Charles H. Spurgeon - Ígéret szerint

2. A két utód

„Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt: az egyik a rabszolganőtől, a másik a szabadtól. De a rabszolganőtől való csak test szerint született, a szabadtól való viszont az ígéret által.” (Gal 4,22-23)

Ábrahámnak két fia volt. Izmael és Izsák mindketten kétségtelenül Ábrahám saját fiai voltak. Mégis egyikük örökölte a szövetség áldását, a másik pedig egyszerűen sikeres világi ember volt. Vedd észre, milyen közel volt egymáshoz ez a két ember! Ugyanabban a társadalomban születtek, ugyanazt a nagy patriarkát nevezték apjuknak, és ugyanazon a táborhelyen tartózkodtak vele. Mégis, Izmael idegen volt a szövetségben, míg Izsák örökölte az ígéretet. Milyen keveset jelent a vérrokonság és a származás!

Ennél még figyelemreméltóbb eset történt egy kicsivel később; hiszen Ézsau és Jákób ugyanattól az anyától születtek, egyazon szülés során, mégis meg van írva: „Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem” (mellőztem). Az egyik a kegyelem állapotába jutott, a másik világi maradt. Ilyen közel lehet két ember egymáshoz, mégis ennyire el lehetnek különülve! Bizony nem csak arról van szó, hogy ketten egy ágyban lesznek, és az egyik elvitetik, a másik ottmarad, hanem ketten ugyanabban a pillanatban jönnek világra, és mégis, az egyik örökli az Istennel való szövetséget, a másik pedig eladja elsőszülöttsége jogát egy tál lencséért. Lehetünk ugyanannak a gyülekezetnek a tagjai, megkeresztelkedhetünk ugyanabban a vízben, ülhetünk ugyanannál az úrasztalánál, énekelhetjük ugyanazt a zsoltárt, mondhatjuk ugyanazt az imát, mégis annyira ellentétesek lehetünk, mint az asszony utóda és a kígyó ivadéka.

Pál apostol Ábrahám két fiát két emberfajta típusainak tekinti, akik rendkívüli módon hasonlítanak, mégis nagymértékben különböznek. Eredetükben különböznek. Mindketten Ábrahám fiai voltak, de Izmael, Hágár fia mindennapi körülmények között lett Ábrahám utóda: ő „test szerint” született. Izsák, Sára fia viszont nem a természet erejéből született, mert apja túl volt a századik évén, és anyja is túl volt a szülési koron. Őt az Úr adta szüleinek, és „ígéret szerint” született, hit által. Ez fontos különbség, és ez különbözteti meg Isten valódi gyermekét attól, aki csak hitvallása szerint az. A megkülönböztetés alapja az ígéret, és a különbséget az az erő hozza létre és tartja fenn, amely beteljesíti az ígéretet. Tehát az ígéret, ami az örökségünk, egyben a próbakövünk is.

Tegyük mindjárt próbára magunkat, és lássuk, vajon munkálkodott-e bennünk az az erő, amely beteljesíti az ígéretet. Hadd tegyek fel néhány kérdést. Hogyan tértél meg? Magadtól, valaki rábeszélésére, testi izgalom hatására vagy a Szent Szellem működése által? Azt vallod, hogy újjászülettél. Honnan jött ez az újjászületés? Istentől, örök célja és ígérete folyományaként, vagy önmagadból? Régi természeted akart jobbá válni, és legjobb formájába hozni magát? Ha igen, akkor te Izmael vagy. Vagy úgy volt, hogy lelkileg halott voltál, és nem volt erőd kievickélni elkárhozott állapotodból, amikor meglátogatott Isten Szelleme, és mennyei energiát táplált beléd? Akkor Izsák vagy. Minden attól függ, hogyan kezdted el hívő életedet, és mi volt az a forrás, amelyből ez az élet eredt. Ha a testben kezdted, akkor a testben is folytatod, és a testben fogsz meghalni.

Sohasem olvastad: „Ami testtől született, test az”? A test hamarosan elpusztul, és belőle csak rothadást nyersz. Csak „ami Szellemtől született, az szellem”. Akár hívő vagy, akár nem, szépen kérlek, tedd fel magadnak a kérdést: Megtapasztaltam Isten Szellemének erejét?

A benned lévő élet vágyaid eredménye? Vagy egy új dolog, amit felülről töltöttek, ültettek beléd? Hívő életed mennyei eredetű? Jézus Krisztusban újjáteremttettél? Isteni erő által újjászülettél?

A halott vallásos természet, vékony aranyréteggel bevonva, amiről sokan úgy gondolják, hogy kegyelem, valójában nem az. A bűnösök kifényesítették magukat, lekefélték a rozsda és piszok legkirívóbb részét, és úgy gondolják, hogy régi természetük olyan jó, mintha új lenne. Rendben van, hogy felújítják és megjavítják régi önmagukat, de ez nem elég. Annyit moshatod Izmael arcát és kezét, amennyit akarod, de ettől nem válik Izsákká. Megjavíthatod a természeted, és ideiglenes célokra ez hasznos is lehet, de nem tudod kegyelemmé változtatni. Az a patak, amely az elbukott emberiség mocsarából ered, már forrásában különbözik attól a folyótól, amely Isten trónusából fakad.

Ne feledd, hogy Urunk maga mondta: „Újonnan kell születnetek.” Ha nem születtél újjá fentről, hiába jársz templomba, gyülekezetbe. Imáid és könnyeid, a Biblia olvasása és minden, ami önmagadból jön, csak önmagadhoz vezethet vissza. A víz szintje nem emelkedhet magasabbra a forrásától: ami az emberi természetből ered, az csak az emberi természet szintjére emelkedhet, de nem érheti el az isteni természetet. Vajon hívő életed természetes vagy természetfeletti volt? Emberi vagy isteni akaratból származott? Sok múlik azon, hogy mit válaszolsz erre a kérdésre.

Isten gyermeke és a pusztán vallásos ember között igen komoly különbség van származásukat illetően. Izsák ígéret szerint született, Izmael pedig a dolgok természetes rendje szerint. Ahol a természet ereje elégséges, ott nincs ígéret, de ha az ember ereje csődöt mond, az Úr ígérete közbeavatkozik. Isten azt mondta, hogy Ábrahámnak fia születik Sárától. Ábrahám elhitte ezt, és örült neki, és Izsák megszületett az isteni ígéret eredményeképpen, Isten ereje által. Ha nem lett volna ígéret, Izsák sem lett volna, és igaz hívő sem létezhet a kegyelem ígérete és az ígéret kegyelme nélkül.

Kedves olvasó, hadd érdeklődjek az üdvözülésed felől. Vajon azáltal üdvözültél, amit cselekedtél? Vallásosságod saját természetes erőd eredménye? Úgy érzed, hogy megfelelsz mindannak, amit a Biblia megkövetel? Úgy ítéled meg, hogy biztonságos és boldog állapotban vagy természetes kiválóságod és erkölcsi tulajdonságaid miatt? Akkor olyan vagy, mint Izmael, és nem nyered el az örökséget, mert ez az örökség nem test, hanem ígéret szerint való.

Viszont ha ezt mondod: „Reménységem csak Isten ígéretében van. Az Ő Fiának, Jézusnak a személyében jelentette ki ezt az ígéretet minden bűnösnek, aki hisz őbenne; és én hiszek benne, ezért bízom benne és hiszem, hogy az Úr teljesíti ígéretét, és megáld engem. Várom a mennyei áldást, de nem mint saját erőfeszítéseim eredményét, hanem mint Isten ingyen ajándékát. Reménységem egyedül Istennek a bűnös emberek iránti nagyvonalú és ingyenes szeretetén alapszik, miáltal elküldte Fiát, Jézus Krisztust, hogy elűzze a bűnt, és örök igazságot szolgáltasson azoknak, akik nem érdemlik meg” – akkor ez másfajta beszéd, mint az izmaelitáké, akik ezt mondják: „A mi atyánk Ábrahám.” Most már megtanultál úgy beszélni, ahogy Izsák beszélt. A felületes szemlélő számára a különbség kicsinek tűnhet, de valójában óriási. Hágár, a rabszolga nagyon különbözik Sárától, a hercegnőtől. Az egyikre nem vonatkozik a szövetség ígérete, a másikon örök áldás van. Reménytelen próbálkozás a cselekedetek általi üdvözülés, de egészen más dolog a kegyelem általi üdvözülés. Az emberi erő általi üdvözülés kísérlete messze van az isteni erő általi üdvözüléstől.

Tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket, és döntsd el, melyik családhoz tartozol: Izmaeléhez vagy Izsákéhoz.

Ha úgy találod, hogy olyan vagy, mint Izsák, aki ígéret szerint született, ne feledd, hogy a neved „Nevetés”, mert ez a héber „Izsák” név fordítása. Örvendezz kimondhatatlan és dicsőséggel teli örömmel. Újjászületésed csodálatos dolog. Ha mind Ábrahám, mind Sára nevetett Izsákra gondolva, te is megteheted ezt önmagadat illetően. Néha, amikor egyedül ülök és Isten irántam mutatott kegyelmére gondolok, én, teremtményei közül a legméltatlanabb, egyszerre nevetek és sírok örömömben, hogy az Úr szeretettel és pártfogással tekint rám. Igen, és Isten minden gyermekének éreznie kellett már az izsáki természet munkálkodását a lelkében, ami örvendezésre késztette, hiszen az Úr nagy dolgokat cselekedett érte.

Jegyezd meg jól a különbséget a két utód között, születésüktől fogva.

Izmael embertől való és ember által született. Izsák Isten ígérete által. Izmael Ábrahám testének gyermeke. Izsák is Ábrahám gyermeke, de Isten közbeavatkozása által, hiszen szüleinek gyengeségéből nyilvánvaló, hogy ő az Úrtól való - ígéret szerinti ajándék. Igaz, hogy a hit a hívő ember cselekedete; a valódi bűnbánat pedig a bűnbánó ember cselekedete; mégis mind a hit, mind a bűnbánat Isten műve, ahogy Izsák is Ábrahám és Sára gyermeke, mégis Isten ajándéka. Az Úr, a mi Istenünk, aki azt parancsolja nekünk, hogy higgyünk, képessé is tesz rá, hogy higgyünk. Minden elfogadható cselekedetünk az Úr munkálkodása bennünk; igen, már a tett szándéka is az Ő műve. Az igazság keresése egy vasat sem ér, ha nem az ember szívéből árad, mégis kétségtelen, hogy az emberben munkálkodó Szent Szellem munkálkodásának tekinthetjük.

Ó barátom, ha a benned levő dolgok kizárólag természetes eredetűek, nem fogsz üdvözülni! A belső munkálkodásnak természetfelettinek kell lennie; Istentől kell származnia, különben nélkülözi a szövetség áldását. Vallásos életed a sajátod, ahogy Izsák is Ábrahám saját gyermeke volt, de még inkább Istené, hiszen „az üdvözülés az Úrtól való”. Fentről kell megszületnünk. Vallásos érzéseinket és cselekedeteinket illetően képesnek kell lennünk kimondani: Uram, mindent te tettél, ami velünk történt.”