Pünkösd

„A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel

és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben

a Szentlélek ereje által.” (Róm 15:13)

Legyünk annak tudatában, hogy Krisztus keresztje nem lehet ránk nézve áldásos, ha a Szentlélek nem lakik és nem működik bennünk. Az engesztelő vér hiába folyik, ha a Szentlélek be nem fecskendezi azzal a lelkiismeretünket, hiába készül el az igazság tiszta ruhája, ha a Szentlélek nem öltöztet fel minket abba, és nem díszít fel ezzel a drága öltözékkel. Az élővíz folyama nem olthatja addig a szomjunkat, míg a Szentlélek felénk nem nyújtja a kelyhet és szánkhoz nem emeli. Valamennyi kincs, mely a paradicsomban létezik, nem nyújthat addig áldást, amíg holt lelkek vagyunk; pedig holtak vagyunk mindaddig, amíg a mennyei fuvallat ránk nem lehel, hogy életet vehessünk.

Szükségtelen mondanunk, hogy a Szentlélek Istennek nem kevesebb a köszönni valónk, mint a Fiú Istennek. Valóban nagy bűn lenne az a súlyos jogtalanság, ha az Istenség bármelyik személyét hátrább helyeznénk. Ó Atyánk, te vagy részünkre minden kegyelemnek, szeretetnek és irgalomnak forrása. Ó Fiú, te vagy az, aki által Atyád irgalmassága felénk árad; nálad nélkül soha nem részesülhetnénk Atyád szeretetében. És te – Szentlélek –, teszel minket képessé az isteni erőt és kegyelmet elfogadnunk, mely az Atyából folyik, a közbenjáró Krisztus által eljut hozzánk, szíveinkbe ömlik, ezekben lakik és magasztos gyümölcsöket terem. Magasztaljuk ezért Isten Szentlelkét!

(C. H. Spurgeon)