BÚÉK! - Happy New Year!

Születésnapi interjú

Az Úr Jézus születésnapjának a megünnepléséről földi élete idejében (33 év) nem olvasunk a Bibliában. Mint emléknap, később sincs feljegyezve.

Mi, földi teremtmények általában annál inkább ünnepeltetjük magunkat évről évre, születésnapunkra emlékezve. E nap körül sok a tervezés, szervezés, meghívás, ajándékozás. És végül a kérdések: „Milyen volt? Hogy sikerült? Tetszett-e? ” Több mint 2000 éve ünnepeljük az Ur Jézus születésnapját mindenütt a földkerekségen különböző módon: népek, kultúrák, szokások, hagyományok szerint.

Most kérdezzük meg az ünnepeltet!

-     Úr Jézus, meg vagy elégedve születésnapod ünneplésével? Tetszenek-e ezek az ünnepek?

-    Röviden Ézsaiás próféta szavaival válaszolhatok: „Ez a nép csak ajkával tisztel engem, a szíve azonban távol van tőlem. De hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai” (Mt 15,8-9; Ézs 29,13).

-      Miért? Úr Jézus, hogy érted ezt?

-„Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben" (Jn 12,46). Mégis, a születésem után sokan a sötétséget választatták. Az első századokban a népek továbbra is pogány isteneket imádtak, misztikus vallásokat, kultuszokat gyakoroltak. Ez nem kevés veszélyt jelentett az első keresztyén gyülekezeteknek: keveredést, összeolvadást a pogány kultúrákkal. Minden történelmi korszaknak megvan a jellegzetes, sötét árnya. Csak két példát említek. Még születésem előtt az 5. században Mithrász, óperzsa istenség - a világosság és a jóság istenének segítője, aki később maga lett a napisten - egy új vallást terjesztett el egész Kis-Ázsia, majd a Római Birodalom területén: a Mithrász kultuszt. Születésem után, a 3. században ez a vallás elérte a csúcspontját. Mithrászt messiásként tisztelték, aki mint napisten, győzni fog a gonosz hatalmak felett. December 25-én ünnepelték a születésnapját. Később ezt jelölték ki az én Földre jövetelem napjának is, vagyis karácsonynak.

... ez. lenne az én születésnapom?

A földkerekségen más irányba tekintve, szintén sötétséget találtam. A névleges kereszténység sokat átvett az egyiptomi, a babiloni és az ó germán pogányságból Például a fák és oszlopuk imádatát, amelyet a fenyőfák díszítésével vittek tovább. Az ősi Wotan főistenből nagyszakállú télapókat kel tettek életre, akik az emberek között ajándékokat tisztogatnak. A Skandináviában élő germánok december 25-én tarják a fény ünnepét (Lucia). A reggel felkelő legyőzhetetlen Napot ünnepük, és tisztelik a fenyőfát, a Yul fát, mint jelképet, az ősnemzést, az istenek emberré léteiét.

    ... ez lenne az én születésnapom?

-   Ó, Úr Jézus, igen messze visszanéztél az időben. Azóta sokat változott a világ. Milyen a keresztyénség ma, hogyan ünnepelnek Téged?

-    Hát igen, az utóbbi időben modern bálványimádással találkoztam. Bekopogtam néhány ún. keresztyén házba, azután bemutatkoztam, hadd lássam, ismerik-e azt, akit évről évre ünnepelnek.

     Az 1. háznál:

     -   „Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága” (Jn 8,12).

-    Halljátok, itt egy vak ember, nem látja, hogy fényben tündököl a ház, gyertyák lángolnak, fényszórók ragyognak, díszek csillognak - és ő akar világítani... Szegény ember, eredj, keress máshol munkát magadnak. (Szíveinket, gondolatainkat ugyan ki ismeri, az maradhat sötétségben.)

-    ... és becsukták az ajtót előttem, nem ismernek...

    A 2. háznál:

-     „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha” (Jn 6,35).

-    Ugyan, kedves pékmester, karácsonykor kalácsot sütünk, meg bejglit, tortákat, kenyeret nem kérünk...

-    ... és becsukták az ajtót előttem, nem ismernek...

    A 3. háznál:

    -    „Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéi­met, és az enyéim ismernek engem” (Jn 10,14).

-    Ha te jó pásztor vagy, keressél juhokat, bárányokat, gyülekezetét magadnak. Mi egy nagy csa­lád vagyunk, és mi magunk akarunk ünnepelni.

-    ... és becsukták az ajtót előttem, nem ismernek...

    A 4. háznál:

    -       „Én vagyok az út..." (Jn 14,6).

    Halljátok? Jött valaki az utazási irodától, de  mi télen nem kelünk útra, itthon ünnepelünk.

-   ... és becsukták előttem az ajtót, nem ismernek...

    Az 5. háznál:

- „Én vagyok az igazság...” (Jn 14,6).

- Halljátok? Egy ügyvéd ajánlja magát, de nekünk nincs peres ügyünk. (Egy kis csalás, veszekedés, hazugság nélkül pedig nem lehet megélni.)

... és becsukták az. ajtót előttem, nem ismernek..

    A 6. háznál:

.... én vagyok az élet... ” (Jn 14,6).

   Szegény vándor! Látod mi az élet? Evés, ivás, élvezet, szórakozás, ünnepeken ezekből minél többet! Eredj innen, keress magadhoz való embereket!

. és becsukták az ajtót előttem, nem ismernek

...ez lenne az én születésnapom?

  Az emberek terveznek, szerveznek, rohannak, vásárolnak, csomagolnak, ajándékoznak, díszítenek sütnek, főznek, esznek, isznak... Ünnepelnek igazi békesség és szeretet nélkül... De nem ismerik az ünnepeltet!

   Megértettük csalódásaidat, Úr Jézus, mondd, milyen születésnapot akarsz, magadnak?

„Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorátok, ő pedig énvelem” (Jel 3.20).

„ Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük” (Mt 18,20).

„... aki énbennem marad, és én Őbenne, az terem sok gyümölcsöt... Hu megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek.... Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben" (Jn 15,5-9).

   Ez az én születésnapom!

Köszönjük a válaszokat, Úr Jézus, megértettük. Tudjuk, hogy az Atya küldött téged, de sokan szeretnék azt is tudni, hogy milyen az Atya?

-      „Aki engem lát, látja az Atyát” (Jn 1-1,9).

„Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét,

telve kegyelemmel és igazsággal’’ (Jn 1,14).

Áldott Karácsonyt!

Jézus Krisztus születése (Máté 1:18-25)

18 Jézus Krisztus születése pedig így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől.

19 Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el.

20 Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van.

21 Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből."

22 Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által:

23 "Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuélnek neveznek" - ami azt jelenti: Velünk az Isten.

24 József pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét,

25 de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.

Advent negyedik vasárnapja

Advent negyedik vasárnapja

Adventi gyertya színei és jelentése

Színe a bűnbánatot kifejező lila. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég ezen a napon.

Advent harmadik vasárnapja

Advent harmadik vasárnapja

Adventi gyertya színei és jelentése

Gaudete (örvendjetek!) vasárnap kiemelkedik a többi közül, advent második felének kezdetét jelzi. Színe a rózsaszín, amely az örömöt szimbolizálja.

Advent második vasárnapja

Advent második vasárnapja

Adventi gyertya színei és jelentése

 

Színe hasonlóképpen a lila. Az ádvent mellett a nagyböjti időszaknak is lila az ünnepi színe az egyházi liturgiában. Számos helyen a karácsonyt megelőző hetekben a lilát kékkel helyettesítik, hogy a két ünnepet megkülönböztessék egymástól.

Advent első vasárnapja

Advent első vasárnapja

Adventi gyertya színei és jelentése

Időpontja évről évre változik, Szent András napjához (december 1.) legközelebb eső vasárnapon ünnepeljük. Színe a lila: a templomi terítő lila, a szertartáson a pap lila miseruhát vagy stólát visel, illetve az adventi koszorún elsőnek meggyulladó gyertya színe is lila.

HÁLAADÁS NAPJA

A "HÁLAADÁS NAPJA" NEMZETI ÜNNEP AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN

Ma van a "Hálaadás napja" az Egyesült Államokban. Mi a történelmi háttere ennek a nemzeti ünnepnek a tengerentúlon? A következő írás erre próbál rávilágítani:

A hálaadás (angolul thanksgiving) észak-amerikai ünnep. A hagyományok szerint az őszi betakarítások után adnak hálát a termésért Istennek. Az Amerikai Egyesült Államokban, ahol az egyik legfontosabb ünnepnek számít, november hónap negyedik csütörtökjén, Kanadában pedig október második hétfőjén tartják.

Az első hálaadás története a hagyományok szerint

A mai Egyesült Államok területén az első hálaadást a hagyományok szerint 1621-ben ünnepelték a Mayflower fedélzetén az előző évben Plymouth-hoz érkező, az Újvilágba az európai vallásüldözések elől menekült telepesek, akiknek mintegy fele a hideg, az éhezés és az idegen, mostoha környezet áldozata lett az első télen. A telepeseket a wampanoag indián törzs segítette ezekben a nehéz időkben, megtanítva nekik többek közt a helyi halászatot és vadászatot, a kukoricatermesztést, a juharszirup kinyerésének titkát. A történet szerint az őszi bőséges termés után az életben maradt 51 telepes vezetője, William Bradford nagy ünnepséget rendezett, ahová az indiánokat is meghívták.

A hálaadás hagyományok szerinti történetének egyes részletei csupán az 1890-es és 1900-as évek elején alakultak ki, mikor az amerikaiakat megosztó polgárháború sebeinek begyógyítása és a nagyszámú bevándorló asszimilációjának megkönnyítése érdekében az amerikaiak igyekeztek megteremteni egységes nemzeti identitásukat.

A hálaadás szokásos ünneplése

Minden évben, hálaadáskor egy pulyka „kegyelmet kap” az elnöktől.

Az Amerikai Egyesült Államokban a hálaadás az egyik legfontosabb nemzeti ünnep. Sok amerikai a hivatalosan is munkaszüneti napnak nyilvánított csütörtököt követő pénteket is kiveszi szabadnapként. Ezen a négynapos hétvégén a közeli családtagok gyakran messziről hazautazva összegyűlnek, hogy együtt ünnepelhessék a hálaadást, melynek elmaradhatatlan tartozéka a hálaadásnapi vacsora.

A vacsora hagyományosan legfontosabb eleme, a pulyka olyannyira egybeforrt az ünneppel, hogy a hálaadást néha „pulyka napnak” (Turkey Day, T-Day) is nevezik. Az ünnepi asztalon tradicionálisan szerepelnek még olyan fogások, mint a pulykához felszolgált töltelék, áfonyaszósz, krumplipüré, zöldbab, illetve a sütőtöktorta.

Az ünnep az USA-ban a karácsonyi szezon kezdetét is jelzi. A hálaadást követő pénteken hagyományosan igen nagy mértékű leértékelésekkel csábítják az üzletek a vásárlókat, és ennek hatására tipikusan ezen a napon a legnagyobb a kiskereskedelmi forgalom.

Hálaadás Kanadában

A kanadai hagyományok Martin Frobisher 1578-ban, Új-Fundlandon tartott lakomájára vezetik vissza az ünnepet. Valószínű, hogy az amerikai függetlenségi háború idején Kanadába menekült lojalisták hoztak magukkal sok, az ünnephez kapcsolódó hagyományt.

Hivatalosan először 1872. április 5-én ünnepelték a hálaadást Kanadában, a walesi herceg súlyos betegségből való felépülése alkalmából. A következő hivatalos hálaadás csak 1879-ben volt, mikor is a parlament nemzeti ünnepnek nyilvánította. Pontos időpontját többször áthelyezték, míg végül 1957-ben nyerte el a naptárban mostani helyét, október második hétfőjét.

Hálaadás a Bibliában

"Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását." (Zsoltárok 50:23)

Ugyanúgy mint egy zsidó életében, egy keresztény életétől is elválaszthatatlan a hálaadás: "Ellenben paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek, ahogyan ez szentekhez méltó; se szemérmetlenség, se ostoba beszéd vagy kétértelműség: ami nem illik, hanem inkább a hálaadás." (Efezus 5:3-4) A keresztények számára a hálaadás tekintetében is Jézus a példakép: "Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala." (Kolossé 3:17) 

Forrás: Wikipédia

Mi az adventi koszorú lényege?

Az első, napjainkban is ismeretes adventi koszorú a 19. század közepén jelent meg, és egy német lelkész készítette el, Johann H. Wichern. Habár eleinte a 24 gyertyából álló koszorúk voltak az elterjedtek, ezt viszonylag hamar felváltotta a négy gyertyás változat, jelképezve a négy adventi vasárnapot, ami a karácsonyt előzi meg. A kör alakú koszorú Isten örökkévalóságát, a zöld színek az örök életet, míg a gyertyák fénye Jézust, mint a "világ világosságát" jelképezik.

Az advent kezdete egyben az egyházi év kezdetét is jelöli. Az advent elnevezés a latin "adventus" szóból ered, ami megérkezést, eljövetelt jelent, ami természetesen Jézus születésének és eljövetelének várakozására utal.

Az adventi időszak lényege, hogy ráhangoljon bennünket Jézus Krisztus születésének megünneplésére, és emlékeztessen az eljövendő második eljövetelére.

Főleg gyerekek számára (de nem csak) egyre népszerűbb az adventi naptár készítése, így a gyermekek számára is érthetővé válik a várakozás valósága

.

MILYEN AZ ISTEN?

Elvonult előtte az Úr, és így mondta azt ki: „Az Úr, az Úr irgalmas és

kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy!”

—2 Mózes 34:6

Mit hiszel, hogy milyen az Isten?

A héber nyelvben Isten neve ’’Yahweh, Yahweh El.” A Yahweh szó azt jelenti, hogy önmagában létező Isten. Van, aki úgy fordította, hogy ’’ mindenné váló.” Ez azt jelenti, hogy Ő azzá válik számodra, amire neked szükséged van. Ha erő kell, akkor Ő te erőd. Ha üdvösségre van szükséged, akkor Ő a te Üdvözítőd. Ha gyógyításra, igazságra, vagy békességre van szükséged, akkor Ő ezekké válik számodra. Bármire van az embernek szüksége, Isten mindenre elegendő. Így hát, Isten a Saját nevében mutatja meg magát.

De Ő továbbmegy. Isten megmutatja, hogy az Ő természete irgalmas, azaz irgalommal teli. Ez azt jelenti, hogy Isten nem azt adja nekünk, amit mi megérdemlünk. Utána azt mondja, hogy kegyelemmel van tele. Az irgalom negatív tulajdonság (nem azt kapjuk, amit megérdemeltünk), a kegyelem pedig egy pozitív tulajdonság. Azt jelenti, hogy azt kapod, amit nem érdemelsz meg—Isten jóságát és az áldásait.

Isten még azt is kijelenti, hogy Ő hosszútűrő és türelmes. Majd azt is mondja magáról, hogy a tele van jósággal és igazsággal.

AZ ÚJTESTAMENTUMBAN LÁTJUK ISTEN VÉGSŐ MEGJELENÉSÉT JÉZUS KRISZTUSON KERESZTÜL—ITT MUTATJA MEG NEKÜNK ISTEN IRGALMÁNAK, TÜRELMÉNEK ÉS KEGYELMÉNEK TELJES NAGYSÁGÁT.

Ez az Isten, akit mi szolgálunk; az Isten, aki nevel és tökéletesít minket—és a Saját képmására

formál.

Köszönjük Atyánk, hogy megmutattad a Te igazságodat nekünk. Segíts nekünk,

hogy magunkévá tehessük az igazságot, és átadhassuk az életünket, hogy

olyanok lehessünk, mint Te.

ÁMEN.

MI AZ ALAPJA AZ "ALL HALLOWS EVENING / MINDENSZENTEK / HALOTTAK NAPJA" ÜNNEPEKNEK

EGYHÁZTÖRTÉNELEM MINDENKINEK: MI AZ ALAPJA AZ "ALL HALLOWS EVENING / MINDENSZENTEK / HALOTTAK NAPJA" ÜNNEPEKNEK

Az élők és a holtak világának határmezsgyéjén

Az angol Halloween szószerinti fordításban a Mindenszentek (All Hallows Evening) előtti estét jelenti. Ősi kelta ünnep, az Írországban és Skóciában élő törzsek ezen a napon ünnepelték az újévet – a Samhain-t, vagyis “a nyár végét” és ilyenkor egyszerre hódoltak a Napisten és a holtak Ura előtt.

Hitük szerint ugyanis ezen a napon tért vissza a földre azoknak a bűnösöknek a lelke, akik az elmúlt esztendőkben haltak meg, és azóta állatok testében “léteztek”. Megfelelő áldozatok bemutatásával ezen a napon engesztelést lehetett szerezni az elhunytaknak, hogy ezáltal átkelhessenek a mennyországba. Kétségtelenül a legismertebb jelképe Halloween-nek a faragott töklámpás. Ahhoz, hogy megértsük a tök faragás eredetét, azt is tudnunk kell, hogyan kezdődött?

Mióta ünneplik a Halloween napját?

A legtöbb országban ismerik a Halloween ünnepét. Éjjel rémisztő jelmezekbe bújnak, kísértet történeteket mesélnek, mulatnak és természetesen töklámpásokat faragnak.

Egy máig fennmaradt hiedelem szerint október utolsó napján a legvékonyabb a választóvonal az élők és a holtak világa között. Az eltávozott lelkek ilyenkor útra kelnek, addig barangolnak, amíg meg nem találják egykori lakhelyüket, és ezen az éjszakán megpróbálnak visszatérni a világba. Már a kelták is védekeztek a biztonságukat veszélyeztető esemény ellen: házaikban eloltották a tüzet, hogy a hideg és barátságtalan tűzhely ne vonzza a hazalátogató szellemeket, és a tökéletes megtévesztés érdekében szellemnek öltözve parádéztak az utcákon, hogy a Gonoszt a végsőkig megzavarják, hogy aztán könnyebben elűzhessék.

Október 31-én, miután a termést betakarították és elraktározták a hosszú, hideg télre, megkezdődött az ünnepség. A kelta papok a hegytetőn, a szent tölgyfák alatt gyülekeztek, új tüzeket gyújtottak, termény- és állatáldozatokat mutattak be, tűz körüli táncuk jelezte a nap-szezon végét és a sötétség kezdetét. Mikor eljött a reggel, a papok szétosztották a parazsat a családok között, hogy azzal új tüzeket gyújthassanak. Ezek tartották távol az ártó szellemeket, és űzték el a hideget.

A töklámpa története

Halloween szimbóluma, hosszú évszázadok óta a kivájt répa, vagy töklámpás, amely eredetileg kettős célt szolgált: egyrészt távol tartotta a gonosz szellemeket, másrészt pedig így világítottak a halottak szellemeinek, hogy azok hazatalálhassanak.

A kelta retket (répát) az amerikaiak időközben tökre változtatták, (állítólag azért, mert abból több volt nekik) és a világító sárga gömb lassan Halloween szimbólumává vált. Az utcákat elborítják a töklámpások már jóval október 31.-e előtt és egyre inkább megjelennek a kertekben a bizarr dekorációk is. A föld alól kibújó csontvázak, zombik jelennek meg, szellemek, boszorkányok hada lepi el a kertesházak környezetét. Ez persze óriási üzlet a kereskedelemben is, hiszen a boltok polcai roskadásig teli vannak a nélkülözhetetlen kellékekkel.

Gyertyagyújtás elhunytakért

A Mindszentek- és a Halottak napja a holtakért való megemlékezés és a kegyelet ünnepe. Az emberek meglátogatják elvesztett családtagjaik-, rokonaik- és barátaik sírját, gyertyát gyújtanak és lelki üdvükért imádkoznak. Egyes hagyományok szerint ilyenkor a holtak hazalátogatnak családjukhoz, ezért régen megterítettek nekik, friss kenyeret, sót és vizet tettek az asztalokra. Ezekben a napokban tilos dolgozni, ellenkező esetben a szellemek megharagudnak és bajt hoznak a ház népére.

Miért mennek sokan ma a temetőbe?

A halottakra való emlékezés már az ókeresztény liturgiában is szerepet kapott, de önálló ünnepként csak 998-tól üli meg az egyház, méghozzá Szent Odilo clunyi (francia) bencés apát kezdeményezésére. A buzgó egyházfi javasolta ugyanis, hogy november másodikát a halottak napjaként tiszteljék az apátság bencés rendházaiban; aztán e szokást félezer év alatt a komplett egyház átvette.

A katolikus tanítás szerint az egyetemes egyház három helyen van jelen. A (1)földön, mint küzdő egyház, tagjai az élők, a (2)tisztítótűzben, mint szenvedő egyház, tagjai a purgatóriumban tisztuló lelkek, valamint a (3)mennyben, mint diadalmas egyház, tagjai a megszámlálhatatlan sokaság, mely már Isten mellett foglal helyet.

Halottak napja a középső mező, a szenvedő egyház ünnepe, az épp tisztuló lelkeké. A halottak napját megelőző huszonnégy óra, vagyis november elseje viszont Mindenszenteké: mindazoké, akik akár rögtön haláluk után, akár megtisztulásukat követően a mennybe jutottak.

„Egy nagy sokaság, a melyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak" – ezt hirdeti a Jelenések könyve.

Bár az egyházban a mindenszentek ünnepe terjedt el hamarább, mégis a halottak napja a meghatározó, olyannyira, hogy mindszentek halottak napja vigíliája, és az egész hetet halottak hetének nevezik.

Mindenszenteket az ókeresztények a pünkösd utáni első vasárnapon ülték, a VIII. században helyezték novemberre. Kezdetben az összes keresztény vértanúra emlékeztek, egyetemes ünneppé IV. Gergely pápa tette 835-ben. Ekkor módosult a jelentése: Mária, az apostolok és a földkerekségen elhunyt minden igaz ember emléknapjává vált.

Tévedés hát, hogy mindenszentek csupán az egyház által kanonizált szentek ünnepe, hiszen a névtelen emberekre is, az üdvözültek teljes seregére emlékezünk ekkor.

Van élet a halál után?

Infarktust kapott, a kórházban három percre leállt a szíve, kiszállt a testéből, és a műtő sarkából nézte végig, ahogy az orvosok az életéért küzdenek. Magához térve az ötvenhét éves southamptoni szociális munkás részletes leírást adott az újraélesztési procedúráról, sőt, még a körülötte lévő gépek hangját is pontosan vissza tudta idézni.

Ilyen és ehhez hasonló vallomásokkal dolgoztak a Southampton Egyetem kutatói, amikor a valaha volt legnagyobb és legátfogóbb tanulmányt készítették a testen kívüli és halálközeli élményekről. A vizsgálat négy éven át zajlott tizenöt különböző – amerikai, brit és osztrák – kórházban, több mint kétezer, szívinfarktuson átesett páciens részvételével.

Jelen tudásunk szerint az agy működése alig fél perccel azután leáll, hogy a szívműködés megszűnik. Csakhogy a 2060 szívleállásos eset 330 túlélője közül 140-en azt állították, „tapasztaltak tudatosságot" a szívleállásuk és az újraélesztésük között.

Minden ötödik beteg szokatlan nyugalmat, éles fényt, felgyorsult vagy épp lelassult időt érzékelt, 13 százalékuk arról számolt be, hogy elhagyta a testét, és körülbelül ugyanennyien vallották, hogy érzékeik felerősödtek a szívleállást követően.

Mi ez? A haldokló agy utolsó ajándéka az összeomló testnek? Fogalmunk sincs. Mit mond erről a Biblia?

A feltámadás nem megtapintható

Benedek István művelődéstörténész írja: ateista tudósok azon fáradoztak, hogy találjanak vallásos tapasztalatokkal nem rendelkező, ősi hagyományok szerint élő törzseket, melyeknek nincs tanításuk a lélekről, a halál utáni életről.

Próbálkozásuk kudarcba fulladt, ugyanis az életről, a halálról, a születésről és a halál utáni életről, az úgynevezett túlvilágról szóló tanítások szinte egyidősek az emberi kultúrával. Minden jelentős vallás, hitvilág sarkalatos tételei ezek, sőt, ezekben, ezek által fogalmazódik meg a hit lényege, e tanítások nélkül a szentiratok pusztán erkölcstankönyvek lehetnének.

„Ha pedig Krisztus nem támadt fel – mondja Pál apostol –, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is... Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk." (1 Kor15,14; 19)

Minden nagy és hiteles tanítás rámutat, hogy az élet több és magasabb rendű, mint a látható valóság. Végső soron az emberi lét célja és értelme abban rejlik, hogy ezt a valóságon túli valóságot megértse, befogadja, elérje.

A mai ember azt gondolja, amit bebizonyít, amit tényekkel képes igazolni, azt birtokolni is tudja. A feltámadás, az örök élet azonban nem megtapintható, nem vizsgálható meg, mert a lélek birodalmába tartozik. Remény, hit, bizalom.

A tapasztalati úton szerzett tudás embere az Újszövetségben Tamás, aki a feltámadt Krisztus sebeit akarta látni, érinteni. Meg is tehette, de „Jézus így szólt hozzá: Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek" (Jn 20,29).

Mészáros Kálmán

  egyháztörténész  

A reformáció ünnepe elé

A reformáció Luther Márton 1517. október 31-én nyilvánosságra hozott, a bűnbocsánatról szóló 95 tételével kezdődött. Mindjárt azt is meg kell állapítani, hogy Luther és kortársai nem nevezték reformációnak az általuk indított mozgalmat. Azt mondták, hogy Luther Márton „az evangéliumot hozta napfényre", követői „az evangéliumot hirdették", illetve életük „evangéliumi élet" volt.

Ezekben a kijelentésekben az új- szövetségi görög evangélium szó „örömhír" jelentése áll, és azok szerint, akik elfogadták, a lutheri alaptételre utal: „sola fide" = „egyedül hit által", az egyház közvetítése nélkül, Isten kegyelméből lehet elnyerni az örök életet. Luther a 95 tételhez kapcsolódó, Albrecht mainzi érsekhez írt levelében leszögezte: „Krisztus sehol sem parancsolta meg a búcsú prédikálását, de az evangélium hirdetését nyomatékosan megparancsolta."

„Hirdesse a szent evangéliumot!" - kérte a svájci Zürich tanácsa Ulrich Zwinglitől. Kálvin János azt vallotta, Isten „az evangélium szolgájának, hírnökének" hivatalát bízta rá. Egyébként a 15. század eleje óta a korabeli egyház folyamatosan beszélt reformációról. A konstanzi zsinat „az egyház reformációja" címmel vont vissza bizonyos pápai adományokat. Az V. lateráni zsinaton 1514-ben pápai bullát hirdettek ki „az egyház reformációjáról". Magas egyházi rangú teológusok tartottak magában a Vatikánban az általános „reformáció" ügyét tárgyaló összejöveteleket.

Luther, Kálvin és a többiek tudatosan nem alkalmazták koruk reformációfogalmát saját tevékenységükre. Luther Márton kifejezetten elhatárolódott tőle. A 95 tétel egyik elemének magyarázatában leírta: „Az egyháznak reformációra van szüksége, de ez nem egy embernek, a pápának a dolga, nem is a sok bíborosé, hanem az egész világé, sőt egyedül Istené."

Később mégis reformációnak nevezték a 16. század elején elindult egyházi megújulási folyamatot, és reformátoroknak annak munkálóit.

Ha arra gondolunk, hogy a reformációt - Isten eszközeiként - emberek hirdették meg, amellyel az Úr az evangélium élő folyamától messzire került népét kívánta felrázni és helyes útra terelni, jogosan beszélünk reformációról és reformátorokról. Megállapíthatjuk, hogy a reformátorok a deformálódott egyházi gondolkozást és gyakorlatot szerették volna visszaalakítani az eredetire, olyanra, amilyennek a Szentírásból megismerhetjük. Emiatt is volt olyan fontos számukra a Biblia tanítása. Hubmayer Baltazár anabaptista reformátor írta: „A Szentírás Isten igazságos barátja, amelyben Krisztus tartózkodik és nyugszik, nem található abban semmi hamis."

A reformáció örökösének lenni tehát tulajdonképpen azt jelenti, hogy mindig kész az ember visszaalakítani gondolkozását, életgyakorlatát a Bibliához.

Ezért fogalmazták meg annak idején már maguk a reformátorok a máig érvényes tételt:

„Semper reformari debet!" Mindig reformálni, mindig reformálódni kell!

Ezzel kapcsolatban mondta Luther Márton:

„Folyvást újra kell kezdenem az új ember életét."

Ő mondta azt is, hogy valójában az egész életünk nem egyéb, mint folytonos keresztség, naponta meg kell halnunk a bűnnek, és naponta fel kell támadnunk az új életre.

A reformáció örökösének lenni, azt is jelenti, hogy elfogadjuk és képviseljük azt a teológiai és hitbeli örökséget, amely a reformátori teológia pozitív hangsúlyaiban fejeződött ki. Amely nem a tekintély elvetése volt, hanem az abszolút és szuverén tekintély elébe helyezése annak, ami időleges és részleges. Lényegében ezt fejezte ki a teológiában particula exclusivá-nak nevezett „egyedül" elve.

