John Maisel: ISTEN-E JÉZUS? 2.

ISTEN-E JÉZUS?

KICSODA JÉZUS KRISZTUS? - ez napjaink nagy kérdése. Ezért döntöttem úgy, hogy a ma esti előadást két kérdésre bontom:

1. ISTEN-E JÉZUS?

2. HOGYAN ISMERHETEM MEG ŐT SZEMÉLYESEN?

            Azért választottam ezeket a kérdéseket, mert nincs időnk a legelején kezdeni, olyan kérdésekkel, mint: „Van Isten?” vagy „Hogyan tudhatom meg, hogy Is­ten valóban létezik?” Még ha lenne is elég időnk, ha adnék is ésszerű magyarázatot egy személyes, végte­len Isten létezésére; végül fel kellene tennünk a kér­dést: „Kicsoda Jézus Krisztus?”

            Ha a világ minden tájáról egybegyűjtenénk külön­böző hitű és neveltetésű vallási szaktekintélyeket, és megkérdeznénk tőlük, „Kicsoda Isten?”, sok különbö­ző választ kapnánk. Egyesek azt mondanák, hogy Is­ten személyes. Mások azt mondanák, hogy Isten sze­mélytelen.     Ha azonban hisszük, hogy az igazság nem viszonylagos, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy Isten nem lehet egyszerre személyes és személy­telen. Ha megvizsgáljuk az Istenről feltett kérdéseket - „Kicsoda Ő?” és „Hogyan ismerhetem meg Őt?” -, szembesülünk egy véges elme behatároltságával, amint megpróbál megérteni egy végtelen lényt, sze­mélyt, vagy Istent. Mivel elménk behatárolt és véges, az emberiség sok különböző véleményt alakított ki.

            Még az az ember is, aki azt mondja, hogy nincs Isten, ellentmond égy fontos filozófiai alapelvnek. Ő mint véges értelemmel bíró személy tesz abszolút ki­jelentést a végtelen természetéről. Ez olyan, mintha azt kérdeznénk, hogy mennyi az emberiség” teljes tu­dása. Albert Einstein, a Nobel-díjas fizikus azt mond­ta, hogy az emberiség a teljes tudásnak kevesebb, mint egy százalékát képes felfogni. Ha a teljes tudás­nak csupán egy százalékával rendelkezünk, nem lenne lehetséges Isten számára, hogy a maradék kilencven­kilenc százalékban létezzen?

            Láthatják, hogy lehetetlen egy véges elmével ren­delkező személynek azt az abszolút kijelentést tennie, hogy nincs Isten, mert ahhoz, hogy ezt megtehesse, a lehetséges tudás egészével kellene rendelkeznie. Ezért hát nagyon nehéz az embereknek úgy elgondolkodni Isten tulajdonságairól, hogy biztosak lehessenek néze­teik helyességében.

            A következő beszélgetés - mely egy egyetemi ta­nár és egy olyan férfi között zajlott le, aki ateistának vallotta magát - segít ezen érv szemléltetésében:

EGYETEMI TANÁR: Hogyan mondhatja, hogy ön ateista (egyáltalán nem létezik Isten), ha egyetért azzal, hogy a teljes tudás kevesebb, mint egy százalékával rendelkezik?

FÉRFI: Azt hiszem, azt kell mondanom, hogy agnosztikus vagyok: nem tudom, hogy van-e Isten. EGYETEMI TANÁR: Meggyőződéses vagy bizony­talan agnosztikus?

FÉRFI: Ezt hogyan érti?

EGYETEMI TANÁR: A meggyőződéses agnosztikus azt mondja: „az ember nem tudhatja, hogy van-e          Isten”, a bizonytalan agnosztikus azt mondja: „Nem hinném, hogy létezik Isten.”

FÉRFI: Azt hiszem, rólam azt mondaná, hogy meggyőződéses agnosztikus vagyok.

EGYETEMI TANÁR: Biztos lehet valaha is abban, hogy biztos lehet abban, hogy nincs Isten? Avagy:            bizonyosan tudja, hogy nem tudhat semmit sem bizonyosan?

FÉRFI: Nem, nem mondhatom bizonyosan, hogy biztos lehetek abban, hogy nincs Isten. EGYETEMI TANÁR: Tehát valójában mégis bizonytalan agnosztikus?

FÉRFI: Igen, azt hiszem igen - nem tudom, hogy van-e Isten.

EGYETEMI TANÁR: Úgy tűnik, ön hasonlít ahhoz az emberhez, aki azt mondja: „Még sohasem láttam         bizonyítékot Isten létezésére, így hát nem tudom, hogy létezik-e.”

FÉRFI: Valóban, még sohasem szembesültem olyan bizonyítékkal, mely Isten, az élet, a halál utáni élet           vagy az élet értelme mellett szólt volna.

            Pontosan itt kell kezdenünk, ezzel a kérdéssel: Van elégséges bizonyíték, melyből arra következtet­hetnék, hogy van Isten, és hogy személyes kapcsola­tom lehet vele?

            Most térjünk vissza a vallási szaktekintélyekből ál­ló bizottsághoz. Tegyük fel, hogy ebben az általunk összehívott bizottságban valaki feláll és ezt mondja: „Én vagyok a Mindenható Isten - én vagyok menny és föld Teremtője. Én teremtettelek téged, és ha való­di értelmet akarsz találni életedben, személyesen meg kell ismerned engem és kapcsolatban kell állnod ve­lem.” Ha ez megtörténne, akkor legalább lenne miből kiindulnunk. Megnézhetnénk az életéről szóló bizo­nyítékokat, hogy megállapítsuk állításának igaz vagy hamis voltát. És pontosan ez áll a rendelkezésünkre Jézus Krisztus személyében.

            Kétezer évvel ezelőtt, földi szolgálata alatt Jézus azt hirdette: „Én vagyok Isten.” Azt mondta, hogy Ő menny és föld Alkotója, és hogy csakis Általa lehet része az emberiségnek valódi békességben és örök életben. Nemcsak megtette ezt a drámai kijelentést, de bizonyítékokkal alá is tudta támasztani állításait. Jézus egyedülálló volta istenségének hirdetésében rejlik.

            Hadd álljak meg itt, hogy azt mondjam, Jézus egyedülálló a világ vallási alakjai között abban, hogy Istennek vallotta magát.

Buddha sohasem mondta, hogy ő Isten.

Mózes sohasem mondta, hogy ő Jehova.

Mohamed sohasem mondta, hogy ő Allah.

            Jézus Krisztus azonban az IGAZ és ÉLŐ Istennek vallotta magát!

            A feljegyzések azt mutatják, hogy Jézust nem azért feszítették keresztre, mert feltámasztotta a halottakat, mert visszaadta a vakok látását, vagy mert meggyó­gyította a bénákat. Jézust azért feszítették meg, mert azt állította, hogy Ő Isten. Ez teszi istenségének kér­dését rendkívül fontossá.

                        Buddha csak azt mondta: „Tanító vagyok, aki az igazságot keresi.”

                        Jézus azt mondta: „Én vagyok az igazság.” Konfuciusz azt mondta: „Sohasem                                                             állítottam, hogy „szent vagyok.”

                        Jézus azt mondta: „Ki tud rám bűnt bizonyítani?”

                        Mohamed azt mondta: „Nincs reményem, hacsak Isten rám nem borítja kegyelme                                                       köntösét.”

                        Jézus azt mondta: „Ha nem hisztek bennem, meghaltok bűneitekben.”

           

            Jézus állításai választás elé állítják a hallgatót, az olvasót. Mai döntésük Jézus Krisztussal kapcsolatban a legfontosabb, melyet valaha is hozni fognak.

            Döntésük Jézus Krisztussal kapcsolatban fonto­sabb, mint az eszméik. Fontosabb, minta karrierjük, és fontosabb, mint az élettársuk megválasztása. Ha Jé­zus valóban Isten, akkor el kell dönteniük, hogy mi­hez kezdenek ezzel az információval. Ha ő nem Isten, akkor semmi közünk hozzá.

            C. S. Lewis, az Oxfordi Egyetem egykori tanára ateista volt, majd később keresztény lett. Írásaiban Lewis kihangsúlyozta, hogy az ember nem lehet semleges Jézus Krisztussal kapcsolatban. Ezt írja:

Most éppen azt próbálom megakadályozni, hogy valaki azt a valóban ostoba dolgot mond­ja, amit oly gyakran mondanak Róla: „Jézust hajlandó vagyok elfogadni, mint nagy erkölcsi tanítót, de nem fogadom  el azt az állítását, hogy ő Isten.” Nos, ezt az egyet nem szabad monda­nunk. Az olyan ember, aki pusztán ember, és olyasmiket mond, mint Jézus, nem nagy erköl­csi tanító, hanem vagy őrült - ugyanúgy, mint az, aki buggyantott tojásnak tartja magát -, vagy pedig maga a pokolbéli ördög. Választani­uk kell. Ez az ember vagy Isten Fia volt, és még most is az; vagy pedig őrült, sőt annál is rosszabb. Bezárhatják, mint valami bolondot, le­köpdöshetik és megölhetik, mint démont; vagy leborulhatnak a lábai elé, s Úrnak, Istennek szó­líthatják. De hagyjunk már fel ezzel a leeresz­kedő sületlenséggel arról, hogy nagy ember, nagy tanító volt. Ezt a lehetőséget nem hagyta nyitva számunkra. Nem is akarta.

            Remélem, miután elolvasták ezt, nem fogják továbbra is azt mondani, hogy Jézus csak egy jó ember volt. Ha őszinték akarnak lenni és logikusan gondolkodnak, nem tételezhetnek fel semleges terü­letet. Jézus vagy Isten, vagy hazug. Lehet, hogy azt vonják le következtetésként, hogy Jézus nem Isten, és úgy döntenek, hogy elutasítják őt, de - mint azt Lewis professzor mondta - kérem önöket, ne mondják, hogy csak egy jó erkölcsi vezető volt.