Carlos Annacondia a megbocsátás erejéről

Ahogy mi is megbocsátottunk...

Bocsásd meg a mi vétkeinket, ahogy mi is megbocsátottunk azoknak, akik ellenünk vetkeztek... mert ha megbocsátotok az embereknek, akik ellenetek vetkeznek, nektek is megbocsát a mennyei Atyátok. De ha ti nem bocsátjátok meg az embereknek a bűneiket, az Atyátok sem bocsátja meg a ti bűneiteket.

Máté evangéliuma 6,12.14-15

Máté evangéliumának ezek a versei arra tanítanak bennün­ket, hogy az ember milyen szellemi törvényszerűségek alap­ján részesülhet Isten jóságából és irgalmasságából. Gyakran előfordul, hogy nem tudjuk átvenni Istentől az ajándékokat, és a kéréseinkre nincs válasz. Ennek az az oka, hogy nem en­gedelmeskedünk a Szentírásban leírt szellemi alapelveknek.

Vizsgáljuk meg tehát ezt az örökségünket egy kicsit alapo­sabban, hogy Isten áldásai megsokasodva áradhassanak rá az életünkre. A fenti ima, amely az Úr imája, illetve a Miatyánk néven ismert, alighanem a legközismertebb, mégis talán a leg­inkább figyelmen kívül hagyott ima a világon. Vessünk tehát egy mélyebb pillantást a Máté evangéliuma 6,9-23-ban található ima minket most érintő szakaszára!

„Bocsásd meg a mi vétkeinket..."

A Biblia határozottan azt állítja, hogy Isten adósai vagyunk. Ebben az esetben viszont az a legfontosabb kérdés, hogyan le­het ezt az adósságot visszafizetni. Megfizethetjük pénzzel? Az is jusson eszünkbe, hogy Isten szerint a bűn zsoldja a halál. Az ember lelke igen értékes áru, és az ember mindent hajlandó lenne kifizetni az életéért. A Szentírásból azonban megtudjuk, hogy az ember lelke drágább az aranynál és az ezüstnél. Ezek szerint tehát Isten megbocsátása pénzen nem megvehető. Még akkor sem, ha sokan ringatják magukat abban a hiszemben, hogy mégis; amikor meghalnak, pénzüket és javaikat az egyházra hagyják, hogy az egyháztagok imádkozzanak a lelkük üdvösségéért. De hadd ábrándítsam ki őket: Isten nem kereskedő! Az Ő megbocsátása nem megvehető, és semmivel nem tudjuk megfizetni azt az áldozatot, amelyet a kereszten hozott. Nem marad más hátra: az embernek a saját életével kell fizetnie lázadásáért és engedetlenségéért. így kell érteni azt, hogy a bűn zsoldja vagy fizetsége a halál.

Amikor azonban Isten azt látta, hogy az egész emberiség elveszett, és mindnyájuknak meg kell halniuk, elküldte Jé­zust a földre, akiben nem volt bűn, de még csak szenny sem, hogy mindaz, aki hisz Krisztus igazságosságában, ne vesszen el, és ne kelljen meghalnia, hanem életet nyerhessen. Nem azért küldte, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy a világ megmenekülhessen rajta keresztül. Ezért aztán éppúgy, ahogy a bűn egyetlen emberen (Ádámon) keresztül jött be a világba, a halál pedig a bűnön keresztül, ugyanígy egyetlen emberen, Jézuson keresztül belépett az élet és az áldás. Ami­kor Jézus meghalt a kereszten, beteljesítette Istennek az em­berre vonatkozó tervét és tökéletes akaratát. Ezért mondta a halála előtt: „Bevégeztetett!"

Azt mindenki tudja, hogy Őt megfeszítették, azt viszont már jóval kevesebben tudják, hogy ezzel kifizette az ember­nek az Isten felé fennálló adósságát.

Krisztus a közvetítőnk. Amikor a Mennybe megyünk, ma­gunkkal visszük azt a szellemi igazolást, amelyet a kezünkbe nyomott, amikor befogadtuk a szívünkbe. Tudod, hogy mi áll ezen az igazoláson? „Atyám, én a saját véremmel és a saját életemmel fizettem ki Carlos adósságát." Ezt azt igazolást nem tintával, hanem a Názáreti Jézus vérével írták, amely értünk ömlött ki a kereszten. Ez azt jelenti, hogy ha odaadod az életedet Jézusnak, akkor nincs többé tartozásod Isten felé, mert Isten ajándéka örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

„Ahogy mi is megbocsátottunk azoknak, akik ellenünk vetkeztek"

Ez tehát az általunk vizsgált mondat második fele. Az eddig tárgyaltak alapján a Szentírásból egyértelműen az derül ki, hogy aki szeretné átvenni a bűnbocsánatot Istentől, annak ar­ra is hangsúlyt kell tennie, hogy ő maga is megbocsásson. Amikor Isten megbocsát nekünk, megtörténik a megbékélés közte és köztünk, és így nyerjük el tőle az üdvösséget. Ha vi­szont nem engedelmeskedünk a beszédének, elveszítjük bűn­bocsánatát és áldásait. Kockára tesszük még azt az üdvösséget is, amelyet Jézus ingyen adott nekünk a Golgotái kereszten el­szenvedett halálán keresztül.

Mindennap találkozunk emberekkel, akiknek az arcáról valósággal süt a keserűség és a harag. A gyűlölet nemcsak a szívet keményíti meg; megkeményíti az ábrázatunkat is. Ha a szellemünk háborog, az az arcunkon is meglátszik, és ha nem kezeljük idejében, előbb-utóbb elkezdi felemészteni a csont­jainkat is. Komoly kihatással van az egészségi állapotunkra is. A Biblia ezt mondja: „Amíg nem szóltam, a csontjaim elsor­vadtak..." (Zsoltárok könyve 32,3.) A gyűlölet és a neheztelés komoly sérelmeket okoz a lelkűnkben és a szívünkben. Ha ezeket a sebeket nem gyógyítjuk be teljesen, folyamatosan vérezni fognak. Sokan évekig hordozzák magukban az ellen­séges indulatokat és a bosszúszomjat, hogy egyszer megfizet­hessenek azoknak, akik valamikor a múltban megbántották őket. Ha nem engedjük meg Istennek, hogy beavatkozzon, és meggyógyítson bennünket, ezek a hegek örökre ott éktelenkednek majd bennünk.

A harag, a gyűlölet, a neheztelés érzései nyitott ajtót jelen­tenek az ördög számára. Ha pedig az ilyen érzések az ördög uralma alá kerülnek, az öngyilkossághoz, depresszióhoz, el­mebetegséghez és mindenféle más problémákhoz vezethet. Azok az emberek, akikkel a szabadulósátorban dolgunk van, hetven százalékban komolyan démonizált esetek, és azt ta­pasztaljuk, hogy szellemi problémáik döntő többsége a meg­bocsátás hiányával áll összefüggésben.

Az Efeszosziakhoz írt levél 4,26-27-ben a következő tanítást kapjuk az Úrtól: „Haragotokban ne vetkezzetek! A nap le ne menjen a haragotokon, és az ördögnek egy talpalatnyi helyet ne engedjetek!" Nem arról van tehát szó, hogy az ember nem haragudhat, azt viszont Isten már nem akarja, hogy a hara­gunk másnap is tartson. Minden este, mielőtt aludni térnénk, hozzuk rendbe a dolgainkat Istennel, és azokkal is, akik meg­bántottak vagy felzaklattak aznap.

Ha az életünk során hibákat követünk el, és vetkezünk Is­ten ellen, Ő hűséges és igaz, hogy megbocsássa minden bű­nünket. Ő mondja: „Bűneikről és törvénytelenségeikről nem fogok megemlékezni többé." (Zsidókhoz írt levél 10,17.)

Sokan még a keresztények közül sem fogják fel, mennyire fontos a megbocsátás. Isten szemében testvérünk gyűlölete egyenértékű a meggyilkolásával. „Aki gyűlöli a testvérét, az gyilkos, és tudjátok, hogy egyetlen gyilkosnak sincs örök éle­te." (János 1. levele 3,15.) Kezd már érthetőbbé válni, amiről be­szélek? Isten azt mondja, hogy aki azt állítja magáról, hogy a világosságban jár, közben pedig gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van (János 1. levele 2,9-11). Ugyanakkor azt is mondja, hogy ha szeretjük a testvéreinket, akkor a világosságban élünk, és nincs semmi, amiben elbotolhatnánk.

Kedves testvéreim, olvassátok el még egyszer gondosan ezeket az igéket, hiszen mindez nem az én véleményem, ha­nem Istené! A János 1. levele 4,20-ból megtudjuk továbbá, hogy ha szeretjük Istent, de közben gyűlöljük a testvérünket, hazu­gok vagyunk. Ha ugyanis nem tudjuk szeretni a testvérünket, akit látunk, hogyan tudnánk szeretni Istent, akit nem látunk? Ezért a következő parancsot kaptuk: „Aki szereti Istent, annak szeretnie kell a testvérét is!" (Uo. 4,21.)

Egyikünk se legyen tehát szótlan többé! Ne arra törekedj, hogy elrejtsd azt az érzést, amely már sok éve zaklat. Talán pontosan ez az a korlát a szívedben, amely megakadályozza, hogy a régen várt áldás rááradjon az életedre. Úgyhogy valld meg a bűneidet, és térj meg; és megtalálod a megbékélést! Ez mindennél többet ér.

A megbocsátás megbékéléshez vezet

Többször beszéltem olyan emberekkel, akiknek nagyon ne­hezükre esett megbocsátani saját maguknak a múltban elkö­vetett rossz döntéseikért vagy hibáikért. Olyanokkal is talál­koztam, akik Istenre nehezteltek, mert úgy vélték, O büntette meg őket betegséggel.

Pál apostol az alábbiakat mondja a megbocsátással kapcso­latban:

És amit én megbocsátottam - ha volt mit megbocsátani -, Krisztus előtt bocsátottam meg a ti érdeketekben, hogy a Sátán túl ne járjon az eszünkön. Hiszen nagyon is ismerjük a fortélyait.

Korinthosziakhoz írt 2. levél 2,10-11

Ha azok az emberek, akiknek sebek és a keserűség gyökerei vannak a szívükben, nem töltik be a megbocsátás szellemi törvényét, ezzel óriási előnyhöz juttatják az ördögöt, és kiszolgáltatják magukat a trükkjeinek. Mindezeket az akadályokat és harcokat a Sátán hozza be az olyan emberek életébe, akik még nem adtak át mindent az Úrnak, ideértve a gyűlöletet és a haragot is.

Tudjuk, hogy a Sátán azért jött, hogy öljön, hogy lopjon, és hogy pusztítson, és hogy az utóbbi időben démonok millióit küldte széjjel, hogy ellenségeskedést szerezzenek az emberek között. Figyelemre méltó sikerrel hozott megosztásokat szü­lők és gyermekek, férjek és feleségek, anyósok és menyek, va­lamint barátok, szomszédok és ismerősök között. Tisztában van azzal, hogy amíg egymás ellen harcolunk, és nem bocsá­tunk meg, Isten áldásai távol maradnak az életünktől. Pál apostol így tanít bennünket a Rómaiakhoz írt levél 5,10-11 -ben:

Mert ha amikor Isten ellenségei voltunk, megbékéltünk vele a Fia halálán keresztül, mennyivel inkább most, miután megbé­kéltünk vele, meg kell hogy meneküljünk a/ életén keresztül! Ezenfelül még örvendezünk is Istenben a mi Urunkon, Jézus Krisztuson keresztül, akin keresztül a megbékélést elnyertük.

Amikor befogadjuk Krisztust a szívünkbe, akkor megbéké­lünk Istennel. Isten pedig, aki megbékéltetett minket önmagá­val Krisztuson keresztül, ránk bízta a békéltetés szolgálatát. És nemcsak ővele békéltetett meg, hanem egyúttal mindazokkal, akik a múltban megsértettek minket.

    A megbékélés kifejezés a szótárak szerint 'a széttört kapcsola­tok helyreállítását' jelenti. Megfeleltethető a görög katallagé szóval is, amely arra utal, hogy valaki vagy valami teljesen megváltozik. Jézus szolgáltatja a megbocsátás és a megbékélés legjobb példáit. A szemünk előtt bocsát meg ludasnak, Péter­nek, sőt mindazoknak is, akik megfeszítették. Az utóbbiakról egyenesen így beszél: „Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!"

     Ugyanaz a Szent Szellem lakik ma bennünk, aki annak idején felkente Jézust. Előfordul, hogy amikor a megbocsátásról prédikálok, az emberek így kiáltanak fel: „Uram, megbocsátok!" És ugyanabban a pillanatban, elnyerik azt a csodát is, amelyre vágytak, és betelnek Szent Szellemmel. Hadd adjak erre egy jó illusztrációt: ha valaki egy üveget vízzel akar megtölteni, de úgy meríti be a vízbe, hogy nem veszi le a kupakját, órákon át tarthatja ott, a palack sosem fog megtelni. Ha meg akarjuk tölteni vízzel, a kupakot le kell venni. Ugyanez vonatkozik ránk is: meg kell bocsátanunk. Vedd le azt a kupakot, amely nem engedi, hogy Isten Szelleme szabadon tevékenykedjen az életedben!

      Ha a testvéred vetkezett ellened, szenvedd el, és bocsáss meg neki! Ne felejtkezz el arról, hogy amilyen mértéket te használsz, olyan mértékkel fognak neked is mérni! A Márk evangéliuma 11,25-ben ezt olvassuk: „És amikor megálltak imádkozni, ha valami panaszotok van bárki ellen, bocsássatok meg neki!" A titok nyitja a megváltásunk. Lehet, hogy nem tudunk személyesen találkozni azzal az emberrel, akinek meg kell bocsátanunk; az is lehet, hogy már meghalt, vagy valahol nagyon távol él, az Úr előtt azonban megvallhatjuk, hogy megbocsátunk neki. Természetesen név szerint kell beszélnünk az illető személyről, mint például: „Uram, megbocsátok Jánosnak!" Isten ezt hallja, sőt az ördög is. A Szent Szellem betölti a szívedet szeretetettel, és begyógyít minden sebet. Az ördög pedig amikor látja az Istennek való engedelmességedet, tudja, hogy tovább nem gyötörhet.

Az Úr megbocsátotta Júdásnak az árulását, Péternek azt, hogy megtagadta, megbocsátott azoknak, akik a keresztre fel­feszítették, és megbocsátotta a te összes bűnödet, és az enyé-meket is. Érdemes ezen alaposan elgondolkoznunk! Kérd a Szent Szellemet, hogy szolgáljon feléd, hogy keresse fel szí­vednek azon pontjait, ahol még sötétség honol, és hozza nap­világra mindazokat a sebeket, amelyeket már talán hosszú évek óta rejtegetsz, és próbálsz leplezni abban a reményben, hogy talán sikerül végre elfelejteni.

Csak rajtad áll: ne várj tovább! Ha nem bocsátasz meg, Isten nem tud megáldani! Állítsd helyre a széttört kapcsolatokat a szívedben, és a mi dicsőséges Urunk rengeteg áldással fog el­halmozni.