Advent negyedik vasárnapja

Advent negyedik vasárnapja

Adventi gyertya színei és jelentése

Színe a bűnbánatot kifejező lila. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég ezen a napon.

Advent harmadik vasárnapja

Advent harmadik vasárnapja

Adventi gyertya színei és jelentése

Gaudete (örvendjetek!) vasárnap kiemelkedik a többi közül, advent második felének kezdetét jelzi. Színe a rózsaszín, amely az örömöt szimbolizálja.

Advent második vasárnapja

Advent második vasárnapja

Adventi gyertya színei és jelentése

 

Színe hasonlóképpen a lila. Az ádvent mellett a nagyböjti időszaknak is lila az ünnepi színe az egyházi liturgiában. Számos helyen a karácsonyt megelőző hetekben a lilát kékkel helyettesítik, hogy a két ünnepet megkülönböztessék egymástól.

Advent első vasárnapja

Advent első vasárnapja

Adventi gyertya színei és jelentése

Időpontja évről évre változik, Szent András napjához (december 1.) legközelebb eső vasárnapon ünnepeljük. Színe a lila: a templomi terítő lila, a szertartáson a pap lila miseruhát vagy stólát visel, illetve az adventi koszorún elsőnek meggyulladó gyertya színe is lila.

HÁLAADÁS NAPJA

A "HÁLAADÁS NAPJA" NEMZETI ÜNNEP AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN

Ma van a "Hálaadás napja" az Egyesült Államokban. Mi a történelmi háttere ennek a nemzeti ünnepnek a tengerentúlon? A következő írás erre próbál rávilágítani:

A hálaadás (angolul thanksgiving) észak-amerikai ünnep. A hagyományok szerint az őszi betakarítások után adnak hálát a termésért Istennek. Az Amerikai Egyesült Államokban, ahol az egyik legfontosabb ünnepnek számít, november hónap negyedik csütörtökjén, Kanadában pedig október második hétfőjén tartják.

Az első hálaadás története a hagyományok szerint

A mai Egyesült Államok területén az első hálaadást a hagyományok szerint 1621-ben ünnepelték a Mayflower fedélzetén az előző évben Plymouth-hoz érkező, az Újvilágba az európai vallásüldözések elől menekült telepesek, akiknek mintegy fele a hideg, az éhezés és az idegen, mostoha környezet áldozata lett az első télen. A telepeseket a wampanoag indián törzs segítette ezekben a nehéz időkben, megtanítva nekik többek közt a helyi halászatot és vadászatot, a kukoricatermesztést, a juharszirup kinyerésének titkát. A történet szerint az őszi bőséges termés után az életben maradt 51 telepes vezetője, William Bradford nagy ünnepséget rendezett, ahová az indiánokat is meghívták.

A hálaadás hagyományok szerinti történetének egyes részletei csupán az 1890-es és 1900-as évek elején alakultak ki, mikor az amerikaiakat megosztó polgárháború sebeinek begyógyítása és a nagyszámú bevándorló asszimilációjának megkönnyítése érdekében az amerikaiak igyekeztek megteremteni egységes nemzeti identitásukat.

A hálaadás szokásos ünneplése

Minden évben, hálaadáskor egy pulyka „kegyelmet kap” az elnöktől.

Az Amerikai Egyesült Államokban a hálaadás az egyik legfontosabb nemzeti ünnep. Sok amerikai a hivatalosan is munkaszüneti napnak nyilvánított csütörtököt követő pénteket is kiveszi szabadnapként. Ezen a négynapos hétvégén a közeli családtagok gyakran messziről hazautazva összegyűlnek, hogy együtt ünnepelhessék a hálaadást, melynek elmaradhatatlan tartozéka a hálaadásnapi vacsora.

A vacsora hagyományosan legfontosabb eleme, a pulyka olyannyira egybeforrt az ünneppel, hogy a hálaadást néha „pulyka napnak” (Turkey Day, T-Day) is nevezik. Az ünnepi asztalon tradicionálisan szerepelnek még olyan fogások, mint a pulykához felszolgált töltelék, áfonyaszósz, krumplipüré, zöldbab, illetve a sütőtöktorta.

Az ünnep az USA-ban a karácsonyi szezon kezdetét is jelzi. A hálaadást követő pénteken hagyományosan igen nagy mértékű leértékelésekkel csábítják az üzletek a vásárlókat, és ennek hatására tipikusan ezen a napon a legnagyobb a kiskereskedelmi forgalom.

Hálaadás Kanadában

A kanadai hagyományok Martin Frobisher 1578-ban, Új-Fundlandon tartott lakomájára vezetik vissza az ünnepet. Valószínű, hogy az amerikai függetlenségi háború idején Kanadába menekült lojalisták hoztak magukkal sok, az ünnephez kapcsolódó hagyományt.

Hivatalosan először 1872. április 5-én ünnepelték a hálaadást Kanadában, a walesi herceg súlyos betegségből való felépülése alkalmából. A következő hivatalos hálaadás csak 1879-ben volt, mikor is a parlament nemzeti ünnepnek nyilvánította. Pontos időpontját többször áthelyezték, míg végül 1957-ben nyerte el a naptárban mostani helyét, október második hétfőjét.

Hálaadás a Bibliában

"Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását." (Zsoltárok 50:23)

Ugyanúgy mint egy zsidó életében, egy keresztény életétől is elválaszthatatlan a hálaadás: "Ellenben paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek, ahogyan ez szentekhez méltó; se szemérmetlenség, se ostoba beszéd vagy kétértelműség: ami nem illik, hanem inkább a hálaadás." (Efezus 5:3-4) A keresztények számára a hálaadás tekintetében is Jézus a példakép: "Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala." (Kolossé 3:17) 

Forrás: Wikipédia

Mi az adventi koszorú lényege?

Az első, napjainkban is ismeretes adventi koszorú a 19. század közepén jelent meg, és egy német lelkész készítette el, Johann H. Wichern. Habár eleinte a 24 gyertyából álló koszorúk voltak az elterjedtek, ezt viszonylag hamar felváltotta a négy gyertyás változat, jelképezve a négy adventi vasárnapot, ami a karácsonyt előzi meg. A kör alakú koszorú Isten örökkévalóságát, a zöld színek az örök életet, míg a gyertyák fénye Jézust, mint a "világ világosságát" jelképezik.

Az advent kezdete egyben az egyházi év kezdetét is jelöli. Az advent elnevezés a latin "adventus" szóból ered, ami megérkezést, eljövetelt jelent, ami természetesen Jézus születésének és eljövetelének várakozására utal.

Az adventi időszak lényege, hogy ráhangoljon bennünket Jézus Krisztus születésének megünneplésére, és emlékeztessen az eljövendő második eljövetelére.

Főleg gyerekek számára (de nem csak) egyre népszerűbb az adventi naptár készítése, így a gyermekek számára is érthetővé válik a várakozás valósága

.

MILYEN AZ ISTEN?

Elvonult előtte az Úr, és így mondta azt ki: „Az Úr, az Úr irgalmas és

kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy!”

—2 Mózes 34:6

Mit hiszel, hogy milyen az Isten?

A héber nyelvben Isten neve ’’Yahweh, Yahweh El.” A Yahweh szó azt jelenti, hogy önmagában létező Isten. Van, aki úgy fordította, hogy ’’ mindenné váló.” Ez azt jelenti, hogy Ő azzá válik számodra, amire neked szükséged van. Ha erő kell, akkor Ő te erőd. Ha üdvösségre van szükséged, akkor Ő a te Üdvözítőd. Ha gyógyításra, igazságra, vagy békességre van szükséged, akkor Ő ezekké válik számodra. Bármire van az embernek szüksége, Isten mindenre elegendő. Így hát, Isten a Saját nevében mutatja meg magát.

De Ő továbbmegy. Isten megmutatja, hogy az Ő természete irgalmas, azaz irgalommal teli. Ez azt jelenti, hogy Isten nem azt adja nekünk, amit mi megérdemlünk. Utána azt mondja, hogy kegyelemmel van tele. Az irgalom negatív tulajdonság (nem azt kapjuk, amit megérdemeltünk), a kegyelem pedig egy pozitív tulajdonság. Azt jelenti, hogy azt kapod, amit nem érdemelsz meg—Isten jóságát és az áldásait.

Isten még azt is kijelenti, hogy Ő hosszútűrő és türelmes. Majd azt is mondja magáról, hogy a tele van jósággal és igazsággal.

AZ ÚJTESTAMENTUMBAN LÁTJUK ISTEN VÉGSŐ MEGJELENÉSÉT JÉZUS KRISZTUSON KERESZTÜL—ITT MUTATJA MEG NEKÜNK ISTEN IRGALMÁNAK, TÜRELMÉNEK ÉS KEGYELMÉNEK TELJES NAGYSÁGÁT.

Ez az Isten, akit mi szolgálunk; az Isten, aki nevel és tökéletesít minket—és a Saját képmására

formál.

Köszönjük Atyánk, hogy megmutattad a Te igazságodat nekünk. Segíts nekünk,

hogy magunkévá tehessük az igazságot, és átadhassuk az életünket, hogy

olyanok lehessünk, mint Te.

ÁMEN.