„Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…”(Mt. 6, 9a)
Olvasmányok: Ján. 17:1-26; 1 Ján. 3:1-24
Ebben megszólításban Jézus azt tanítja meg nekünk, hogy az imádságunk középpontja, fókusza nem lehet más, mint Isten. Ez pedig mindig azzal a felismeréssel kezdődik, hogy ő a „mi Apánk” a mennyben. Az apa szót az ige „Abba”-ként is említi (Mk. 14,36; Róm. 8,15; Gal. 4,6) ami mindennapi szóhasználatban apukát, édesapát jelent.
Nálunk, Afrikában, a gyerekeknek nem szokták az apjukat a keresztnevükön szólítani. Amikor pedig egy kisgyerek apukának, apucinak szólítja az édesapját, akkor ez kettőjük között meglévő mély és egyedülálló kapcsolatra utal. Ugyanígy, mi itt afrikában azt tapasztaljuk, hogy amikor Istent apukánknak szólítjuk, ezzel kifejezzük, hogy hogy a gyermekei vagyunk, és ebbe a helyzetünkbe belehelyezkedve, teljes szívvel bízunk Benne.
Sajnos vannak olyan földi apák is, akik nem törődnek a gyermekeikkel, elutasítják őket, megfeledkeznek róluk – mennyire nem így van ez Istennel, a mi mennyei Atyánkkal. Habár a Mennyországban lakik, mégis mindig velünk van, elérhető a gyermekei számára. Megtapasztalhatjuk, hogy Ő ott van életünk minden részletében. Nagyon jól tudja, mik a naponkénti szükségeink , és gondoskodik rólunk.
Amikor úgy szólítjuk meg Istent, hogy „mi Atyánk”, akkor ezzel azt is elismerjük, hogy ő testi és lelki életünk forrása. Visszaigazoljuk; tudatában vagyunk annak, hogy Ő a mi teremtőnk (I.Móz. 1,26-27; Mal. 2,10) és ebből fakadóan felismerjük annak a csodálatos valóságát, hogy a gyermekei vagyunk (Ján. 1,12-13), fiai és lányai a Jézus Krisztusban való hit által. Ez bíztat és bátorít bennünket arra a hihetetlen vakmerőségre, hogy úgy közeledhessünk Hozzá, mint szeretett gyermekei, és így egész életünket a maga teljességében, félelem nélkül, Benne bízva élhetjük. A Bibliában azt olvassuk, hogy Isten
atyja a hitetlenek is, abban az értelemben, hogy Ő mindannyiunk Teremtője. Azonban lelki értelemben, szellemi vonatkozásban, a hitetleneknek más atyjuk van; ahogy Jézus konkrétan meg is nevezi: az ördög (Ján. 8,44). Amikor Istent „mi Atyánknak” nevezzük, akkor ezzel azt is elfogadjuk, hogy teljes hatalma van az életünk felett. Ebből következik az is, hogy mint gyermekei, feltétlen engedelmességgel, tisztelettel és istenfélelemmel jövünk elé (Mal. 1,6).
Jézus Krisztus azt tanítja nekünk, hogy imádságunkban mindenekelőtt ismerjük fel és ismerjük el Istent, mint a Atyánkat. Ő a Mindenható, életünk alkotója. Fenséges Ő, és neve minden név fölött való. Méltó arra, hogy mindenekfelett imádjuk, tiszteljük, szeressük, áldjuk és teljes szívből bízzunk Benne. Ugyanakkor a „mi Atyánk” kifejezés a mennyei kapcsolaton túl, a földi életünkre is hatással van. Mindannyian egy ugyanazon Apának vagyunk a gyermekei. Ez akkor is így van, ha különböző a bőrszínünk - fehérek, sárgák, rézbőrűek vagy feketék vagyunk, ha nőnek vagy férfinak születtünk, ha szegényen vagy jómódban élünk.
A nap igeverse:
„Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atya!” Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.” (Róm. 8:14-17).
Imatéma:
- Imádkozzunk, hogy Istent, mint Atyánkat szeressük, tiszteljük és dicsőítsük.és ez az élő kapcsolat folyamatos fejlődést hozzon az életünkben!
- Ismerjük fel, hogy Atyánk gyermekeiként felelősek vagyunk az egymással való kapcsolat minőségéért. Imádkozzunk és a Lélek által indíttatva tegyünk azért, hogy kiábrázoljuk a krisztusi egységet!
- Örvendjünk a „közbevetett választófal” leomlásának, fogadjuk el és fogadjuk be a szívünkbe minden testvérünket, időst és fiatalt, férfit és nőt, szegényt és gazdagot, bármilyen rasszból származót!
- Imádkozzunk az üldözöttekért, és imádkozzunk az üldözők megtéréséért is (Máté 5, 43—48)
Forrás: www.aliansz.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése