AMIKOR ISTEN VÁR

Amikor  Ábrám  kilencvenkilenc  éves  volt  megjelent  Ábrámnak  az  Úr,  és  ezt 

mondta  neki:  Én  vagyok  a  mindenható  Isten.  Járj  énelőttem  és  légy 

feddhetetlen!  Megajándékozlak  szövetségemmel  és  nagyon  megszaporítom 

utódaidat. 

—1 Mózes 17:1‐2

  Isten akkor beszélt Ábrahámhoz, amikor nyolcvanhat éves volt… és utána tizenhárom évet várt, amíg ismét szólt volna hozzá. Mit gondolsz miért várt ennyit Isten? 

  Isten  sokszor  addig  vár,  amíg  minden  rendelkezésünkre  álló  erőforrást  elhasználunk. Addig  vár, amíg  reménytelen  helyzetbe  kerülünk.  Végül  Ábrám  is  ide  jutott.    Ha Isten  hamarabb  szólt  volna, lehet, hogy Ábrám megpróbálta volna kisegíteni Istent ígérete teljesítésében. 

 Vízi mentő kiképzésem során megtanultam, hogy a fuldoklót sosem közelítsem meg előröl. Ha túl közel jutsz hozzájuk amikor még erősek és kapálóznak, akkor téged is lehúzhatnak magukkal együtt. Addig  kell  várj,  amíg  elfáradnak.  Szerintem  Isten  is  ennek  alapján munkálkodik.  Amíg  csapkodunk magunk körül, addig Isten vár.

 

AMIKOR MI VÉGRE FELADJUK, ISTEN ELKEZDHETI KIMUNKÁLNI AZ Ő CSODÁLATOS TERVÉT. 

 

    „Ó bárcsak az ember áldaná az Urat az Ő csodálatos munkái miatt!” Sokszor hajlamosak vagyunk ésszerű  magyarázatot  adni  vagy  azt  mondjuk,  hogy  milyen  szerencsésen alakultak  a  dolgok.  Nem Istennek adjuk a dicsőséget az elvégzett munkáért. 

    Talán  most  egy  lehetetlennek  tűnő  helyzetben  vagy.  Megpróbáltad  a  legjobbat nyújtani,  de elbuktál. Ennél jobbat már nem tudsz magadból kihozni. De ami az embernek lehetetlen, az lesz Isten lehetősége a munkálkodásra. Isten azt teszi meg érted, amit te nem tudsz megtenni önmagadért! 

 

 

 

Atyánk, köszönjük a türelmedet. Mi Neked adjuk az összes lehetetlen helyzetet. 

Dicsőítsd meg a Te nevedet, Uram, hogy az emberek is dicsőítsenek Téged. 

 AMEN