XIV. Lehetséges út
Ezen témakörhöz a következő kinyilatkoztatások kapcsolhatóak legkifejezőbben: János apostol evangéliuma 3.fejezet 16. Vers:
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."
János apostol első levele 3.:8
„Aki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.",
És Jelenések könyve 3:20-ban Jézus így szól:
„Imé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem."
Sokféle, a bűnnel átitatott emberi elme által gyártott torz elmélet látott már napvilágot Isten és az ember kapcsolatáról, az Ő hozzáállásának hiányosságaival, persze ha egyáltalán létezik. Hallottunk már arról, hogy Isten egy szigorú hatalom, előszeretettel bünteti az embert, szinte teljesíthetetlen feltételeket szabva gyönyörködik annak szenvedésében, kegyetlenül megtorolva, ha bűnt követ el. Vagy arról, hogy mindegy mit teszünk Isten már előre elrendezte sorsunkat, azt úgysem vagyunk képesek befolyásolni. Isten megteremtette a világot, de már elfordult attól, Isten létezett, de már nem létezik! Ilyen és ehhez hasonló elképzelések bástyázzák el előlünk az igazságot.
Egyet ne felejtsünk el! Ha Isten nem létezne, vagy elfordulna az embertől, abban az esetben szempillantás alatt pusztulna ki az emberiség. Egyrészt azért, mert megszűnne bennünk az élet, illetve semmilyen védelmünk nem lenne Sátánnal szemben, elhatalmasodnának az emberen az úgymond sátáni tulajdonságai és nagyon rövid időn belül az emberek kiirtanák egymást. Ilyenkor legyintünk; A..., ha volna Isten, nem lenne ennyi bajunk, de az eszünkbe sem jut, hogy mennyi baj az Ő oltalma és előrelátása miatt nem következik be, ami saját hibáink miatt bekövetkezne. (Lehet, hogyha az utcán megállít egy ember, és megkérdez tőlünk valamit, pl. hol van ez vagy az-az utca, vagy mennyi az idő, lehet, hogy ez megelőzte azt, hogy besétáljunk a villamos elé!)
Ez persze eszünkbe sem jut, hogy éppen most Istennek köszönhettünk ismét valamit, hogy is jutna eszünkbe, hiszen nem történt semmi. De azért azt már sokszor átéltük mindannyian, hogy úgy éreztük, hogy milyen szerencsénk volt, hogy az események úgy alakultak velünk ahogy, és nem ellenkezőleg. Ilyenkor talán jobb, ha a szerencsét kihagyjuk a történetből és rögtön hálát adunk az Atyának oltalmáért. Tehát Isten nem hagyja soha magára az embert. Azt már említettük, hogy Isten miért engedi meg a rosszat, miért engedi, hogy a Sátán hatást fejtsen ki ránk. Isten a megpróbáltatásokat saját jellemünk fejlődése érdekében engedi meg, de a megpróbáltatás súlya mindig csak akkora lehet amit még az ember el tud viselni. 0 nagyon is tisztában van azzal, hogy mi mire vagyunk pillanatnyi adottságaink által képesek egy adott helyzetben egy bizonyos teher súlya alatt a megpróbáltatásban hogyan fogunk cselekedni.
Jeremiás próféta könyvének 20.fejezet 12. Versében olvashatjuk a következőt:
„Azért oh Seregeknek Ura, aki megpróbálod az igazat, látod a veséket és a szíveket..."
A későbbiekben mikor átgondoljuk döntésünket-és ezt Istenben az O szem előtt tartásával tesszük ( Egy idő után már egyébként ezt másképp nem is tudjuk illetve nem is akarjuk megtenni.)- látni fogjuk annak helyességét vagy helytelenségét. Az ennek eredményeképpen levont következtetések jellemünk pozitív irányban történő épülését fogják szolgálni. Pál apostol Rómaiakhoz írt levelében ez áll: ( 8:28 )
„Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukra van..."
Említettük már azt is, hogy a Teremtő a legmesszebbmenőkig tiszteletben tartja az ember
szabad választását, mindig az ember dönti el, hogy melyik utat választja.
Isten minden ember számára kidolgozott egy személyre szabott megváltási tervet, melyet, ha
az ember engedne érvényesülni - saját bűnös kívánságai helyett - akkor nem lenne oly
kiszolgáltatott az emberölőnek. Sajnos azonban az ember mást sem tesz, csak akadályozza
Istent terve végrehajtásában, bűneinek elkövetésével.
( Ézsaiás próféta könyvében olvashatunk erről, 59.fejezet. 2.vers:
„ Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orczáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott"
Azonban Isten elképzelhetetlenül magas intelligenciáját és hűségét bizonyítja, hogy a megváltozott alaphelyzetből kiindulva, újabb tervet dolgoz ki az ember üdvössége érdekében. A Teremtő mindenkit számtalanszor megszólít, lehetőséget ad, mert tudja, hogy az embernek egymagában nincs esélye legyőzni bűnös természetét. Erre vonatkozik Máté 19:26 - ban található kinyilatkoztatás:
„Jézus pedig rájuk tekintvén, mondta nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges."
Sátánnal csakis Isten segítségével vehetjük fel a küzdelmet, ezért üdvösségünk érdekében keresnünk kell Őt. Persze ne gondoljunk tényleges találkozóra, mert a bűnös embernek Isten látványa, az Ő tisztasága elviselhetetlen, azonnali pusztulásához vezetne. Isten és a bűn semmilyen formában nem fér össze. Isten számtalanszor megérint minket - hallhatunk róla, kezünkbe adta a szavát a Biblia formájában, beszélhetünk róla prédikátorokkal, igehirdetőkkel, döntéseinkben „tanácsot ad" lelkiismeretünkön keresztül az 0 lelke a Szentlélek által.
Ez után viszont az első lépést nekünk kell megtenni a saját magunk döntése alapján, hogy továbbra is Sátánt szolgáljuk, nem törődve kívánságaink kielégítésén kívül semmivel, vagy elindulunk Isten felé. Azonban, ha O látja, hogy mi a bűnnel azonosulni nem akarunk, hanem őfelé szeretnénk mozdulni, akkor ehhez minden segítséget meg fogunk kapni. ( Jakab apostol levele 4:8 ) „Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok" Ne kövessük el azonban azt a hibát, hogy rövid idő alatt változást, csodát remélünk, mert azt észben és lélekben nem biztos, hogy megfelelően fel tudnánk dolgozni. A gyors és drasztikus eltérést a megszokottól az ember nem képes - még ha pozitív természetű is - kellőképpen lereagálni. Jellemünknek - persze ez egyénenként más és más - időre van szüksége a helyes irányban történő fejlődéshez. Ha belátjuk azt, hogy szükségünk van rá, akkor O ingyen kegyelemben fog részesíteni minket. Kitartó imádságra van szükség, ami Istenhez szól, de
csakis Jézus Krisztuson keresztül, az Ő közbenjárását kell kérnünk, mert csakis Ő egyedül járhat közben a bűnös ember érdekében az Atyánál. (Ján. 14:6 )
„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanem ha én általam."
Az előző részben említett egyház tanítja Szűz Mária és más szentek közbenjárását, buzdít
arra, hogy ezek segítségét igényeljük, de ez az út nem járható az üdvösség szempontjából. A
megfelelő alázat - gyengeségeink elismerése - a bűnbánat, a kitartó imádság segít hozzá
minket az olyan irgalmas, az Isten önzetlen szeretet által vezérelt jellem kialakításához, ami
hasonlóvá válhat a krisztusi jellemhez.
Jézus Krisztus, Isten Fia első eljövetelkor megüresítette magát és letette isteni tulajdonságait,
a halhatatlanságát, a teremtő és a csodatévő hatalmát - csodáit a Szentlélek által művelte -
de megőrizte Isteni jellemét. Megalázta magát és emberi tulajdonságokat vett fel (félelem,
éhségérzet), tehát ilyen formán egyesült benne az isteni és az emberi. Sátán ilyen formában a
részben emberré lett Krisztust kísértette meg negyvennapi éhezés után.
Lukács 4:3 „...Ha Isten fia vagy, mondd e kőnek, hogy változzék kenyérré..."
Célja az volt, hogy fitogtassa Jézus az Isteni hatalmát, illetve csillapítsa éhségét.
Krisztus válasza „...Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden
igéjével..."
Tehát láthatjuk, hogy az ember életéhez legalább olyan szükség van a lelki, mint a testi
táplálékra!
Aztán Isten kísértésre akarta rávenni Jézust, hogy éljen vissza Isten szeretetével, illetve
megmutatta neki, a föld gazdagságát (Lk 4:6) mely neki adatott. (Természetesen ez
hazugság). Felajánlotta, hogy mindezt Jézusnak adja, ha leborulván imádja Őt.
Természetesen Jézus a Szentírás idézésével a lelki táplálék segítségével válaszolta meg a
sátáni kísértést.
Lk 4:8 „...Az Urat a te Istenedet imádd és csak néki szolgálj..."
Lk 4:13 „...És elvégezén minden kísértést az ördög, eltávozék tőle egy időre..."
Jakab apostol levelének 4.fejezetében a 7.vers így szól
„...Engedelmeskedjek azért az Istennelálljatok ellene az ördögnek és elfut tőletek..." ''" '
Illetve az Efézusi levél 6:1 l-ben ezt olvashatjuk
„...Öltözzétek föl Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben..."
Már említettük, hogy az ördög kényszeríteni nem tud, csak kísérthet minket, ha ez sikertelen,
akkor eltávozik tőlünk.
Ismét Jakab apostol leveléből 1.fejezet 12.vers
„...Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek..."
Jézus Krisztus megkísértetett hozzánk hasonlóan, de isteni jelleme által képes volt ellenállni a Sátán kísértéseinek.
Tehát a megoldás Sátánnal szemben az isten és az ember egyesülése. Hiába vannak meg bűnös kívánságaink, ha sikerül kialakítanunk magunkban a Krisztusi jellemet, ellenállhatunk a sátáni kísértésnek.
Péter apostol 2.levele 1.fejezet 4.vers
„... igen, nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot amely a kívánságban van e világon..."
Oda kell emelkednünk, ahová Jézus süllyedt, letéve isteni tulajdonságainak nagy részét, megőrizve viszont az isteni jellemet." Kitartó imádsággal, Isten keresésével, az O közelengedésével, lelkének munkája által jellemünk a megfelelő szintre fejlődhet. Isten kinyilatkoztatta a Biblián keresztül a megoldást a szabadulásra Sátán igájából és a Szentlélek által lehetővé is teszi azt számunkra, ha engedjük munkálkodni jellemünk alakításán. Ez az egyetlen út az ember számára az üdvösség és az örök élet eléréséhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése