„Legyen meg a te akaratod amint a mennyben, úgy a földön is...” (Mt. 6. 10/b)
Olvasmány: Mt. 26:36-46
Az előző napokon Jézus Krisztus azt tanította nekünk, hogy minden imádság középpontja ez legyen: „a te neved, a te országod, a te akaratod”. Ezzel mutatja meg nekünk Isten, hogy imaéletünk során miket tartsuk szem előtt. Ma, amikor az Atyához jövünk imánkkal, legyünk tudatában annak, hogy az Atya szuverén Isten. Mégis ez a szuverenitás sok kérdést vet fel. Például hogyan is egyeztethető össze Isten szuverenitása az imádság e mondatával: „legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is!” Vagy ha Isten szuverén, ez azt jelentené akkor, hogy az ő akarata így is úgy is megvalósul? A mi akaratunk felülírhatja Atyánk akaratát, aki a mennyben van, ha őszintén és komolyan imádkozunk? Íme egy, a sok bibliai paradoxon közül. Emlékeznünk kell, hogy mennyei Atyánk szuverén, és megengedi embereknek, hogy bizonyos körülmények között a saját akaratuk szerint cselekedjenek. Isten nem egy diktátor Apa. Az afrikai kontextus számos példát kínál arra, hogy az apák ráerőltetik saját akaratukat a gyerekeikre.
Maga az a tény, hogy Jézus azt tanítja; imádkozzunk így: „legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is” az jelzi, hogy Isten akarata nem mindig valósul meg itt a földön. Azért kell tehát imádkoznunk, hogy minden ember és a földön minden dolog összhangba kerüljön Isten tökéletes akaratával. Ez a kérés egy fajta tiltakozás is a jelen kor rendszereivel, áramlataival szemben, hiszen ezeket az ördög uralma határozza meg. Azért hangzik el ez a mondat, hogy Sátán akarata teljesen megtörjön. Azt is kérjük ezzel, hogy ami nagyon fontos az Atyának, az legyen elsődleges a mi gondolatainkban is. Ez csak akkor történhet meg, ha az evangélium hatással kezd lenni emberek életére. Akkor vágynak Isten akaratát cselekedni, és „mennyei emberek” közösségévé válnak itt a földön. Ez az, amit úgy írhatunk le, hogy a Szentlélek munkájának kézzelfogható bizonyítéka az emberi szívekben.
Amikor ezt a kérést imádkozzuk, elsősorban azt kérjük, hogy Atyánk akarata a mi akaratunkká váljon. Nem fordítva.
Azért könyörgünk, hogy az ő akarata győzedelmeskedjen és valósuljon meg a világban és az eljövendő világban is. Imánkban tehát fel kell ismernünk, hogy Isten tudja, mi a jó, és szükséges, hogy feladjuk a saját akaratunkat az övéért. Isten igéje emlékeztet, hogy az Atya akarata jó, helyes és tökéletes (Róm. 12,2). Amikor imádkozunk, hogy „legyen meg a te akaratod”, látnunk kell, hogy a büszkeség ennek az akaratnak a nagy ellensége. A büszkeség okozta a Sátán Isten elleni lázadását is, és ma is a büszkeség vezet az Isten tagadáshoz és a hívők e miatt engedetlenek. Azért, hogy Isten akarata érvényesülhessen, el kell hagyni az én-központúságot. Ez nem egyszerű, emberileg szólva. Mindazonáltal lehetséges, a Szentlélek kegyelme által. Urunk és Megváltónk a példa erre, amikor a Getsemáné kertben egy sötét éjszakán könyörgött. Ez letartóztatása előtt volt. Háromszor is kérte, hogy az Atya akarata legyen meg (Mt. 26, 39-44).
A nap igeverse:
„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott.” (Róm. 8:28)
Imatémák:
- Imádkozzunk, hogy Isten adjon lelki bölcsességet akarata felismeréséhez. (Zsolt. 119:27, 33)
- Imádkozzunk lelki hajlandóságért akarata teljesítéséhez. (Zsolt. 119:32; 36)
- Imádkozzunk azért. hogy Isten akarata győzzön ott is, ahol érdekellentétek vannak.
Forrás: www.aliansz.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése