PANASZKODÁS NÉLKÜL

Azután felkelt Rebeka és szolgálói fölültek a tevékre, és követték a férfit.  

—1  Mózes 24:61

Rebeka  egy  nagy  hitbeli  lépést  tett,  amikor  vállalkozott  arra,  hogy felszálljon  egy  tevére  és elinduljon egy 400‐mérföldes útra. Feltétlenül meg kellet bíznia Izsák szolgájában, és el kellett higgye neki mindazt, amit a rá váró gazdagságról és az ország dicsőségéről mondott neki. 

 Egy  tevén lovagolni nem valami jó élmény. A teve nem mozog egyenletesen. Ha nem lazítasz, és nem mozogsz együtt a tevével, akkor halálra ráz. 

 A  keresztény  élet,  sem  könnyebb. „Szeretteim!  A  szenvedés  tüze  miatt, amely  megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket.” (1 Péter 4:12). Miközben ezen az esetlen állaton lovagolsz, megpróbáltatásokban, potyolódásokban lesz  részed, és igen  kényelmetlen  helyzetekbe  kerülsz.  A pusztai  út  során valószínűleg nagyon  el  leszel kedvtelenedve. 

 Miután Rebeka elért a végállomásra, gondolod, hogy azt kiáltotta a tevéjének, hogy, „Ó te rohadt állat!”  és  bele  rúgott  a  tevébe?  Nem hinném.  Valószínű,  hogy  megsimogatta  és  azt  mondta:  „Elég rossz volt téged lovagolni, de te megtetted, ami tőled elvárható volt. Elhoztál engem az én uramhoz.” 

AZ ÉLET NEHÉZSÉGEI ISTEN ESZKÖZEI ARRA, HOGY KÖZELEBB VIGYENEK HOZZÁ. 

 Egy nap az útnak vége lesz. A tevék azért vannak, hogy teljesen Jézusra bízzuk magunkat. Nemsokára feltekinthetünk, és látni fogjuk, hogy jön Jézus. És amikor leugrok a tevéről, nem fogom megrugdosni. Elvitt egészen az én Uramhoz, és meg fogom köszönni Istennek, hogy megérkeztem.

Atyánk, köszönjük a nehézségeket, amelyek által Te közelebb vonsz minket 

magadhoz. Segíts nekünk, hogy úgy tekintsünk a próbatételeinkre, mint a Te 

eszközeidre. És segíts nekünk, hogy ne fáradjunk bele az utazásba.

 

JÉZUS NEVÉBEN, AMEN