Sola scriptura: egyedül a Szentírás hitünk és életünk zsinórmértéke;

sola gratia: egyedül kegyelemből nyerünk üdvösséget;

sola fide: egyedül hit által igazulunk meg,

solus Christus: egyedül Jézus Krisztus a mi Megváltónk.

Bereczki Lajos

történész

Forrás: Békehírnök

Zsoltárok 37:5-6

NEM EGY TÁVOLI ISTEN

Izrael fiai között fogok lakni, és Istenük leszek. És megtudják, hogy én, az Úr

vagyok az Istenük...

—2 Mózes 29:45‐46

Hol lakik Isten?

Lehet, hogy azt mondod, hogy Ő az univerzumban lakik, de amikor az univerzumról kezdesz beszélni, valami olyan hatalmasat és távolit próbálsz leírni, hogy emiatt Isten is nagyon távolinak tűnhet.

De Isten nincsen távol és nem zárkózik el tőlünk. Pál azt mondta, hogy nekünk Istenre nem úgy kell tekintsünk, mint ha messze lenne valahol fent a menybe, ahol nem érhetjük Őt el. Az igazság az, hogy Ő annyira közel van, mint az ajkunk. „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta Őt a halálból, akkor üdvözülhetsz.” (Pál levele a rómaiakhoz 10:9).

Isten nagyon közel van. Ő körbevesz minket. És az Ige azt mondja, hogy közel volt a népéhez, Izraelhez is. A szent sátort a tábor közepére kellett helyezni, és a törzsek körülötte kellett táborozzanak. Minden reggel legelőször a reggeli áldozat füstjét pillantották meg—és eszükbe jutott, hogy Isten az Ő népe között él.

ISTEN AZT SZERETNÉ, HOGY TUDJAD, HOGY Ő ELÉG KÖZEL VAN AHHOZ, HOGY BÁRMIKOR ELÉRD ŐT, ÉS KÖZÖSSÉGBEN LEHESS VELE.

Mindegy, hogy milyen helyzetben vagy, hogy milyen problémád van, Ő mindig közel van. Ma is elérheted, és imádkozhatsz Istenhez. És az ima által meggyógyulhatsz, segítséget kaphatsz és megerősödhetsz.

Atyánk, köszönjük, hogy te egy olyan Isten, vagy aki közel van hozzánk. Mutasd

meg Magad az életünkben, Uram, hogy megteljünk a Te végtelen kegyelmeddel

és szereteteddel.

ÁMEN.

LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE

De nem egy év alatt űzöm ki előled, hogy ne legyen pusztává a föld, és ne

szaporodjék el károdra a mezei vad. Lépésről lépésre űzöm ki előled…

—2 Mózes 23:29‐30

Az Izraeliek egy félelmetes ellenséggel néztek szembe. Mi is ellenséggel nézünk szembe minden nap, mert harcolnunk kell a testünk ellen. A testnek komoly erődítményei vannak az életünkben - olyan erődítmények, amelyek nagy falakkal vannak körülvéve. Óriások élnek a földünkön. De Isten azt szeretné, hogy bemenjünk az ígéret földjére, és vegyük birtokba az Ő ígéreteit. Azt szeretné, hogy egy áldott és győztes életet éljünk. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, harcolnunk kell a testünk ellen.

Hogyan? Úgy tanulhatunk meg harcolni a testünk ellen, ha követjük azokat az alapelveket, amelyeket Isten adott Izraelnek. Vegyük észre, hogy nem egyetlen év alatt adta meg Izraelnek a győzelmet. Ehelyett ők lépésről lépésre győzték el az ellenségeiket.

ISTEN NEM FOGJA NEKED MEGADNI A TESTED FÖLÖTTI A GYŐZELMET EGYETLEN ÉV ALATT. A SIKERNEK NINCSENEK RÖVIDEBB ÚTJAI—EZ EGY ÉLETEN ÁT TARTÓ CSATA.

Amíg ebben a testben élsz, végig zavarni fognak a test dolgai. Isten nem mutatja meg nekünk előre az egész csatát, mert tudja, hogy az el fog kedvteleníteni minket. Ezért egyszerre csak egy területet mutat meg nekünk.

Ugyanúgy ahogy Izrael sem foglalta el sosem azt a területet teljesen, amit Isten megígért nekik, úgy mi sem fogunk teljes győzelmet aratni a testünk fölött, egészen addig, amíg ott nem állunk az Ő trónja előtt. De örülhetünk annak a területnek, amit már elfoglaltunk, és megnyugodhatunk annak a tudatában, hogy Ő folytatni fogja a munkáját—lépésről lépésre.

Uram, segíts nekünk, hogy ne legyünk megelégedve azzal, hogy csak egy részét

foglaltuk el a földnek, hanem segíts, hogy addig haladjunk tovább, amíg

átvettük mindazt, amit Te megígértél.

ÁMEN.

Mindig bocsáss meg...

SASOK SZÁRNYAIN

Így szólj Jákob házához, és ezt hirdesd Izrael fiainak: Ti láttátok mit

cselekedtem Egyiptommal, hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon,

és hogyan hoztalak ide benneteket. Most azért, ha engedelmesen hallgattok

szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az Én tulajdonom

valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld. Papok királysága, és szent

nép lesztek.

—2 Mózes 19:3‐6

A sasok magas sziklafalakra építik a fészküket. Amikor eljön az ideje, hogy a kis sasok meg tanuljanak repülni, akkor az anya sas a fészek fölé repül, suhogtatja a szárnyait, és kilöki a fiatal sas fiókát a fészekből. A sas fióka pedig elkezd pörögve forogva lefelé zuhanni a sziklák irányába. Amikor már azt gondolnád, hogy szegény kis sas fióka el fog pusztulni, akkor az anya sas alázuhan, felveszi a szárnyaira, és visszaviszi a fészekbe. Az első leckének vége. De a leckét újra meg újra megismételik egészen addig, amíg a sas fióka megtanul repülni.

Mi nagyon kényelmesen és biztonságosan érezzük magunkat a fészekben. Nem szeretjük azt, ha Isten kilök minket, és mi meg elkezdünk zuhanni. Azt gondoljuk: „Most végem van.”

DE AKKOR ISTEN FELEMEL MINKET ÉS MEGMUTATJA HŰSÉGÉT.

Isten kimentett minket a test szerinti élet nyomorúságból. Sasszárnyaira helyezett, Magához vitt, és saját fontos kincseivé tett minket.

Atyánk, mennyire hálásak vagyunk, hogy mi a te gyermekeid vagyunk, hogy te

sasok szárnyára tettél minket, és Magadhoz hoztál. Mi a Te fontos kincseid

akarunk lenni, és munkálkodni szeretnénk a Te dicsőségedre.

ÁMEN.

Mai Capps-ula*

(Ezek nem pontos bibliai idézetek, hanem a feltüntetett igehelyek által megfogalmazott megvallások)

Valld meg minden nap az alábbiakat, míg hit nem keletkezik a szívedben:

Isten mindent megadott nekem, ami az istenfélő életre való, és képes vagyok mindent megszerezni, amiről Ő gondoskodott a számomra. (2Pét 1:3-4)

2Pét 1:3-4 3 Az ő isteni hatalma mindennel megajándékozott bennünket, ami ahhoz szükséges, hogy Isten tetszésére és dicsőségére éljünk — azon keresztül ajándékozott meg, hogy egyre jobban és bensőségesebben megismerjük őt, aki a saját dicsőségébe hív bennünket.

4 Egyúttal igen nagy és értékes ígéreteket is adott nekünk, amelyek megragadása által kimenekülhetünk a jelen világ romlottságából, és részesülhetünk az isteni természetben. A világ romlottságának gyökere pedig az olyan kívánság, amely gonosz dolgokra irányul.

*Forrás: God's Creative Power Gift Collection by Charles Capps

HIT

CSAPDÁBAN

De Mózes így felelt a népnek: Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok,

hogyan szabadít meg ma az Úr benneteket! Mert ahogyan ma látjátok az

egyiptomiakat, úgy soha többé nem fogjátok látni őket. Az Úr harcol értetek,

ti pedig maradjatok veszteg!

—2 Mózes 14:13‐14

Izrael népe elhagyta az egyiptomi fogságot, ahol nyomorúságos rabszolga életet éltek, és most

elhatározták, hogy az Urat szolgálják. De Isten legelőször egy csapdába vezeti őket. Nincs más kiút a völgyből, csak az, ha megfordulnak. Egyik oldalon sem tudják megmászni a hegyeket, és nem tudnak átmenni a Vörös Tengeren.

Miért vezetné Isten az embereit csapdába?

ISTEN AZT AKARJA, HOGY TANULJUNK MEG TELJESEN BENNE BÍZNI—MÉG AKKOR IS, HA NEM LÁTUNK LEHETSÉGES MEGOLDÁST

Ő azt akarja, hogy észrevegyük, hogy Ő akkor is tud utat teremteni, amikor nincsen kiút; Őt nem

korlátozzák sem az emberek erőforrásai, sem az emberek képességei; és amit Ő megígért, azt képes véghez vinni.

Isten megmentő terve hitet igényel. Amikor csapdában érzed magad, és nem látsz semmilyen

kiutat, a természetes reakció a menekülés. De ha kilépünk hitben, akkor Isten előttünk megy, és utat csinál nekünk a tengeren keresztül.

Lehet, hogy te csapdában érzed magad. Lehet, hogy olyan körülmények között vagy, amiből úgy tűnik, hogy nincs kiút. De lehet, hogy Isten vezetett téged ebbe a csapdába azért, hogy most Hozzá forduljál.

Ó, Uram, mennyire köszönjük a Te szabadításodat. Annyira sokszor választottad

szét a nehézségek tengerét vagy éppen hegyeket mozdítottál el számunkra.

Segíts nekünk, hogy ne féljünk, hanem higgyünk.

JÉZUS NEVÉBEN, ÁMEN.