„Jézus így válaszolt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (János 14,6)
További igeszakasz: Zsidók 1,1-3
A mennyei Atya úgy dönt, hogy – Fiában megtestesülve - lejön a Földre. Ez a Fiú, egy ártatlan, bűntelen ember, az egyetlen, aki vissza tudja hozni Teremtőjéhez a teremtett világot, amely elbukott. Saját vállára veszi a teremtett világ minden bűnét, azért, hogy meghaljon helyette. Helyettünk. Az Atya pedig elfogadja ezt az áldozatot és feltámasztja Fiát.
Ha végignézünk az emberiség történelmén, nincs még egy felszabadító hadművelet, ami akár csak hasonló lenne ehhez. Mekkora áldozat! És ez az Atya, az Isten, most mindenkit arra hív, hogy higgyen Jézus Krisztusban. Isten az ő Fiának adott minden hatalmat. Krisztus az egyetlen út az Atyához és akik belé vetik a bizalmukat, azok részesedni fognak a megváltásban.
Ez csak egy rövid összefoglalása egy teljességgel hihetetlen (vagy inkább mégis: hihető) történetnek! És ez valóban IGAZ. Krisztus megújít bennünket, hogy azzá az emberré válhassunk, akinek Isten eredetileg szánt minket. Új életet kaptunk, valódi, teljes ÉLETet, ami annyira reménnyel és örömmel-teli, hogy még a halált is le tudja győzni. Ha megnézzük azt az igeszakaszt, amiből mai igénket vettük, az utolsó vacsora eseményeit, látjuk, mennyire nem volt fogalmuk Jézus tanítványainak se arról, hogy miért is jött el Jézus erre a földre (ld.: Jn 13-14). Tamás nem sejtett semmit abból, hogy mire készül Jézus, Péter pedig túl sokat gondolt magáról, amikor azt képzelte, hogy majd ő képes lesz feláldozni életét Mesteréért. De Jézus türelemmel és bátorítással válaszol. Megerősíti beléje vetett bizalmukat és elmagyarázza nekik, hogy azért kell ezen az úton végigmennie, hogy „helyet készítsen” számukra. „Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.” (ld.: Jn 14,2-3)
Mi, keresztények, zarándokúton vagyunk, ami afelé a mennyei haza felé vezet, amiről Jézus beszél itt. Gyakran – ugyanúgy, ahogy ezek a tanítványok – levesszük tekintetünket az előttünk álló útról, s emiatt meg kell állnunk, elbizonytalanodunk. De azért nem kell, hogy elveszítsük a hitünket. Egy dologban biztosak lehetünk: ott megy előttünk valaki és mutatja nekünk az utat. Hála Istennek, nem nekünk kell a saját utunkat kijelölnünk! Krisztust követve, Vele, Benne járjuk azt az utat, ami egyenesen Atyánkhoz, mennyei hazánkba vezet. Jézus biztosít minket afelől, hogy ő bevisz minket oda. Ezért mai imádságunk fő témája az Isten Fia. Ünnepeljük őt együtt, mint olyan útitársak, akik ugyanazon az úton haladunk!
Imatémák:
„Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Fil 2,5-11)
Köszönjük:
megmentő szolgálatodat. Istenünk, te Krisztuson keresztül megbékéltetted a világot önmagaddal (ld.: 2 Kor 5,19)
hogy Jézus végigment azon az úton, mely a kereszthez vezetett, és hogy már
előkészítette számunkra a mennybe vezető utat.
Kérünk bocsásd meg:
hogy újra meg újra saját magunkat tesszük életünkben az első helyre
hogy nem mindig vagyunk tudatában annak a ténynek, hogy Jézus az egyetlen út az Atyához
hogy nem szeretjük keresztény testvéreinket, s így nem látszik meg rajtunk, hogy Jézus tanítványai vagyunk (ld. Jn 13,35)
Könyörgünk:
azokért, akik tévúton járva keresik az üdvösségüket (vallás, ezoterikus dolgok, ...), hogy megtalálják Krisztust
azért, hogy mi, keresztények, soha ne forduljunk el Krisztus szeretetétől
azért, hogy segítsünk útitársainknak az Atyához vezető úton és hogy nagyra értékeljük őket
Christoph Grötzinger, Salzburg, az Osztrák Evangéliumi Aliansz főtitkára
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése