„Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma...” (Mt. 6, 11)
Olvasmányok: V.Móz. 8,6-18; Mt. 6,25-34
Most, miután Isten, a mi mennybéli Atyánk személyét és akaratát megfontoltuk, elérkeztünk ahhoz a kéréshez, amely így hangzik: „add meg nekünk a mindennapi kenyerünket”. Afrikában dolgoztam egy missziós szervezetnél, amikor lehetőségem nyílt arra, hogy meglátogassak sok európai gyülekezetet, főleg Németországban. Ez 2000-ben történt. Egyik vasárnap, az istentisztelet után, meghívott ebédre egy család. Az asztal körül ülve beszélgettünk különböző témákról, kérdésekről. Kíváncsian megkérdeztem a házigazdámat, hogy mit gondolnak a nyugatiak Jézusnak erről a mondatáról a Miatyánkban: „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”. A vendéglátóm válasza megdöbbentett: „Ez a mondat az imádságban nem jelent sokat, nekünk, nyugati embereknek. Minek is kérnénk Istent, hogy adjon valamit, amiből nekünk már sok van? Azt gondolom ennek a kérésnek több értelme van Afrikában vagy más fejlődő országokban, ahol nehéz hozzájutni a napi betevőhöz.” De kérdem én, hát nem Isten a forrása mindennek, amink van (V.Móz. 8,18)?
Mit is takar a „mindennapi kenyér”? Bizonyára azt a kenyeret jelenti, amire szükségünk van az élethez. A mai napra és a holnapi napra való kenyér is. Végül is minden egyes nap mennyei Atyánktól függünk, legyen szó akár lelki vagy testi szükségletekről. Természetesen lehetséges, hogy ezen kívül sok más dolgot is szeretnénk, de ha őszinték vagyunk, akkor elismerjük, hogy az alapvető szükségletek közé csupán kevés dolog tartozik. Jézus Krisztus megtanít az igazán szükségesre fókuszálni, és rábízni magunkat Istenre, aki minden szükségünket jól ismeri, mielőtt még elmondanánk neki. Ellentétben azokkal, akik nem Isten gyermekei és úgy veszik az élet adományait, mintha az nekik járna. Mi azonban imádságos perceinkben rá kell döbbenjünk, hogy minden, amink van, Istentől van, mindenben tőle függünk. Nagylelkűségében gondoskodik az övéiről, és mindig is így tett, mióta világ a világ. Miután megáldotta Ádámot és Évát, azt mondta: „Nektek adok az egész föld színén minden maghozó növényt, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen a ti eledeletek.” (I. Móz. 1,29)
Ne feledjük el, hogy ez a kérés, amit az Atyához intézünk, mások szükségleteibe is bevon minket. Amikor imádkozunk, hogy “mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”, a kérésünknek magában kell foglalnia a barátainkat és főleg azokat, akik szükséget szenvednek a világban anyagi, fizikai és lelki területen is.
E kérésünkkel, hogy “mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” elismerjük, hogy Isten a forrás. Meg kell szabadulni attól az elképzeléstől, hogy mi magunk gondoskodunk a saját szükségeinkről. Rá kell bízni igényeinket az Atyára, aki pontosan tudja, hogy mire van szükségünk. Nem fog elfelejtkezni arról, hogy adjon.
A nap igeverse:
„Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. 8 Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik. 9 Ugyan ki az közöttetek, aki ha kenyeret kér a fia, követ ad neki, 10 vagy ha halat kér, kígyót ad neki? 11 Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?”(Mt. 7,7-11)
Imatémák:
- Fejezd ki háládat Istennek, hogy minden fizikai szükségletedről gondoskodik, és köszönd meg, hogy továbbra is gondoskodni fog, hogy az ő nevének dicsőséget szerezzen.
- Szakíts időt arra, hogy imádkozol mások szükségleteiért is, ahogy azt a magadéért teszed.
Forrás: www.aliansz.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése