„Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek…”
(Mt. 6, 12)
Olvasmányok: Mt. 18:21-35; Lk. 15:11-32
Ma a lelki szükségletekre összpontosítunk. El tudom képzelni, milyen izgatottak vagytok, hogy beléphessetek a mennyei szent Atyánk jelenlétébe. Nem akarom letörni a lelkesedéseteket, de engedjétek meg, hogy egy kis csendre hívjalak benneteket, nézzetek magatokba. Egy elkerülhetetlen igazság az, hogy a mennyei Atya jelenlétébe való belépés gátakba ütközik, mert van egy komoly probléma, amely megoldásra vár. A bűn problémája. Ez az, ami elválaszt bennünket mennyei Atyánktól és mindenféle kommunikációt lehetetlenné tesz ezen a szinten. Mind érintettek vagyunk a bűn által és híjával vagyunk Isten dicsőségének (Rm. 3,23). Nemcsak hogy beszennyezett bennünket a bűn, hanem ezzel együtt örök halálra ítéltettünk. Ezt örököltük, ezt a bűnös természetet kaptuk felmenőinktől. (Rm. 5,12). Ez a rossz hír.
Ezt a rossz hírt azonban követi a jó hír is, és itt a reménység! Míg az emberiség nagy problémája a bűn, a legnagyobb szüksége viszont a megbocsátás. Mennyei Atyánk ezt kínálja mindenkinek, aki kéri tőle. Isten igéje arra emlékeztet, hogy aki Krisztusban van, annak az életében semmiképpen nem következhet el olyan bűn, ami miatt örök halálra jutna (Róm. 8,1).
De vigyázzunk! Amíg ezen a jó híren örvendezünk, ne feledjük el, hogy bármikor eleshetünk, és a napi bűneink is hatással vannak az Istennel való kapcsolatunkra. Folyamatosan kérnünk kell az Atyát, hogy bocsássa meg bűneinket, a tudatos és a tudattalan bűnöket egyaránt, amit szóban, cselekedetben, hozzáállásunkkal vagy gondolatban követünk el. Tudva, hogyha az Istennel való kapcsolatunkat fenn akarjuk tartani, létfontosságú ennek kimondása: „bocsásd meg vétkeinket!”
Bűnbocsánatért könyörögni azt jelenti, hogy megvalljuk minden bűnünket, akár tudatosak bennünk, akár nem. Igéje szerint igaz és hűséges, és megbocsátja minden vétkünket és megtisztít minket minden hamisságtól (I.Ján. 1,9).
De ne felejtsük el, Jézus nemcsak azt tanítja, hogy az Atyától kérjünk bocsánatot. Hozzáteszi, hogy nekünk is meg kell bocsátanunk azoknak, akik megbántottak. Megbocsátani annyit tesz, hogy ’elengedni’, ’feloldani’’ szabaddá tenni’. A megbocsátás Isten gyermekei számára nem egy lehetőség, hanem az igében leírt parancs (Ef. 4,32). Ha megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, mennyivel inkább fog a mennyei Atyánk megbocsátani nekünk, ha kérjük? És akkor Dávid éneke valósággá válik életünkben: „Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság.” (Zsolt. 32,1-2)
A nap igeverse:
„Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” (Mt. 6:14-15).
Imatémák:
- Szakíts időt arra, hogy bevalld bűneidet Atyádnak!
- Gondolj olyan emberekre, akiknek még nem bocsátottál meg, kérd Istent, hogy adjon kegyelmet, hogy tudj megbocsátani, s így megszabadítsd őket a bűn szolgaságából.
- Imádkozz világosságért, hogy tudd felismerni a Sátán mesterkedéseit (II. Kor 2,11), és hogy képes légy ellenállni neki. (I. Pét 5,8-9)
Forrás: www.aliansz.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése