17. A megfelelő ígéret kiválasztása
Te ígérted szolgádnak ezt a jót .”
(2Sám 7,28)
Dávid király tudta, hogy az Úr mit ígért neki, és főként
az imáiban gyakran hivatkozott rá mint „erre a jó dologra”. Esdeklő imánkban
pontosabban kell fogalmaznunk, mint általában szoktunk. Sokszor úgy imádkozunk
mindenért, hogy gyakorlatilag semmiért sem imádkozunk. Jó, ha tudjuk, hogy mit
akarunk. Urunk ezt mondta a vak embernek: „Mit kívánsz, mit tegyek veled?” Azt
kívánta, hogy a vak ember legyen tisztában a saját szükségleteivel, és hogy őszinte
vágyat érezzen e szükségletek iránt: ezek értékes hozzávalók az ima
összeállításához.
Ha már tudjuk, hogy mire van szükségünk, a következő feladatunk
az, hogy meggyőződjünk arról, az Úr valóban megígérte-e nekünk ezt a konkrét
áldást. Akkor teljes bizalommal fordulhatunk hozzá, és joggal számíthatunk
arra, hogy teljesíti ígéretét. E célból szorgalmasan kutassunk a Szentírásban,
figyeljünk oda más hívők hasonló eseteire, és próbáljuk megtalálni az isteni
kegyelemnek azt a konkrét kijelentését, amely alkalmazható az esetünkre az
adott körülmények között! Minél pontosabban illik az ígéret az esetünkre, annál
nagyobb vigaszt nyújt. Ebben az iskolában a hívő megtanulja a Biblia szó
szerinti ihletés értékét; mert lehet, hogy a saját esetében egy olyan,
látszólag jelentéktelen dolognál kell elidőznie, mint egy főnév egyes vagy
többes száma. Pál, amikor idézte az Ábrahámnak tett ígéretet, a következő megjegyzést
fűzte hozzá: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő utódának. Nem így
mondja az Írás: „és az ő utódainak”, mintha sokakról szólna, hanem csak egyről:
„és a te utódodnak”, aki a Krisztus” (Gal 3,16).
Biztosak lehetünk afelől, hogy az ihletett könyv (a
Biblia) valamelyik lapján ott van az alkalomhoz illő ígéret. Isten végtelen
bölcsessége nyilvánul meg abban, hogy olyan kinyilatkoztatást adott nekünk,
amely megfelel népe számtalan helyzetének. Egyetlen megpróbáltatás sem kerülte
el a figyelmét, akármilyen sajátos is. Ahogy a földön minden élőlény számára
van megfelelő élelem, ugyanúgy az ihletett könyvben is megtalálható az alkalmas
segítség Isten minden gyermeke számára. Ha nem találtunk az esetünkre illő
ígéretet, az azért van, mert nem kerestük; vagy ha megtaláltuk, még nem fogtuk
fel teljesen a jelentését.
Itt hasznos lehet egy egyszerű hasonlat. Tegyük fel,
hogy elvesztetted egy szekrény kulcsát, és miután kipróbáltál minden nálad lévő
kulcsot, lakatost kell hívnod. A kisiparos egy nagy kulcscsomóval érkezik,
amelyben minden fajtájú és méretű kulcs megtalálható. Számodra rozsdás
szerszámok különös gyűjteményének tűnnek. A mester megnézi a zárat, aztán
kipróbálja az első kulcsot, majd sorra a többit. Még nem találta el; és a
kincseid még mindig elérhetetlenek számodra. Nézd csak, talált egy jónak tűnő
kulcsot: majdnem érinti a zár nyelvét, de mégsem. Nyilván jó nyomon van. Végül
kinyílik a szekrény, mert megtalálta a megfelelő kulcsot.
Ez a példa jól szemlélteti az ember tanácstalanságát.
Nem könnyű megbirkózni egy nehézséggel, megtalálni a helyes megoldást, és
eljutni a boldogító eredményhez. Imádkozol, de imádban nem rendelkezel a kívánt
szabadsággal. Te egy meghatározott ígéretet szeretnél. Sorban kipróbálod az
ígéreteket, de egyik sem illik rád. A zavarodott szív azt gyanítja, hogy nem
alkalmazhatók a szóban forgó esetre, így a „régi Könyvben” maradnak, hogy egy
másik napon felhasználd őket, hiszen a jelen szükséghelyzetben nem elérhetők.
Aztán újra megpróbálod, és a kellő pillanatban ráakadsz egy ígéretre, amelyet
éppen erre az alkalomra szabtak; olyan pontosan illik az esetedre, mint ahogy
egy jól elkészített kulcs illeszkedik annak a zárnak a kulcsvezető bordáihoz,
amelyhez eredetileg készült. Megtalálván az élő Isten megfelelő üzenetét, a
kegyelem trónjához sietsz, és esedezel érte: „Ó, Uram, te ígérted szolgádnak
ezt a jót; légy kegyes, és teljesítsd!” A dolognak ezzel vége; a szomorúság
örömmé változik; az ima meghallgattatott.
A Szent Szellem gyakran emlékeztet minket – élénken és
erőteljesen – Istennek azokra az ígéreteire, amelyeket elfelejtettünk. Új
megvilágításba helyezi azokat a szövegrészeket is, amelyekre jól emlékszünk, és
feltárja a bennük lévő, általunk nem is sejtett teljességet. Egyes általam
ismert esetekben a szöveg sajátságos volt, és a személy, akinek az elméjébe vésődött,
egy ideig nem vette észre a jelentőségét. Egy szívet évekig vigasztaltak ezek a
szavak: „Élete boldog marad, és utódai öröklik a földet.” Ez a szövegrész nem
ment ki a fejéből, mintha állandóan a fülébe súgta volna valaki. Az ígéretnek a
saját életéhez való különleges viszonyát a konkrét esemény értette meg vele.
Isten egy gyermekét, aki a terméketlenség évein búslakodott, egyszerre örömmel
és békével töltötte el ez a ritkán idézett ígéret: „Kárpótollak azokért az
évekért, amelyekben pusztított a sáska” (Jóel 2,25). Dávid keserű tapasztalatai
a rágalmazásról és rosszindulatról olyan vigasztaló ígéretek kijelentésére
késztették Istent, amelyeket számtalanszor magukévá tettek szomorú és megtört
szívű keresztyének, amikor ki kellett állniuk a „meg-szégyenítések próbáját”.
Nincs kétségem afelől, hogy mielőtt ez az üdvtörténeti korszak véget ér, az
Írás minden mondatát példázza majd egyik vagy másik szent élete. Talán néhány
homályos vagy félreértett ígéret még mindig használatlanul hever, amíg el nem
jön az, akinek konkrétan szól. Ha szabad így fogalmaznom, van egy rozsdás kulcs
a kulcscsomóban, amely még nem találta meg a saját zárát; de megtalálja, mielőtt
véget ér a Gyülekezet földi története: ebben biztosak lehetünk.
Lehet, hogy az Úrnak az az ígérete, amely megszüntetné
a rossz közérzetünket, egészen közel van, csak nem tudunk róla. John Bunyan (A
zarándok útjában) az emberi tapasztalat páratlan ismeretével ábrázolja a
Kétségek Várának rabját, amint a saját kebelében megtalálja az Ígéretnek
nevezett kulcsot, amely minden ajtót nyit a sötét börtönben. Gyakran fekszünk
sötétzárkában, pedig kínálja magát a legteljesebb szabadság elnyerésének
eszköze. Ha kinyitnánk a szemünket, Hágárhoz hasonlóan mi is meglátnánk egy
kutat a közelben, és csodálkoznánk, hogy miért is gondoltunk a szomjan halásra.
Ó, megkísértett testvérem, az Úr ígérete éppen rád vár! Amiként a manna korán
reggel lehullott, és ott feküdt a földön, készen arra, hogy az izráeliták
összeszedjék, ugyanígy vár az Úr ígérete a te eljöveteledre. A kegyelem ökreit
és hízóit már levágták, és minden készen áll a vigasztalásodra. A hegy tele van
harci szekerekkel és tüzes lovakkal, amelyek készek a kiszabadításodra; az Úr
prófétája látja őket, és ha nyitva tartanád a szemed, te is látnád. Ostobaság
lenne részedről, ha csak ülnél ott, ahol vagy, és haldokolnál, akárcsak a
leprások Samária kapujában. Mozdulj meg, mert valahol a közeledben bőségesen
árad a kegyelem, felülmúlva mindent, amit kértél vagy amire gondoltál. Csak
higgy, és „menj be a nyugalomba”.
A szegények, a betegek, az erőtlenek, a tévelygők
számára vannak olyan vigasztaló szavak, amelyeket csak ők élvezhetnek. Az
elesettek, a csüggedtek, a kétségbeesettek, a haldoklók számára vannak olyan
szíverősítők, amelyeket Isten úgy készített el, hogy tekintettel volt sajátos
bajaikra. Vannak ígéretek az özvegyek és az apátlanok számára, és ugyanúgy a
bebörtönzöttek, az utazók, a hajótörött tengerészek, az idős emberek és a
haldoklók számára is. A hívő ember akármerre vándorol, mindig isteni ígéret
követi. Az ígéret úgy veszi körül a hívőket, mint a levegő a földgolyót.
Majdnem nevezhetném mindenütt jelenlévőnek, és elmondhatom róla: „Minden
oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. Csodálatos nekem ez a tudás, igen
magas, nem tudom felfogni. Hova menjek Szellemed elől? Orcád elől hova fussak?”
(Zsolt 139,5-7). A sötétség semmilyen mélysége sem rejthet el minket a
szövetség ígérete elől; jelenlétében éjszaka is nappali világosság van.
Merítsünk ebből bátorságot, és várjunk hittel és türelemmel száműzetésünk
földjén, amíg el nem jön hazatérésünk napja. Így „örököljük az ígéretet”,
akárcsak az üdvösség többi örököse.
A szövetség bizonyos ígéreteinek, amelyeket az Úr
Jézus Krisztus tett az általa kiválasztottaknak és megváltottaknak, nincs
semmilyen ránk vonatkozó feltétele; de az Úr sok más gazdag ígérete kikötéseket
tartalmaz, amelyeket figyelembe kell vennünk, különben nem részesülünk az
áldásból. Kedves olvasó, miközben szorgalmasan kutatsz, ne feledkezz meg erről
a nagyon fontos dologról. Isten megtartja a neked tett ígéretet; csak pontosan
teljesítsd a benne előírt feltételeket. Csak akkor várhatjuk, hogy az ígéret
teljesül számunkra, ha mi is teljesítjük a feltételeit. Ő ezt mondta: „Aki hisz
Jézusban, az üdvözül.” Ha hiszel az Úr Jézus Krisztusban, bizonyosan üdvözülsz,
de különben nem. Hasonlóan, ha az ígéret imához, szentséghez, az Ige
olvasásához, a Krisztusban való élethez vagy bármi máshoz van kötve, teljes
szívvel és lélekkel próbáld teljesíteni a parancsot, hogy részesülhess az
áldásban. Egyes esetekben a nagy áldás azért nem valósul meg, mert az ember
elhanyagolja ismert kötelességeit. Az ígéret nem tud belépni, mert „a bűn az
ajtó előtt leselkedik”. Még egy ismeretlen kötelesség is megkorbácsolhat minket
„néhány ostorcsapással”, és ez a néhány csapás is elronthatja az örömünket.
Törekedjünk arra, hogy megismerjük az Úr akaratát minden dologban, és aztán
engedelmeskedjünk neki habozás nélkül. Nem a mi akaratosságunk, hanem az isteni
bölcsesség útjai azok, amikről olvasunk: „Útjai kedves utak, és minden ösvénye
békesség” (Péld 3,17).
Ne becsüld le az ígéret kegyelmét csak azért, mert egy
feltétel van mellékelve hozzá; hiszen ez megkettőzi az értékét. A feltétel maga
is áldás, amelyet az Úr szándékosan elválaszthatatlanná tett attól, amire
vágysz, hogy egyszerre két kegyelmet is elnyerj, miközben csak egyet keresel. Sőt,
ne felejtsd el, hogy a feltétel csak azoknak fájdalmas, akik nem örökösei az
ígéretnek: számukra tüskés sövény, amely távol tartja őket a vigasztól, amihez
nincs joguk; de számodra nem fájdalmas, hanem vigasztaló, ezért nem akadályoz
abban, hogy hozzáférj az áldáshoz. Azoknak a követelményeknek, amelyek fekete
felhőt és sötétséget ígérnek az egyiptomiak számára, derűs oldala van az izráeliták
számára, amely éjjel világít nekik. Számunkra az Úr igája könnyű, és ha
magunkra vesszük, lelkünk nyugalmat lel. Vedd hát figyelembe az ígéret
szóhasználatát, teljesítsd ki minden előírását, hogy minden jó dolog a tiéd
lehessen!
Ha hiszel az Úr Jézusban, minden ígéret a tiéd; és
közöttük biztosan van olyan, amelyik éppen arra a napra illik és arra a helyre,
ahol éppen táborozol. Ezért kutasd az Írást, és találd meg a ma rád vonatkozó
részt! Az Úr a következőt mondta, az általa tett ígéretekről: „Egy sem fog
hiányozni ezek közül, sem az egyik, sem a másik nem marad el, mert az Úr
parancsa ez.” Tehát bizakodj, és ne félj. Bármi más hibázhat, de Isten ígérete
sohasem. Ebben a bankban nem kockázatos elhelyezni semmilyen kincset. „Jobb az
Úrnál keresni oltalmat, mint előkelő emberekben bízni.” Valahányszor
megemlékezünk az igazság és kegyelem Istenéről, szívünk énekelni fog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése