SASOK SZÁRNYAIN

Így szólj Jákob házához, és ezt hirdesd Izrael fiainak: Ti láttátok mit

cselekedtem Egyiptommal, hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon,

és hogyan hoztalak ide benneteket. Most azért, ha engedelmesen hallgattok

szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az Én tulajdonom

valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld. Papok királysága, és szent

nép lesztek.

—2 Mózes 19:3‐6

A sasok magas sziklafalakra építik a fészküket. Amikor eljön az ideje, hogy a kis sasok meg tanuljanak repülni, akkor az anya sas a fészek fölé repül, suhogtatja a szárnyait, és kilöki a fiatal sas fiókát a fészekből. A sas fióka pedig elkezd pörögve forogva lefelé zuhanni a sziklák irányába. Amikor már azt gondolnád, hogy szegény kis sas fióka el fog pusztulni, akkor az anya sas alázuhan, felveszi a szárnyaira, és visszaviszi a fészekbe. Az első leckének vége. De a leckét újra meg újra megismételik egészen addig, amíg a sas fióka megtanul repülni.

Mi nagyon kényelmesen és biztonságosan érezzük magunkat a fészekben. Nem szeretjük azt, ha Isten kilök minket, és mi meg elkezdünk zuhanni. Azt gondoljuk: „Most végem van.”

DE AKKOR ISTEN FELEMEL MINKET ÉS MEGMUTATJA HŰSÉGÉT.

Isten kimentett minket a test szerinti élet nyomorúságból. Sasszárnyaira helyezett, Magához vitt, és saját fontos kincseivé tett minket.

Atyánk, mennyire hálásak vagyunk, hogy mi a te gyermekeid vagyunk, hogy te

sasok szárnyára tettél minket, és Magadhoz hoztál. Mi a Te fontos kincseid

akarunk lenni, és munkálkodni szeretnénk a Te dicsőségedre.

ÁMEN.