I. Előszó
Írásommal szándékom szerint szeretnék rálátást biztosítani egy olyan homályos, burok alatt
lévő területre, melynek átvizsgálása által sokak számára - és lehetnek azok a téma iránt
érdeklődőek, esetleg kételkedők, vagy annak teljesen hátat fordítók- fény derülhet az ember
életének egyes visszásságaira.
Sajnos nagyon kevés ember ismeri az okot és a megoldást. Az okát annak, hogy életük miért
olyan minőségű amilyen, miért az a rengeteg, kellőképpen meg nem indokolt és magyarázott
illetve meg nem válaszolt kérdés, ami előbb vagy utóbb minden emberben felmerül.
Górcső alá vesznek sokféle filozófiai és természettudományos elképzelést, de az élet gyötrő és
szinte állandó problémáiból egyik sem jelent biztos kivezető utat.
Dolgozatom távolról sem nevezhető tudományos hangvételűnek, inkább hétköznapi. Célom,
hogy minél több ember számára életszerű, meggyőző és elfogadható legyen. A könnyebb
érthetőség kedvéért az emberi élet azon területeit igyekeztem kiragadni melyek, leginkább
meghatározóak, melyek által dimenzionáltabban érzékelhető az emberi civilizáció jelenlegi
működésének oka.
Több helyen Bibliai kijelentések találhatóak, melyek egyrészt mondandóm alátámasztásának
leghitelesebb lehetőségeként idéztem, másrészt pedig hogy ezen oldalak olvasói szemében -
és szívében - érzékelhető legyen, hogy a Szentírás mennyire kapcsolható a mindennapok
eseményeihez. Cél még az is, hogy- miután a Biblia tekintélye valamelyest megnőtt - azon
keresztül elismerjék az emberek a Teremtő Isten létét és méltó hitelt adjanak kijelentéseinek
igaznak és megcáfolhatatlannak tartva azokat.
Igazán boldog lennék, ha sokakban elindulna egy olyan folyamat melynek hatására feltárulna
az az út mely az egyedüli megoldáshoz vezet az emberi lény számára.
II. Bevezetés
Nagyon sokszor feltesszük a kérdést - Miért?
Van, hogy csak magunknak és van úgy, hogy másokhoz intézzük kérdésünket - Miért így?
Miért van ez így, miért így működik a világ, ahogy?
Miért van az, hogy a szerénység, szelídség, jóhiszeműség, becsület nem kifizetődő?
Miért van így, miért kell ezt így éreznünk, miért kell - ha „élni" akarunk - rábólintanunk a
hazugságra, az önzésre, az „én" központúságra, bár érezzük, hogy nem jó.
A célszerűség azt diktálja, hogy lehetőség szerint próbáljunk magunknak megszerezni
mindent, mindent mi bebiztosítja anyagi biztonságunkat, esetleges jólétünket, néha szemet
hunyva, magunkat nyugtatgatva - más is ezt csinálja, hát így működik a világ, nem csak
magamért teszem, így tudom eltartani a családom.
Nem törődve igazán „akcióink árával", esetlegesen más ember érzelmi, erkölcsi, anyagi
megkárosításával, közben ügyelve arra, hogy lehetőség szerint minket ne károsítson meg
senki, sem így sem úgy. De nem jó, érezzük, hogy így sem jó, örömeink szinte pillanatnyiak,
olyan a benyomásunk, hogy nem valódiak. A hajsza, a verseny végtelen.
Kielégítjük kívánságainkat, elérjük céljainkat, az új házat, az új autót, tehetősebbek új
birtokaikat, tovább hizlaltuk bankbetétünket, de az ezek megszerzése által fakadó öröm
általában illékony. Kielégítetlenségünk újra éled és nincs megállás, megnyertük a versenyt, de
már kezdjük is az újat, nehogy valamiről lemaradjunk.
Aztán a munkából, tárgyalásról, üzletkötésről hazaindulván, esetleg a harmadik, negyedik
nyugtató bevétele után a mindennapos terhektől megrogyva, kicsit talán elkeseredetten,
kedvünktől, életkedvünktől megfosztva ismét eltöprengjünk - ez lenne az egész?
Szinte felkiáltunk - az nem lehet, hogy ez az élet, nem más, mint egy mókuskerék, amit
valahogy mindig fékez valami. Ismét felszínre törnek bennünk a már - közhelyként -
felmerülő kérdések. Miért van az, hogy nekem minden sokkal nehezebb, nehezebben sikerül,
mint másnak? Nekem soha nem sikerül semmi? Miért pont én vagyok már megint beteg?
Miért pont én kaptam már megint a nehezét? Miért pont én nem nyertem már megint a lottón?
Miért pont én? E kérdések miatt, a kérdések megválaszolatlansága miatt nyakig ülünk a
keserűségben, a depresszióban, ülünk tétlenül és várjuk a választ.
Máskor meg, mikor ránk tör - a most addig megyek, míg meg nem kapom a választ, a
megoldás kulcsát hangulat - kapkodunk fűhöz, fához. Elolvassuk az összes fellelhető
horoszkópot, anyagi áldozatot nem sajnálván jósnőt, jövendőmondót, halottlátót pénzelünk,
tőlük remélve a megoldást, és fel sem ötlik bennünk, hogy ezek a „megoldások" milyen
veszélyeket rejtenek magukban!?
Aztán kis idő múlva - miután bevettük a nyugtatónkat - egy cigaretta és egy pohár whisky
mellett rájövünk, hogy ugyanott vagyunk, ahol pár nappal, héttel, évvel ezelőtt voltunk.
Ismét felmerülnek a miértek, és ismét felmerül a miértek miértje:
Ha van Isten, miért engedi ezt?! (Mert ugye mindnyájan eljutottunk már ide?!)
Miért engedi, hogy ilyen legyen az életünk, hogy ilyen sorsok legyenek, hogy ilyen bűnnel és
tragédiákkal szennyezett legyen a világunk?
Természetesen Isten a felelős mindenért, kiváltképp minden rosszért - gondoljuk.
Fel sem ötlik bennünk, hogy szinte minden tragédiát, balesetet, nehézségeket az emberi
dilettantizmus és önzés okoz.
Nem kizárt azonban, hogy eljutunk e felismerésig, felismerjük esetleg, hogy a torzult emberi
ego okozza ezeket a problémákat.
Azon kevesek, akik e felismeréshez eljutnak és ennek okának fejtegetésekor esetleg azt
hallják, hogy az emberi „én"-nek nem kellene torzultnak lenni, csak hát valami, vagy esetleg
Valaki azzá teszi. Valakinek ez a célja és olyan intelligenciával rendelkezik, hogy az embert
képes többször is ugyanabba a hibába belehajszolni.
Akik ezt hallják, azokban már ez alternatíva felmerülésekor - kezd feléledni egyfajta
viszolygó, kétségekkel teli ellenérzés (melynek ugyancsak az a Valaki az okozója, ő általa
gerjesztve, természetünkből fakad).
Aztán, ha az okfejtés közben felmerül, hogy talán a Bibliában találhatnánk választ a
kérdésünkre, hogy ez a Valaki egy angyalfejedelem, ekkor az ellenérzés oly mértékben
fokozódhat - esetleg átcsaphat gúnyos kételkedésbe - hogy azon nyomban az emberek
többsége elveti ezt a variációt.
Lehet azonban, hogy mégis ez az alternatíva nyújtja a választ kérdéseinkre, ez oszlatja el
legegyértelműbben a kételyeinket.
Próbáljuk megvizsgálni ezt a lehetőséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése