„Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés? Lehetetlenné vált. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit „törvénye” által. Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül.” (Róma 3,27-28)
További igeszakasz: Lukács 5,1-11
A 4. Sola - „egyedül hit által” - az Isten hívására adott megfelelő válasz. Mindannyian ismerjük az ajándékozó érzését, aki aggódva figyeli, hogy ajándéka milyen fogadtatásra fog találni. Kétségbeesve reménykedünk benne, hogy ajándékunkat észreveszik, elfogadják, értékelik és hogy az ajándék megfelelő lesz a megajándékozott számára. De hogy van mindez Isten ajándékával? Pál azt mondja itt, a Rómaiakhoz írt levélben, hogy csak úgy tudjuk elfogadni Isten ajándékát, ha hittel megbízunk Benne.
Azzal kapcsolatban, hogy ez a „hit” mit is jelent, sokféle tévhit alakult ki. Erről ír Pál a fenti versekben. Az első ilyen félreértés a „dicsekvés”. Vagyis amikor valaki úgy tekint az Istenbe vetett hitre, mint egy „kegyes cselekedet”-re. Ezzel az a probléma, hogy túl nagy hangsúly kerül arra az egyébként tényleg mély hitre, amit saját erőfeszítéseinken keresztül értünk el. Néha még el is várjuk másoktól, hogy ugyanilyen erős hitük legyen, mintha csak úgy egyszerűen a semmiből azt elő lehetne hozni. De hitet nem tudunk csak úgy saját magunktól produkálni; azt Istentől kell kérnünk.
A második ilyen félreértés akörül forog, hogy mit is jelentenek azok a jó „cselekedetek”. Még mindig ott van bennünk az a régi vallásos kísértés, hogy meg akarunk dolgozni Isten jóakaratáért. Vagy hogy legalább megpróbáljunk segíteni Istennek abban, amit már megtett. Pál azonban azt emeli ki, hogy a hit önmagában elég. Semmi többre nincsen szükség. Isten már mindent megtett.
Az „egyedül hit által” egy harmadik félreértést is megválaszol, méghozzá egy olyan félreértést, ami talán a másik kettőnél időszerűbb mai modern társadalmunkban: hogy amit Isten tett, az megigazít bennünket, akár elfogadjuk hit által, akár nem. Sokan vágynak manapság egy könnyű megoldásra, hogy az „istenes életüket” automata-üzemmódba kapcsolhassák, ahol minden anonim és autómatikus, függetlenül attól, hogy válaszolt-e az ember Isten hívására, vagy hogy egyáltalán hisz-e az ember benne, vagy nem. De Pál arra emlékeztet bennünket ebben az igeszakaszban, hogy Isten azért szólított meg minket Krisztuson keresztül, mert kapcsolatra vágyik velünk. Ez a kapcsolat pedig „egyedül hit által” lehetséges. Ezért hívjuk arra az embereket, hogy tapasztalják meg ők is ezt a hitet.
Mi a legnagyobb „vallásos” kísértésed? Az, hogy dicsekszel a hiteddel, holott az csak ajándék? Vagy talán az, hogy a saját istenfélő cselekedeteidben bízol, annak ellenére, hogy azok nem fogják jobban kivívni Isten jóakaratát? Vagy esetleg azzal hitegeted magad, hogy működhet a dolog hit nélkül is? Ha őszintén válaszolsz ezekre a kérdésekre, az segíthet abban, hogy eldöntsd: miért is fogsz ma imádkozni.
Köszönjük:
a Kegyelem ajándékát, melyet nem érdemlünk
hogy Krisztus minden szükségest elvégzett értünk
hogy Isten hitet gerjesztett bennünk
Kérünk, bocsásd meg:
hogy gyakran dicsekszünk a hitünkkel
hogy megpróbáljuk a saját cselekedeteinkkel kiérdemelni jóakaratodat
Könyörgünk:
„Hiszek, segíts a hitetlenségemen!” (Márk 9,24)
hitben való egységért
Dicsőítünk, Istenünk:
mert megbízható vagy
mert a Hozzád vezető Út nyitva áll
Dr. Guido Baltes, Marburg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése