A pünkösdi nyelvadomány
valóságos kommunikációs csoda volt csaknem kétezer éve, hiszen a
Szentlélek egyakaratú közösséget teremtett a különböző etnikumú,
anyanyelvű, gondolkodású és életmódú emberekből, sok évvel azután, hogy a
bábeli bűn után az Úr összezavarta az addig egynyelvű emberek nyelvét
és szétszórta őket a földön, hogy ne értsék meg egymást. A Szentlélek
nyelvadománya volt és maradt mind a mai napig az a kommunikációs csoda,
az a minden kétségbeesésen túli remény, amely az elcsüggedt,
elidegenedett, talajt és utat vesztett embert felrázza, megeleveníti és
összekapcsolja társaival. Erre a nyelvi és közösségteremtő csodára a
szemfényvesztő, agymosó médiaipar és a virtuális közösségi média,
bárhogy ügyeskedik és trükközik, nem képes. Egyedül az igaz vigaszt adó,
soha el nem fogyó szeretetet és örömet sugárzó Szentlélek tud
egyesíteni és fölemelni minket, nemre, nemzetiségre, nyelvre,
világnézetre, felekezetre, életmódra való tekintet nélkül.
Az
isteni Lélek mint élet árad ki és jár át mindent. Ahogy Ezékiel próféta
könyvében olvassuk az Izráel feltámadásáról szóló részben, az Úr egy
csonttemetőbe vezette a prófétát, és megmutatta neki, hogy a megszáradt
tetemekbe saját lelkét lehelte-töltötte, s így felélesztette őket. A
magyar nyelvben az a kifejezés, hogy kilehelte a lelkét, azt jelenti,
hogy az illető meghalt, mert a lélek: élet, és éppen Isten az, aki
lelkével életet ad, sőt visszaadhatja nekünk. Amíg van bennünk Istentől
kapott lélek, lélegzünk, Isten nélkül a semmibe fulladunk, kileheljük a
lelkünk, elveszünk.
A Szentlélek egyszerre isteni ajándék, és
maga is ajándékozó. Megajándékoz minket az erő, a szeretet és a józanság
lelkével, amely utóbbi a kettő előbbi közös gyümölcse, hiszen a
szeretetlen erő veszélyes, az erőtlen szeretet szánalmas, a kettő együtt
azonban áldásos. Ahol az ember képes betölteni isteni hivatását, ott
van a józanság, a békesség, a bölcsesség, ott születhet meg és fejlődhet
a szabadsággal teljes rend és a rendezett szabadság, ami ellentéte a
szabadosságnak, az anarchiának, a zűrzavarnak.
A Szentlélek
jele és jelképe az evangéliumban az égi láng, amely pünkösdkor „kettős
tüzes nyelvek” alakjában töltötte be Jézus tanítványait. A lélek láng,
mely egyszerre világít és melegít, s azt még a hitetlen és kétkedő
emberek is belátják, hogy fény- és hőenergia nélkül nincs emberi, és
semmilyen élet. Energiaforrások híján vagy szűkében mind az egyén, mind
az emberi közösség életképtelen, ezért vált a legfőbb hatalmi kérdéssé
nemzetállami és globális szinten is az energiaellátás. Csak éppen arra
nem gondolnak sokan, hogy a földi energia mellett az élethez szükségünk
van mennyei energiára is.
Az evangéliumi ógörög dünamisz (erő,
hatalom) szóból származik a magyar dinamó szó. Ez a gép mechanikai
energiából öngerjesztéssel elektromos áramot fejleszt, működési elvét
pedig Jedlik Ányos magyar bencés szerzetes tudós-feltaláló jó százötven
éve írta le. Fontos és hasznos találmány a földi dinamó, de sokkal
fontosabb és szükségesebb nála a – Joó Sándor zseniális kifejezésével –
„mennyei dinamó”, a titokzatos erő, amely maga a megfeszített és
feltámadott Krisztus. Ő a fáradt, csüggedt, elgyengült emberi lélek
emberfeletti erőt fejlesztő forrása, és az ő kegyelmét, szeretetét,
erejét a Szentlélek által ajándékozza nekünk.
Pál apostol írja,
hogy a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés,
szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Ha pedig Lélek
szerint élünk, Lélek szerint is járjunk, s ne legyünk hiú
dicsőségkívánók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők. Hanem öltözzük
föl a szeretetet, mint ami a tökéletességnek kötele. Ez a kötél nem
kenderből, nem acélból, még csak nem is valamiféle műanyagból van, hanem
maga a Szentlélek. Őt hívjuk, várjuk, benne hiszünk, hozzá
fohászkodnunk, mert ő jött el az első és jön el azóta is minden
pünkösdkor, hogy betöltsön, megelevenítsen, megszenteljen, összekössön
minket, embereket egymással, és összekösse a földet a mennyel.
Forrás:
Végvári Gábor/PolgárPortál