SZÉP LÁSZLÓ - A HAZUGSÁG ATYJA 4.

2.-Hogy került az ember valójában Sátán hatalma alá?

„ ...Az első emberpár iát tán Sátán azt állította, hogy Istennek ezek az újabb teremtményei sem fogják kedvüket lelni a Teremtőjüknek való engedelmességben.

Sálán próbát kért, amit meg is kapott. Kísértése nyomán az ember elbukott és az ő oldaláru állt, szembefordulva Istennel... "

(át. Reisínger János „A Biblia a Sátánról" 2003,Budapest 2.-3.oldal)

Már az első párharc az ember és Sátán kőzött az ellenség győzelmével végződött.

Kedvelt módszere, hogy kétséget ébreszt az emberben. Gondoljunk csak arra, hogy hányszor

szólalt meg bennünk is egy belső hang, mely kétséget támasztott, elbizonytalanított minket?

„Hol volt az Isten mikor ez vagy az a baj történt velünk? Ha Ő jó és mindenható akkor miért

nem segített ekkor és akkor? Ha létezik és állítólag olyan nagy hatalma van, hogy még

csodákra is képes, miért nem oldja meg a problémáimat?

Nehéz elhinni, de ezeket a kételyeket Sátán gerjeszti bennünk olyan fondorlattal és erővel,

hogy még hívő keresztényeket is képes elbizonytalanítani!

Ezt a módszert alkalmazta annak idején az első emberpárral szemben is megtoldva ezt a

meglepetés erejével.

Képzeljük el, egy kígyó jelenik meg előttük!

Ez önmagában nem lenne annyira megdöbbentő esemény, de akkor már igen csak azzá válik,

amikor a kígyó megszólal. Megszólal és kérdéseket tesz fel bizalmaskodó, elbizonytalanító

stílusban - Csakugyan azt mondta az isten?

Behízelgő modorával elhitette velük, hogy szándéka szerint - Isten szándékával szemben -

az ember igazán szabad életéhez ő kínálja a megfelelő megoldást.

A „Bizony nem haltok meg, olyanokká tesztek, mint az Isten** ígérettel az embert szinte

felszabadította az Isteni tilalom alól, és ezzel elérte azt, hogy az ember a Teremtő szavával

szemben    Sátán s/ava mellé tegye le voksát. A gyümölcs megkóstolásávai Ádám és Éva

mintegy aláírta a szerződést az ellenséggel, behódolva, eladták magukat neki, a szolgaságot

választván, szolgává válván „bűn alá rekesztve". Pál apostol rómaiakhoz írt levelében az 5.

fejezet 12. versben így ír :

„Aanakokáért, miképen egy ember által }óti be a világra a bűn, és a bőn által a balákés akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek."

Elvesztették az örök életre való esélyüket, megszerezvén a képességet a rossz megismerésére, melyről eddig nem tudtak. Mivel életük addig tiszta és makulátlan volt, nem ismerték a jó és a rossz fogalmát. Bűnnel fertőzvén már értelmük és érzelmük, felbolydult, egójuk eltorzult, most először találkozván a jó és a rossz közti különbséggel.

Hogy kicsit megismerjük a Sátánt, nézzük meg az első emberpár félrevezetésekor milyen taktikát alkalmazott.

Itt meg kell ismernünk a Teremtő által kijelentett Mózes 1. könyvében a 2. fejezet" 16-17. versében olvasható tilalmat, melynek célja egyszerűen az volt, hogy az ember ne tudja meg mi a rossz.

„...És parancsolta az Úr Isten az embernek mondván:

A kert minden fájáról bátran egyél.

De a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél:

mert amely napon ejéndek arról bizony meghalsz..."

(Meg kell jegyeznünk, hogy itt nem azonnali halálról van szó. Az ember eredetileg halhatatlan teremtmény volt. Viszont ha ellenszegül a tilalomnak rögtön megismeri a rosszat, a bűnt, az pedig életét végessé teszi és idővel meghal. Pál apostol a rómaiakhoz írt levelében szól így ( 6:23 ) „...A bűn zsoldja a halál")

Erre Sátán megnyilvánulása ez volt - így szólt az asszonyhoz: „Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?"

- Felháborító, miért mondta ezt? Ezzel elbizonytalanította az asszonyt,
(- lehet, hogy nem is úgy volt, ahogy emlékszem)

és azt a látszatot keltette, hogy ő az emberpár pártját fogja, javukat akarja, mert ha ilyet mondott az Isten az bizony nem igaz, akkor bizony félrevezeti őket. Jobb ha nem hisznek neki!

- Ekkor az asszony elmondta a kígyónak, hogy az Úr Isten mit mondott.

-  Sátán válasza:  Bizony nem haltok meg.  ( ezen kijelentésre egyébként előszeretettel
hivatkoznak a lélek halhatatlanságát hirdetők.)  
Mózes 1.könyve 3.fejezet 5.verse így szól:

„...Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek és olyanok lesztek mint az Isten? Jónak és gonosznak tudói..."

-  Ja csak azt mondta, ezt egyszerűen azért tette, mert ha ennétek a gyümölcsből, akkor
olyanok lennétek mint O, csak ezt nem akarja, nem akarja, hogy megtudjátok mi a jó és a
rossz, ezt a kiváltságot meg akarja tartani magának.

Ezzel Isten tilalmának élét elvette, végül is nagyrészt azt mondta amit a Teremtő, csak más

tartalommal.

Ekkor már az a fa, az a gyümölcs nem tűnt olyan ijesztőnek Éva számára, sőt igen

kívánatosnak látta.

A Sátán uralma alá való kerülés az emberi lény ego-jának torzulásával járt, hasonlóvá válva

Sátán ego-jához „fertőződvén" az ő tulajdonságaival, szinte örökölve azokat.

Fertőződvén elsősorban az önzéssel és az abból fakadt tulajdonságokkal, mint például a

hazugság, irigység, hatalomvágy, uralkodni vágyás stb.

Az embert már nem a másokért való élés, - hanem önmagát előtérbe helyezvén - saját

önzésének, saját kívánságainak kielégítése vezette.

Gondoljuk meg - Ugye ez minden bajnak a forrása?!

Olyan tulajdonságot oltott belénk, melynek segítségével a legátfogóbban meg tudja rontani az   —

emberiséget. Átlátja az önzés által létrejött emberi állapotokat, érzéseket, helyzeteket és

ezeket fel- illetve kihasználva sodor, kerget bele minket az újabb és újabb hibába.

Gyakran ez az újabb hiba megegyezik az előzővel, így újra meg újra elkövetjük ezeket

többször is. Képes akár az egész emberiséget ugyanannak a bűnnek az elkövetésébe többször

belevinni.

Jel 12:9 „ ...Az egész földkerekséget elhiteti, Ő a nagy hitető, a hazugság atyja..."

Felmerülhet bennünk a kérdés, Isten miért nem pusztítja el a Sátánt?

Ha az eddig leírtakat elfogadjuk - akkor egyszerűen   levonható a következtetés - a Sátán

pusztulásával megszűnne a rossz mint fogalom és mint állapot is.

Sajnos ez nem jelentene megoldást. Igaz - és ne higgyük azt, hogy itt két egyenrangú fél,

a ,jó és a rossz" küzdelméről van szó - Isten egy szempillantás alatt elpusztíthatná az

ellenséget hiszen az Ő teremtménye, de így Isten a Sátán eszközét használná fel.

Isten nem alkalmaz erőszakot, O nem akar kierőszakolt hatalmat, tiszteletet.

Sátánt erkölcsileg kell legyőzni és ezt - bármilyen meglepő is a gondolat - az embernek kell —

megtennie, az emberre vár a feladat, hogy legyőzze őt. Olyan szintet kell elérni hitben,

jellembeli fejlődésben, hogy a Sátán érezze, munkálkodása már hiábavaló, nem tud már

eszközeivel az emberre hatni,

„nincs már benne semmije".

Ahogy Jézus Krisztus mondta, János evangéliuma 14. fejezetében olvashatjuk a 30:6.versben.

„...jön a világ fejedelme: és bennem nincsen semmije..."

Létezik még egy ok: A rossznak még egy ideig léteznie kell. Meg kell maradnia a lehetőségnek az ember számára, hogy saját szabad választásával döntse el, hogy kit kíván szolgálni, melyik utat választja.