Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában

Lukács Evangyélioma 2. rész

  1. És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék. 
  2. Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó. 
  3. Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába. 
  4. Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába,a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt; 
  5. Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala. 
  6. És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai. 
  7. És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál. 
  8. Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett. 
  9. És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének. 
  10. És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: 
  11. Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. 

  12. Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban. 
  13. És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala: 
  14. Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat! 
  15. És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk. 
  16. Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala. 
  17. És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala. 
  18. És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak. 
  19. Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala. 
  20. A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.