tatta Európát bonyolult egyenleteivel. Harmincegy éves korában Pascal leírta a következő - azóta klas­szikussá, közhelyszerűvé vált - tételét: „Minden ember szívében van egy Isten-alakú vákuum, melyet sohasem lehet betölteni semmilyen teremtett dologgal. Csak Isten töltheti be azt, Jézus Krisztus által kinyilatkoztatva.”

            Pascal ezen állítása nagy hatással volt az életemre. Felismertem ezt a vákuumot az életemben. Olyan kér­déseim voltak, mint „Ki vagyok én?”, „Hova me­gyek?”, „Mi dolgom itt?” Bármit értem is el az élet­ben, a céltalanság és üresség érzése megmaradt. Meg­próbáltam válaszokat találni. Életemet a sportnak szenteltem, de bármit értem is el, az életem még min­dig nélkülözte a célt. Intellektuális elfoglaltságnak szenteltem az életem, de bármit értem is el az egyete­men, volt egy érzésem, hogy valami hiányzott belőlem.

            Látják, barátaim, Isten olyannak teremtett minket, hogy sohasem érezzük az élet értelmét és teljességét addig, amíg személyesen meg nem ismerjük Őt. Isten három részből alkotott minket. Testtel rendelkező lénynek alkotott minket, és gondolkodási képességet adott nekünk. De szellemi képességeket is adott. Még­is legtöbbünk csak kétharmad emberként éli az életét. Fejlesztjük magunkat testileg, értelmileg, de szellemi­leg nem. Sohasem leszünk teljesek addig, amíg meg nem ismerjük Istent személyesen, és ez Jézus Krisztus személyén keresztül lehetséges. Ez az egyetlen módja annak, hogy betöltsük a bennünk található szellemi űrt és ürességet.

            Záró szavaimban hadd emeljem ki az előadás legfontosabb részét. Ha csak egy dologra is emlékeznek majd ebből az előadásból, szeretném, ha arra emlékeznének, hogyan lehet személyesen megismerni Jézus Krisztust. Először is tudniuk kell, hogy Isten szereti önöket. Azt mondja a Biblia, hogy Isten annyira szereti a világot, hogy Jézus Krisztust adta nekünk (János 3,16). Isten annyira szeret minket, hogy elkészítette az utat, amelyen eljuthatunk hozzá. De hogy eljuthassunk hozzá - és ez a második fontos dolog -, el kell ismernünk, hogy szükségünk van Rá. El kell ismernünk, hogy a lázadásunk miatt egy szakadék áll közte és köztünk. Ez elvezet minket a harmadik fontos dologhoz: Jézus ezt mondta Lukács 13,3-ban: „De ha meg nem tértek [vagyis el nem fordultok eddigi útjaitoktól], éppen úgy elvesztek mindnyájan.” A megtérés egyszerűen a gondolkodás megváltoztatását jelenti. Egész életükben Istentől távolodó irányban haladtak. Isten szeretne kapcsolatban állni önökkel; azt szeretné, ha megfordulnának és felé haladnának. Ezt úgy tehetjük meg, hogy elismerjük Isten előtt, hogy bűnösök vagyunk és másképpen akarunk gondolkodni Róla.

            Ezután tudniuk Kell, hogy Jézus önökért halt meg a kereszten. Hogy a bűn kérdését szemléltessük, te­gyük fel, hogy önöknek és nekem bűn-tartozásunk van. A tartozás azt jelenti, hogy valamilyen kötele­zettséggel tartozom. Hihetetlenül nagy az adósságunk Istennel szemben, s ezt nem tudjuk visszafizetni. Én nem tudom visszafizetni az önök adósságát, mert ne­kem is megvan a magam adóssága. Önök nem tudják kifizetni az én tartozásomat, mert önöknek is megvan a maguk adóssága. A Biblia ezt írja Róma 6,23-ban: „Mert a bűn zsoldja a halál.” Azaz a zsold fizetség, éppúgy, mint a pénz, amit a munkámért kapok. Amit a bűneimmel kerestem (a zsold, amit kapok) - HA­LÁL - örök elválasztottság Istentől.

            Ez olyan, mintha tízmillió rubellal tartoznának va­lakinek (dollárban), és egy nap csak egy rubelt keres­nének. Semmiképpen sem tudják kifizetni ezt az adós­ságot. Szükségük van valakire, aki képes arra, hogy kifizesse a tartozásukat, mert a bűn zsoldjának követ­kezménye van: örök elválasztottság Istentől.

            Amikor II. Miklós volt Oroszország cárja, egy apa katonának adta a fiát abban a reményben; hogy egy kis fegyelmet és útmutatást tanul majd. Egyebek mellett a fiúnak volt egy gyengéje: a szerencsejáték, a hadsereg légköre pedig úgy tűnt, inkább árt, mint használ.

            A seregbeli munkája a könyvelés volt. Ahogy a szerencsejátékból eredő adósságai nőttek, kölcsönvett az előőrs kincstárából, hogy kifizesse az adósságait. Nyerés helyett tovább veszített, és egyre jobban eladósodott.

            Egy éjszaka a helyzetén elgondolkodva összeadta az adósságait. Amikor meglátta a hatalmas végössze­get, ezt írta a főkönyvre: „Ekkora adósságot ki tud ki­ fizetni?” Hátradőlt a széken -fegyverrel a kézben -, hogy elgondolkodjon egy kicsit. Ahogy eltöprengett az életén és a halálán, elszunnyadt.

            II. Miklós cár aznap éjjel megtekintette az előőrsöt. Amikor belépett a könyvelő kunyhójába, meglátta az al­vó embert, a töltött fegyvert és az árulkodó főkönyvet.

            Mikor a katona felébredt, ránézett a főkönyvre és elolvasta, amit írt: „Ekkora adósságot ki tud kifizet­ni?” Alatta a következő állt: „Minden kifizetve, II. Miklós cár!” Látják, II. Miklós cárnak megvolt az anyagi fonása ahhoz, hogy kifizesse az adósságot.

            Az adósság az, amivel másoknak tartozom. A bün­tetés az, amit akkor kapok, ha nem tudom kifizetni az adósságomat, vagy megszegem a törvényt. Ha meg­szegem a sebességkorlátozást, akkor büntetést kapok, fizetnem kell valamennyi rubelt (vagy dollárt) a tör­vény megszegéséért. Ez az én büntetésem, s az adós­ságom a társadalommal szemben. Ha megölök valakit, sokkal fájdalmasabb büntetést kapok: halálbüntetést. Kivégeznek, mert megszegtem a törvényt és gyilkos­ságot követtem el. Mint látják, minél nagyobb a tör­vényszegés, annál nagyobb a büntetés. Az Istentől va­ló örök elválasztottságnak a megszegett törvény szigo­rúsága az oka - az, hogy nem élünk egy szent és igaz Isten elvárásainak megfelelően. A világ legnagyobb törvényszegései a legszigorúbb következményeket vonják maguk után.

            Ezért tett emberré és élt tökéletes életet a Fiú Is­ten. Nem volt bűne. Nem volt adóssága. Isten az adósságot, mellyel a bűneinkért tartozunk, Jézus Krisztus vállára tette, és Krisztus, mert szeret minket, megfizette az adósságunkat azáltal, hogy meghalt he­lyettünk. Isten most már megbocsát és új életet ad önöknek, ha befogadják Jézust. A Róma 5,8-ban ez olvasható: „Isten azonban azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk.”

            Tegyük fel, hogy az önök barátja rákban haldoklik, de mert annyira szeretik és törődnek vele, megkérik a doktort, hogy végezzen el egy átültetést, mely után a rákos sejtek az önök testébe kerülnek át. Mi történ­ne? Ő élne tovább, önök pedig meghalnának. Miért? Mert ami a halálát okozta volna, az önök testébe ke­rülne át, önök halnának meg helyette, ő pedig tovább élne. Ezt tette önökért Krisztusa kereszten. Ez olvas­ható a 2 Korinthus 5,21-ben: „Mert [Isten] azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne.”

            De pusztán azáltal, hogy elfogadják és értelmükkel felfogják bűnös voltukat és Krisztus halálát, még nem kerülnek kapcsolatba Istennel. Meg kell hozniuk egy döntést. A Biblia ezt írja (János I,12): „Ám mind­azoknak, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten fiaivá legyenek.” Tehát minden embernek személye­sen kell befogadnia Krisztust, hogy Isten családjának tagja lehessen.

            Amit elfogadunk Istentől ajándék, mivel semmit sem tudunk adni viszonzásul. Nem mondhatjuk, hogy „Itt vannak a jócselekedeteim, a jócselekedeteimmel szeretném törleszteni az adósságomat: így biztosan a mennyországba jutok.” A Biblia ezt írja: „Hiszen ke­gyelemből [nem megérdemelt jóindulatból] van üdvösségetek [lettetek Isten gyermekei] a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedete­kért, hogy senki se dicsekedjék.” (Efezusi levél 2,8-9) A Biblia azt is írja, hogy „a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban örök élet Krisztus Jézus­ban, a mi Urunkban.” (Róma 6,23)

            Tegyük fel, hogy van egy tollam, amit önöknek szeretnék adni ajándékba. Lehet, hogy azt mondják, szép toll, és szeretnék megkapni. Mit kell tenniük, hogy megkapják? El kell venniük. Lehet, hogy hisz­nek a tollban, és sok mindent személyesen is tudnak róla, de a toll nem az önöké, amíg el nem fogadják.

            Természetesen maradhatnak ott is, ahol most van­nak, elválasztva Istentől. Erről a döntésről azonban Ő azt mondja, hogy a bűn zsoldja a halál. Majd hozzáte­szi: „Isten kegyelmi ajándéka azonban örök élet.” Az ajándék ingyenes, de el kell fogadniuk ahhoz, hogy az önöké lehessen.

            Hogyan fogadhatják el az ajándékot? El kell dönte­niük, hogy kinyúlnak érte és elveszik. Ez olyan, mint­a az otthonuk ajtaján kopogtatnék. Dönthetnek úgy, hogy ülve maradnak és azt mondják: „Ez John, látni sem akarom.” Én végül is elmennék. Vagy dönthetnek úgy, hogy odajönnek az ajtóhoz és azt mondják: „John, ön nem szimpatikus nekem, nem akarok be­szélni önnel, viszlát.” Én pedig elmennék. Vagy vá­laszthatnák azt is, hogy kinyitják az ajtót, és azt mond­ják: „John, örülök, hogy látom, jöjjön be. Érezze magát otthon.” Én pedig hívásukra bemennék a házukba, mivel önök úgy döntöttek, hogy behívnak az otthonukba.

            Ez pontosan az a kép, amilyennek Jézus Krisztus írja le a kapcsolatát önökkel: „Nézd, az ajtóban állok és zörgetek. Aki meghallja szavamat és kinyitja az ajtót, ahhoz bemegyek és vele étkezem, ő meg velem.” (Jelenések 3,20)

            Ez a döntés hit által történik, mely bizalom Isten igazságában. Ez a Jézus Krisztusba vetett hit három dologból áll. Először is, tudniuk kell arról, amit Isten az önök iránt érzett szeretetéből tett Jézus Krisztus ál­tal. Másodszor, el kell hinniük ezt a tényt, és el kell fogadniuk, mint igazságot. Harmadszor pedig, és ez a legfontosabb, az igaz hit érdekében személyes BI­ZALMUKAT kell vetniük a tényekbe, és hinniük kell, hogy Jézus kereszten elvégzett váltsága elégsé­ges fizetség a bűneikért.

John Maisel: ISTEN-E JÉZUS? 8.

AZ ÉLET

            Úgy hiszem, Jézus állításának következő része a kulcsa másik két kijelentéséhez.

            „Én vagyok az út és az igazság” - mondta Jézus. Azután ezt mondta: „Én vagyok az élet.” Ez Jézus állításának legfontosabb része. Jézus állítása, hogy Ő „az .élet” azt sugallja, hogy neki örökké kell élnie, ha nekem örök vagy örökké tartó életet akar adni. Ezen állításának köze van a feltámadásához, a kereszténység hitelességének legfontosabb mércéjéhez. Ha Jézus Krisztus nem támadt fel a halálból, akkor Ő nem az igazság, és nem az út. Krisztus élete hitelességének alapja a feltámadásában lelhető meg.

            Ha Jézus Krisztus nem támadt fel a halálból és nem győzte le azt, akkor a keresztények a világ legnagyobb bolondjai. Ha Jézus Krisztus nem támadt fel a halálból, akkor amit önöknek mondok nem más, mint hazugság. Ha Jézus Krisztus nem támadt fel a halálból, a hitük, a hitem és a világ hite haszontalan és hiábavaló.

            Jézus életének középpontja - állításainak bizonyításával összefüggésben - azon kijelentése volt, hogy el kell vettetnie és „meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia”. (Márk 8,31)

            Philip Schaff; a történész - aki A Keresztény egyház történetét írta - azt mondta: „A kereszténység próbája a feltámadás, mely vagy a legnagyobb csoda, vagy a leg­nagyobb csalás, melyet a történelem feljegyez.”

            Dr. William Lyon Phelps a Yale Egyetemről szintén ezt mondta: „Krisztus életének próbája a feltámadás.”

             Még az ismert ateista, H. L. Mencken is a következőket mondta: „A teológiát és a tudományt semmi­lyen módon sem lehet összhangba hozni.” De hozzá­tette: „Ha Jézus Krisztus feltámadt a halálból, ez va­lószínűvé teszi a kereszténységet.”

            Maradt egy kérdésünk: Feltámadt Krisztus a halál­ból? Ha igen, milyen bizonyíték segíthet minket ab­ban, hogy következetes gondolkodással eljussunk erre a következtetésre?

A bizonyítékok összegyűjtése általában a következő két módon történik. Az egyik a tudományos módszer: egy ellenőrzött körülmények között, általában laboratóri­umban elvégzett kísérlet. Ez azt jelenti, hogy a pontos körülményeket és a kísérletet meg lehet ismételni. A tu­dósok hipotéziseket állítanak fel a nyert adatokból.

            A történelmi események azonban egyetlen alka­lommal történnek meg és nem ismételhetőek. Nem használhatjuk a tudományos módszert, hogy bebizo­nyítsuk, Julius Caesar létezett. Más bizonyítási eljá­rást alkalmazunk tehát: a jogi történelmi módszert. Ezt alkalmazzák a bíróságokon a bűnösség vagy ártat­lanság bizonyítására. Lejegyzett történelmi események megbízhatóságának ellenőrzésére is használják. Gon­dolkodásbeli tisztességünk megőrzése érdekében nem kell félnünk attól, hogy ezt a módszert Jézus Krisztus tanulmányozására alkalmazzuk, és így segítsük azon állításainak bizonyítását, melyek szerint Ő a világ Megváltója, s személyes Megváltója és Ura mind­azoknak, akik befogadják őt. Végül is életét, halálát és feltámadását történelmi dokumentumok mondják el.

            Wolfhart Pannenberg, a Müncheni Egyetem pro­fesszora mondta: „Az, hogy Jézus feltámadása meg­történt-e vagy sem, történelmi kérdés, s e ponton a történelmi kérdést nem lehet megkerülni. A kérdést tehát a történelmi érvelés szintjén kell megválaszolni.”

            Ha a tudásunk a múltról mindig a múlt bizo­nyítékaira és tanúk beszámolóira alapul, akkor az ehhez az elvhez kapcsolódó következő logikus kérdés az, hogy megbízhatók-e a feltámadásról szóló tanúságtételek. Megbízhatók a feltámadásról szóló tanúságtételek?

            Az értékelés alatt álló tanúságtételnek nyitottnak kell lennie megerősítéssel és cáfolattal szemben az ér­tékelést végzők számára. Ha azt mondom, hogy kint esik a hó, ez az állítás nyitott megerősítéssel és cáfo­lattal szemben. Így tehát, amikor a feltámadásról szó­ló tanúságtételekkel foglalkozunk, ugyanazokat az alap­elveket kell alkalmaznunk, mint amelyeket a bíróságo­kon, vagy bármely történelmi adat megbízhatóságának vizsgálatakor alkalmaznak. Hallgassák meg, mit mond a feltámadás bizonyítékaival kapcsolatban néhány jogi szakértő, akik gondolkodását ezek az alapelvek vezér­lik.

            Thomas Arnold professzor - aki tizennégy évig volt a Rugby Egyetem rektora, a Róma történelme szerzője, az Oxfordi Egyetem Modernkori történelem tanszékének. vezetője - jól tudta, hogyan kell a bizo­nyítékok értékelése alapján megállapítani a történelmi tényeket. Miután gondosan átvizsgálta a Krisztus feltámadása mellett szóló bizonyítékokat, e nagy tudós a követke­zőket mondta: „Hosszú évek óta foglalkozom más ko­rok történelmének tanulmányozásával, a róluk író em­berek elbeszéléseinek vizsgálatával és mérlegelésével, de nem tudok egyetlen olyan tényről sem az emberi­ség történelmében, melyet jobb, teljesebb és oly sok­féle bizonyíték támasztana alá, mint azt a hatalmas je­let, melyet Isten adott nekünk: Krisztus meghalt és feltámadt a halálból.”

            John Capeley, a Cambridge-i Egyetem tanára, aki a bírói hivatás csúcsáig jutott Angliában, és akit a brit történelem egyik legnagyobb bírói elméjeként ismer­tek el a következőket mondta: „Igazán jól tudom, mi az, hogy bizonyíték, és mondhatom, hogy olyan bizo­nyítékot, mint ami a feltámadás mellett szól, még so­hasem cáfoltak meg.”

            Lord Darling, aki egy másik bírósági elnök volt Angliában, a következőket mondta: „A világ egyetlen intelligens esküdtszéke sem tudna más ítéletet hozni, mint hogy a feltámadás története igaz.”

            Van egy barátom, egy ragyogó gondolkodó, aki egyetemi csoportjából elsőként kapta meg diplomáját. Egyszer valaki megkérdezte őt, hogy miért fogadta el a kereszténységet. A barátom így válaszolt: „Azon egysze­rű okból, hogy nem tudom megcáfolni a feltámadást.”

            Bárcsak mindenki megpróbálná megcáfolni Krisz­tus feltámadását, mivel ez azt jelentené, hogy minden­ki elvégezné a saját kutatását. Itt a történelem néhány kételkedőjére gondolok, akik nekiláttak, hogy megcá­folják a feltámadást, de amikor szembesültek a bizo­nyítékokkal, hitüket Krisztusba vetették.

            Egyikük Sirnon Greenleaf professzor volt, a jog egyetemi tanára, a Harvard Egyetem - az Egyesült Államok egyik legjobb egyeteme - jogi tanszékének vezetője. Írt egy könyvet A jogi bizonyítékok alapelvei címmel. Három tanítványa azt a kihívást tette, hogy Greenleaf professzor alkalmazza a könyvében leírtakat Krisztus feltámadására, és vizsgálja meg azokat a bi­zonyítékokat, melyek Jézus  halálból való feltámadása mellett szólnak. Greenleaf professzor elfogadta a kihí­vást. Vizsgálatai végeztével ezt mondta: „Nincsenek jobban dokumentált történelmi bizonyítékok, mint a Krisztus feltámadása mellett szólók.” Majd hozzátette: „Meggyőződésem, hogy meggyőzhetik bármelyik ang­liai vagy egyesült államokbeli esküdtszéket arról, hogy Krisztus feltámadt a halálból.”

            Két másik professzort is megemlítek az Oxfordi Egyetemről. Az egyik Lord Lyttleton, a másik dr. Gilbert West. El akarták pusztítani a kereszténység „mítoszát”. Tudták, hogy először Krisztus feltámadá­sát kell megcáfolniuk, majd a tanítványok megválto­zott életét. Dr. West akarta bebizonyítani a feltáma­dás téves voltát, Lord Lyttleton pedig tarsusi Saul ­aki megpróbálta elpusztítani az első századi keresz­tényeket - gyökeres átváltozását kívánta megmagya­rázni. Egy évvel később mindketten keresztények lettek. A könyvben, melyet a feltámadás bizo­nyítékainak általuk folytatott vizsgálatáról írtak, ezt írják: „Ne utasítsanak el semmit, amíg meg nem vizsgálták.”

            Frank Morrison - egy brit jogász, aki nekilátott egy könyv megírásának, melyben tagadni akarta Jézus feltámadását - írt is egy könyvet, de ez nem az a könyv lett, amit eredetileg eltervezett. Ahogy vizsgál­ta a Krisztus feltámadását alátámasztó bizonyítékokat, e kétkedő jogász olyan meggyőzőnek találta azokat, hogy kénytelen volt elfogadni őket és hívő lett. A könyv, melyet végül is írt - Ki mozdította el a követ? címmel - a Krisztus feltámadása mellett szóló bizo­nyítékokat taglalja.

            Lew Wallace is nekilátott, hogy könyvet írjon Krisztus istenségének és feltámadásának cáfolatáról, majd ehelyett megvédte ezeket híres könyvében, a Ben Hurban.

BESZŰKÜLT GONDOLKODÁSMÓD

            Sajnos azt kell mondanom, hogy vannak önök kö­zött néhányan, akik, bármit mondanának is a bizo­nyítékok, elutasítanák azokat. Sok ember nem kutatás, hanem filozófiai előfeltételezések alapján utasítja el Is­ten állításait és Jézus személyét. Gyakran találunk olyan embereket az egyetemeken, akik azt mondják, azért nem hisznek a feltámadásban, mert nem hisznek Istenben vagy a természetfölöttiben vagy a csodákban. Ehelyett inkább egy zárt gondolatrendszerhez ragasz­kodnak. Spinoza és Hume, a két filozófus azt mondta, hogy még ha eléjük tárnák is a feltámadást bizonyító tényeket, akkor sem hinnének benne. Miért? Nem bi­zonyítékok hiányában, hanem mert abban hittek, hogy nincs Isten, nincs természetfölötti, nincsenek csodák.

            Nem kell hozzátennem, hogy ez nem következetes gondolkodás, hanem filozófiai rövidlátás. „Még ha a bizonyítékok azt mulatják, hogy 2+2=4 - érvel a be­szűkült elme -, akkor is hiszem, hogy az csak három lehet.”

            Így hát azokhoz fordulok, akik őszintén keresik és szeretnék megismerni Istent. Hadd apelláljak az önök következetes gondolkodásmódjára, mint a korábbi szkeptikusokéra, akik nekiláttak objektíven megcáfolni Isten létezését.

            Íme egy idézet az Apostolok cselekedeteiből, egy újszövetségi könyvből, melyet Sir William Ramsey, az ismert archeológus az első század egyik leghitele­sebb történeti írásának nevezett:

            Az első könyvet arról írtam, Teofilusom, amit Jézus tett és tanított kezdettől egészen ad­dig a napig, amelyen felvitetett, miután a Szent­lélek által megbízást adott az apostoloknak, aki­ket kiválasztott. Szenvedése után sok bizonyí­tékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él, ami­kor negyven napon át megjelent előttük, és be­szélt az Isten országa dolgairól. (ApCsel 1,1-3)