Advent első vasárnapja

Advent első vasárnapja

Adventi gyertya színei és jelentése

Időpontja évről évre változik, Szent András napjához (december 1.) legközelebb eső vasárnapon ünnepeljük. Színe a lila: a templomi terítő lila, a szertartáson a pap lila miseruhát vagy stólát visel, illetve az adventi koszorún elsőnek meggyulladó gyertya színe is lila.

HÁLAADÁS NAPJA

A "HÁLAADÁS NAPJA" NEMZETI ÜNNEP AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN

Ma van a "Hálaadás napja" az Egyesült Államokban. Mi a történelmi háttere ennek a nemzeti ünnepnek a tengerentúlon? A következő írás erre próbál rávilágítani:

A hálaadás (angolul thanksgiving) észak-amerikai ünnep. A hagyományok szerint az őszi betakarítások után adnak hálát a termésért Istennek. Az Amerikai Egyesült Államokban, ahol az egyik legfontosabb ünnepnek számít, november hónap negyedik csütörtökjén, Kanadában pedig október második hétfőjén tartják.

Az első hálaadás története a hagyományok szerint

A mai Egyesült Államok területén az első hálaadást a hagyományok szerint 1621-ben ünnepelték a Mayflower fedélzetén az előző évben Plymouth-hoz érkező, az Újvilágba az európai vallásüldözések elől menekült telepesek, akiknek mintegy fele a hideg, az éhezés és az idegen, mostoha környezet áldozata lett az első télen. A telepeseket a wampanoag indián törzs segítette ezekben a nehéz időkben, megtanítva nekik többek közt a helyi halászatot és vadászatot, a kukoricatermesztést, a juharszirup kinyerésének titkát. A történet szerint az őszi bőséges termés után az életben maradt 51 telepes vezetője, William Bradford nagy ünnepséget rendezett, ahová az indiánokat is meghívták.

A hálaadás hagyományok szerinti történetének egyes részletei csupán az 1890-es és 1900-as évek elején alakultak ki, mikor az amerikaiakat megosztó polgárháború sebeinek begyógyítása és a nagyszámú bevándorló asszimilációjának megkönnyítése érdekében az amerikaiak igyekeztek megteremteni egységes nemzeti identitásukat.

A hálaadás szokásos ünneplése

Minden évben, hálaadáskor egy pulyka „kegyelmet kap” az elnöktől.

Az Amerikai Egyesült Államokban a hálaadás az egyik legfontosabb nemzeti ünnep. Sok amerikai a hivatalosan is munkaszüneti napnak nyilvánított csütörtököt követő pénteket is kiveszi szabadnapként. Ezen a négynapos hétvégén a közeli családtagok gyakran messziről hazautazva összegyűlnek, hogy együtt ünnepelhessék a hálaadást, melynek elmaradhatatlan tartozéka a hálaadásnapi vacsora.

A vacsora hagyományosan legfontosabb eleme, a pulyka olyannyira egybeforrt az ünneppel, hogy a hálaadást néha „pulyka napnak” (Turkey Day, T-Day) is nevezik. Az ünnepi asztalon tradicionálisan szerepelnek még olyan fogások, mint a pulykához felszolgált töltelék, áfonyaszósz, krumplipüré, zöldbab, illetve a sütőtöktorta.

Az ünnep az USA-ban a karácsonyi szezon kezdetét is jelzi. A hálaadást követő pénteken hagyományosan igen nagy mértékű leértékelésekkel csábítják az üzletek a vásárlókat, és ennek hatására tipikusan ezen a napon a legnagyobb a kiskereskedelmi forgalom.

Hálaadás Kanadában

A kanadai hagyományok Martin Frobisher 1578-ban, Új-Fundlandon tartott lakomájára vezetik vissza az ünnepet. Valószínű, hogy az amerikai függetlenségi háború idején Kanadába menekült lojalisták hoztak magukkal sok, az ünnephez kapcsolódó hagyományt.

Hivatalosan először 1872. április 5-én ünnepelték a hálaadást Kanadában, a walesi herceg súlyos betegségből való felépülése alkalmából. A következő hivatalos hálaadás csak 1879-ben volt, mikor is a parlament nemzeti ünnepnek nyilvánította. Pontos időpontját többször áthelyezték, míg végül 1957-ben nyerte el a naptárban mostani helyét, október második hétfőjét.

Hálaadás a Bibliában

"Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását." (Zsoltárok 50:23)

Ugyanúgy mint egy zsidó életében, egy keresztény életétől is elválaszthatatlan a hálaadás: "Ellenben paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek, ahogyan ez szentekhez méltó; se szemérmetlenség, se ostoba beszéd vagy kétértelműség: ami nem illik, hanem inkább a hálaadás." (Efezus 5:3-4) A keresztények számára a hálaadás tekintetében is Jézus a példakép: "Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala." (Kolossé 3:17) 

Forrás: Wikipédia

Mi az adventi koszorú lényege?

Az első, napjainkban is ismeretes adventi koszorú a 19. század közepén jelent meg, és egy német lelkész készítette el, Johann H. Wichern. Habár eleinte a 24 gyertyából álló koszorúk voltak az elterjedtek, ezt viszonylag hamar felváltotta a négy gyertyás változat, jelképezve a négy adventi vasárnapot, ami a karácsonyt előzi meg. A kör alakú koszorú Isten örökkévalóságát, a zöld színek az örök életet, míg a gyertyák fénye Jézust, mint a "világ világosságát" jelképezik.

Az advent kezdete egyben az egyházi év kezdetét is jelöli. Az advent elnevezés a latin "adventus" szóból ered, ami megérkezést, eljövetelt jelent, ami természetesen Jézus születésének és eljövetelének várakozására utal.

Az adventi időszak lényege, hogy ráhangoljon bennünket Jézus Krisztus születésének megünneplésére, és emlékeztessen az eljövendő második eljövetelére.

Főleg gyerekek számára (de nem csak) egyre népszerűbb az adventi naptár készítése, így a gyermekek számára is érthetővé válik a várakozás valósága

.

MILYEN AZ ISTEN?

Elvonult előtte az Úr, és így mondta azt ki: „Az Úr, az Úr irgalmas és

kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy!”

—2 Mózes 34:6

Mit hiszel, hogy milyen az Isten?

A héber nyelvben Isten neve ’’Yahweh, Yahweh El.” A Yahweh szó azt jelenti, hogy önmagában létező Isten. Van, aki úgy fordította, hogy ’’ mindenné váló.” Ez azt jelenti, hogy Ő azzá válik számodra, amire neked szükséged van. Ha erő kell, akkor Ő te erőd. Ha üdvösségre van szükséged, akkor Ő a te Üdvözítőd. Ha gyógyításra, igazságra, vagy békességre van szükséged, akkor Ő ezekké válik számodra. Bármire van az embernek szüksége, Isten mindenre elegendő. Így hát, Isten a Saját nevében mutatja meg magát.

De Ő továbbmegy. Isten megmutatja, hogy az Ő természete irgalmas, azaz irgalommal teli. Ez azt jelenti, hogy Isten nem azt adja nekünk, amit mi megérdemlünk. Utána azt mondja, hogy kegyelemmel van tele. Az irgalom negatív tulajdonság (nem azt kapjuk, amit megérdemeltünk), a kegyelem pedig egy pozitív tulajdonság. Azt jelenti, hogy azt kapod, amit nem érdemelsz meg—Isten jóságát és az áldásait.

Isten még azt is kijelenti, hogy Ő hosszútűrő és türelmes. Majd azt is mondja magáról, hogy a tele van jósággal és igazsággal.

AZ ÚJTESTAMENTUMBAN LÁTJUK ISTEN VÉGSŐ MEGJELENÉSÉT JÉZUS KRISZTUSON KERESZTÜL—ITT MUTATJA MEG NEKÜNK ISTEN IRGALMÁNAK, TÜRELMÉNEK ÉS KEGYELMÉNEK TELJES NAGYSÁGÁT.

Ez az Isten, akit mi szolgálunk; az Isten, aki nevel és tökéletesít minket—és a Saját képmására

formál.

Köszönjük Atyánk, hogy megmutattad a Te igazságodat nekünk. Segíts nekünk,

hogy magunkévá tehessük az igazságot, és átadhassuk az életünket, hogy

olyanok lehessünk, mint Te.

ÁMEN.

MI AZ ALAPJA AZ "ALL HALLOWS EVENING / MINDENSZENTEK / HALOTTAK NAPJA" ÜNNEPEKNEK

EGYHÁZTÖRTÉNELEM MINDENKINEK: MI AZ ALAPJA AZ "ALL HALLOWS EVENING / MINDENSZENTEK / HALOTTAK NAPJA" ÜNNEPEKNEK

Az élők és a holtak világának határmezsgyéjén

Az angol Halloween szószerinti fordításban a Mindenszentek (All Hallows Evening) előtti estét jelenti. Ősi kelta ünnep, az Írországban és Skóciában élő törzsek ezen a napon ünnepelték az újévet – a Samhain-t, vagyis “a nyár végét” és ilyenkor egyszerre hódoltak a Napisten és a holtak Ura előtt.

Hitük szerint ugyanis ezen a napon tért vissza a földre azoknak a bűnösöknek a lelke, akik az elmúlt esztendőkben haltak meg, és azóta állatok testében “léteztek”. Megfelelő áldozatok bemutatásával ezen a napon engesztelést lehetett szerezni az elhunytaknak, hogy ezáltal átkelhessenek a mennyországba. Kétségtelenül a legismertebb jelképe Halloween-nek a faragott töklámpás. Ahhoz, hogy megértsük a tök faragás eredetét, azt is tudnunk kell, hogyan kezdődött?

Mióta ünneplik a Halloween napját?

A legtöbb országban ismerik a Halloween ünnepét. Éjjel rémisztő jelmezekbe bújnak, kísértet történeteket mesélnek, mulatnak és természetesen töklámpásokat faragnak.

Egy máig fennmaradt hiedelem szerint október utolsó napján a legvékonyabb a választóvonal az élők és a holtak világa között. Az eltávozott lelkek ilyenkor útra kelnek, addig barangolnak, amíg meg nem találják egykori lakhelyüket, és ezen az éjszakán megpróbálnak visszatérni a világba. Már a kelták is védekeztek a biztonságukat veszélyeztető esemény ellen: házaikban eloltották a tüzet, hogy a hideg és barátságtalan tűzhely ne vonzza a hazalátogató szellemeket, és a tökéletes megtévesztés érdekében szellemnek öltözve parádéztak az utcákon, hogy a Gonoszt a végsőkig megzavarják, hogy aztán könnyebben elűzhessék.

Október 31-én, miután a termést betakarították és elraktározták a hosszú, hideg télre, megkezdődött az ünnepség. A kelta papok a hegytetőn, a szent tölgyfák alatt gyülekeztek, új tüzeket gyújtottak, termény- és állatáldozatokat mutattak be, tűz körüli táncuk jelezte a nap-szezon végét és a sötétség kezdetét. Mikor eljött a reggel, a papok szétosztották a parazsat a családok között, hogy azzal új tüzeket gyújthassanak. Ezek tartották távol az ártó szellemeket, és űzték el a hideget.

A töklámpa története

Halloween szimbóluma, hosszú évszázadok óta a kivájt répa, vagy töklámpás, amely eredetileg kettős célt szolgált: egyrészt távol tartotta a gonosz szellemeket, másrészt pedig így világítottak a halottak szellemeinek, hogy azok hazatalálhassanak.

A kelta retket (répát) az amerikaiak időközben tökre változtatták, (állítólag azért, mert abból több volt nekik) és a világító sárga gömb lassan Halloween szimbólumává vált. Az utcákat elborítják a töklámpások már jóval október 31.-e előtt és egyre inkább megjelennek a kertekben a bizarr dekorációk is. A föld alól kibújó csontvázak, zombik jelennek meg, szellemek, boszorkányok hada lepi el a kertesházak környezetét. Ez persze óriási üzlet a kereskedelemben is, hiszen a boltok polcai roskadásig teli vannak a nélkülözhetetlen kellékekkel.

Gyertyagyújtás elhunytakért

A Mindszentek- és a Halottak napja a holtakért való megemlékezés és a kegyelet ünnepe. Az emberek meglátogatják elvesztett családtagjaik-, rokonaik- és barátaik sírját, gyertyát gyújtanak és lelki üdvükért imádkoznak. Egyes hagyományok szerint ilyenkor a holtak hazalátogatnak családjukhoz, ezért régen megterítettek nekik, friss kenyeret, sót és vizet tettek az asztalokra. Ezekben a napokban tilos dolgozni, ellenkező esetben a szellemek megharagudnak és bajt hoznak a ház népére.

Miért mennek sokan ma a temetőbe?

A halottakra való emlékezés már az ókeresztény liturgiában is szerepet kapott, de önálló ünnepként csak 998-tól üli meg az egyház, méghozzá Szent Odilo clunyi (francia) bencés apát kezdeményezésére. A buzgó egyházfi javasolta ugyanis, hogy november másodikát a halottak napjaként tiszteljék az apátság bencés rendházaiban; aztán e szokást félezer év alatt a komplett egyház átvette.

A katolikus tanítás szerint az egyetemes egyház három helyen van jelen. A (1)földön, mint küzdő egyház, tagjai az élők, a (2)tisztítótűzben, mint szenvedő egyház, tagjai a purgatóriumban tisztuló lelkek, valamint a (3)mennyben, mint diadalmas egyház, tagjai a megszámlálhatatlan sokaság, mely már Isten mellett foglal helyet.

Halottak napja a középső mező, a szenvedő egyház ünnepe, az épp tisztuló lelkeké. A halottak napját megelőző huszonnégy óra, vagyis november elseje viszont Mindenszenteké: mindazoké, akik akár rögtön haláluk után, akár megtisztulásukat követően a mennybe jutottak.

„Egy nagy sokaság, a melyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak" – ezt hirdeti a Jelenések könyve.

Bár az egyházban a mindenszentek ünnepe terjedt el hamarább, mégis a halottak napja a meghatározó, olyannyira, hogy mindszentek halottak napja vigíliája, és az egész hetet halottak hetének nevezik.

Mindenszenteket az ókeresztények a pünkösd utáni első vasárnapon ülték, a VIII. században helyezték novemberre. Kezdetben az összes keresztény vértanúra emlékeztek, egyetemes ünneppé IV. Gergely pápa tette 835-ben. Ekkor módosult a jelentése: Mária, az apostolok és a földkerekségen elhunyt minden igaz ember emléknapjává vált.

Tévedés hát, hogy mindenszentek csupán az egyház által kanonizált szentek ünnepe, hiszen a névtelen emberekre is, az üdvözültek teljes seregére emlékezünk ekkor.

Van élet a halál után?

Infarktust kapott, a kórházban három percre leállt a szíve, kiszállt a testéből, és a műtő sarkából nézte végig, ahogy az orvosok az életéért küzdenek. Magához térve az ötvenhét éves southamptoni szociális munkás részletes leírást adott az újraélesztési procedúráról, sőt, még a körülötte lévő gépek hangját is pontosan vissza tudta idézni.

Ilyen és ehhez hasonló vallomásokkal dolgoztak a Southampton Egyetem kutatói, amikor a valaha volt legnagyobb és legátfogóbb tanulmányt készítették a testen kívüli és halálközeli élményekről. A vizsgálat négy éven át zajlott tizenöt különböző – amerikai, brit és osztrák – kórházban, több mint kétezer, szívinfarktuson átesett páciens részvételével.

Jelen tudásunk szerint az agy működése alig fél perccel azután leáll, hogy a szívműködés megszűnik. Csakhogy a 2060 szívleállásos eset 330 túlélője közül 140-en azt állították, „tapasztaltak tudatosságot" a szívleállásuk és az újraélesztésük között.

Minden ötödik beteg szokatlan nyugalmat, éles fényt, felgyorsult vagy épp lelassult időt érzékelt, 13 százalékuk arról számolt be, hogy elhagyta a testét, és körülbelül ugyanennyien vallották, hogy érzékeik felerősödtek a szívleállást követően.

Mi ez? A haldokló agy utolsó ajándéka az összeomló testnek? Fogalmunk sincs. Mit mond erről a Biblia?

A feltámadás nem megtapintható

Benedek István művelődéstörténész írja: ateista tudósok azon fáradoztak, hogy találjanak vallásos tapasztalatokkal nem rendelkező, ősi hagyományok szerint élő törzseket, melyeknek nincs tanításuk a lélekről, a halál utáni életről.

Próbálkozásuk kudarcba fulladt, ugyanis az életről, a halálról, a születésről és a halál utáni életről, az úgynevezett túlvilágról szóló tanítások szinte egyidősek az emberi kultúrával. Minden jelentős vallás, hitvilág sarkalatos tételei ezek, sőt, ezekben, ezek által fogalmazódik meg a hit lényege, e tanítások nélkül a szentiratok pusztán erkölcstankönyvek lehetnének.

„Ha pedig Krisztus nem támadt fel – mondja Pál apostol –, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is... Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk." (1 Kor15,14; 19)

Minden nagy és hiteles tanítás rámutat, hogy az élet több és magasabb rendű, mint a látható valóság. Végső soron az emberi lét célja és értelme abban rejlik, hogy ezt a valóságon túli valóságot megértse, befogadja, elérje.

A mai ember azt gondolja, amit bebizonyít, amit tényekkel képes igazolni, azt birtokolni is tudja. A feltámadás, az örök élet azonban nem megtapintható, nem vizsgálható meg, mert a lélek birodalmába tartozik. Remény, hit, bizalom.

A tapasztalati úton szerzett tudás embere az Újszövetségben Tamás, aki a feltámadt Krisztus sebeit akarta látni, érinteni. Meg is tehette, de „Jézus így szólt hozzá: Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek" (Jn 20,29).

Mészáros Kálmán

  egyháztörténész