2012. május 9., szerda

John Maisel: ISTEN-E JÉZUS? 5.

„KINEK MONDJÁK ÖNÖK JÉZUS KRISZTUST?”

            Térjünk át a második kérdésre: „Kinek mondják ÖNÖK Jézus Krisztust?” A kérdés megválaszolásához azonban szükségük van bizonyítékokra és tényekre, melyek segítségével intelligens felelet adható.
            Fel kell tennünk magunkban a kérdést, hogy van-e elégséges bizonyíték, mely alátámasztaná a Jézus Krisztusba, mint a világ Megváltójába vetett intelligens hitet. Tudják, a szívem nem képes megtenni azt, amit az elmém elvet. Így hát mielőtt végzünk ma este, a szívükkel kell megválaszolniuk a kérdést: „Ki Jézus Krisztus?” Sokszor találkoztam olyan, az értelem támasztotta akadállyal, melyet fel kellett dolgoznom, s a hitem csak ezután nyugodhatott azon az intelligens alapon, melyet Isten megkíván. Ha Isten létezik; és nem néma - ha Jézus Krisztus a válasz az emberi szív szükségleteire -, akkor Isten azt  akarja, hogy felfogjam az értelmemmel az Ő tervét, melynek célja, hogy kapcsolatba kerüljön az emberekkel. A kereszténység azon a szilárd alapon nyugszik, melyet Jézus Krisztus állításainak tudása és igazolása jelent.


JÉZUS NÉHÁNY EGYEDÜL­ÁLLÓ ÁLLÍTÁSA

            Engedjék meg, hogy áttekintsem Jézus néhány állí­tását, megvetve ezzel az alapot ahhoz, hogy egy bizo­nyos állításának a következményeit megvizsgáljuk. Nem egy hétköznapi emberről van most szó.
            Amikor Jézus visszaadta egy vak látását, ezt mondta: „Én vagyok a világ világossága.” (János 9,5)
            Amikor két hallal és öt kenyérrel jóllakatott 5000 embert, ezt mondta: „Én vagyok az élet kenyere.” (János 6,35)
            Mikor az elé az ember elé vitték, aki kivégeztette volna; és megkérdezték, hogy Ő-e a Krisztus, az Isten Fia, Jézus ezt mondta: ;,Igen, úgy van, ahogy mon­dod.” (Máté 26,63-64)
            Tamás - az a tanítvány, aki kételkedett abban, hogy Jézus valóban feltámadt a halálból - így szólt, amikor látta Jézust és megérintette a kezén s az olda­lán lévő sebeket: „Én Uram és Istenem.” (János 20,28) „Aki engem lát, látja az Atyát” - mondta Jé­zus (János 14,9). Miután feltámasztott egy embert a halálból, így szólt: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz énbennem, ha meghal is él.” (János 11,25) Tehát Jézus állítása, hogy Ő a világ megváltó­ja és szolgálatának egyedülállósága nyilvánvaló. Állí­tásainak valószínűleg legfontosabbika, hogy joga van bűnöket megbocsátani a földön, mely jog egyedül Is­tent illeti meg. Hallgassák meg az egyik beszámolót, mely ezzel az állítással foglalkozik.
               
            Néhány nap múlva ismét elment Kapernaum­ba, és elterjedt a híre, hogy otthon van. Erre olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem volt hely; ő pedig hirdette nekik az igét. Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek. Mivel a sokaság miatt nem fértek a közelébe, megbontották annak a háznak a te­tejét, ahol ő volt, és nyílást vágva leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, megbocsáttattak bűneid.” Ott ültek néhányan az írástudók közül, és így tanakodtak szívükben: „Hogyan beszélhet ez így? Istent káromolja! Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?” Jézus lelkében azonnal átlátta, hogy így tana­kodnak magukban, és ezt mondta nekik: „Miért tanakodtok így szívetekben? Mi könnyebb: azt mondani a bénának: Megbocsáttattak bűneid! ­vagy azt mondani: Kelj :fel, fogd az ágyadat és járj!? Azért pedig, hogy megtudjátok: az Em­berfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön” - így szólt a bénához: „Neked mondom, kelj fel, fogd az ágyadat; és menj haza!” Az pe­dig felkelt; azonnal felvette az ágyát, és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy ámulatba es­tek mind, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: „Ilyet még sohasem láttunk!”
(Márk 2;1-12)

            Most pedig irányítsuk figyelmünket Jézus egyik legmélyebb értelmű állítására, mely, ha igaz, valóban megdöbbentő. Ha ez az állítás igaz, el kell dön­teniük, hogyan akarják élni az életüket - Vele vagy Nélküle.
            „Én vagyok Az Út, Az Igazság és Az Élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” - mondta Jézus (János 14,6).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése