Isten pedig szólt Izraelhez éjszakai látomásban, és ezt mondta. Jákob!
Jákob! ... Ne félj lemenni Egyiptomba, mert nagy néppé teszlek ott! Én
megyek veled Egyiptomba, és én is foglak visszahozni.
—1 Mózes 46:2‐4
Jákob évekig azt hitte, hogy a fia, József meghalt. Most idősebb fiai azt a megdöbbentő hírt hozták Jákobnak, hogy József él, és azt szeretné, ha elmenne hozzá Egyiptomba. Ezért útra keltek. De mikor elértek Bersebába, Jákobot hirtelen elfogta a félelem.
A félelem egy erőteljes motiváció. Jákob félelmében Istent kezdte keresni. Jobb, ha a szeretet ösztönöz, de ha te ebből kifolyólag nem keresed Istent, akkor Ő megengedheti hogy szükséget szenvedj azért, hogy emiatt keresd Őt. Ha az sem működik, akkor egy félelmetes helyzetbe vezethet, hogy a félelem miatt keresd Őt. Isten annyira szeret téged és annyira szereti a veled való közösséget, hogy bármit fel fog használni arra, hogy eljuttasson téged Önmagához.
MI SOKSZOR HOZZUK MAGUNKAT NYOMORÚSÁGOS HELYZETBE, MERT ISTEN MEGKÉRDEZÉSE NÉLKÜL MEGYÜNK TOVÁBB.
Isten—aki mindent tud, és aki téged a lehető legjobban szeret—felajánlotta, hogy vezeti az életedet. Nevetségesnek tűnik ezt a segítséget visszautasítani, és életedet saját korlátozott bölcsességed alapján megélni. Amikor elérkezünk az útkereszteződésekhez, és nem tudjuk, hogy merre menjünk, akkor érdemes Isten útmutatását keresni.
Taníts meg minket, Uram, hogy keressük a Te akaratodat, járjunk a Te utadon, és vezessen minket a Te Szentlelked.
JÉZUS NEVÉBEN, AMEN
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése