Egy lelkipásztor, Húsvét reggelén, amikor zsúfolt templomában felment a szószékre prédikálni, egy régi, rozoga, rozsdás madárkalitkát vitt magával és letette a szószék párkányára. Persze mindenki meglepődve nézte és kíváncsian várta, mi fog történni.
A lelkipásztor elkezdte a prédikációt:
„Amikor tegnap végigmentem a főutcán, szembejött velem egy gyerek kezében lóbálva
ezt a madárkalitkát, aminek az alján három kis vadmadár lapult, reszketve a hidegtől és a félelemtől.
Megállítottam a fiút, és megkérdeztem:
- Na, mit viszel magaddal?
- Csak ezt a három vacak madarat – felelte.
- Aztán mit akarsz csinálni velük? – kérdezősködtem. – Hazaviszem őket és szórakozom velük. Feldühítem őket, kihúzom a tollaikat, egymás közötti viadalra uszítom őket, élvezni fogom. – felelte.
- De előbb-utóbb beleunsz majd.
Utána mit fogsz csinálni velük?
- Ó hát van otthon két macskánk - mondta a fiú – azok szeretik a madárhúst, megetetem őket velük.
Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam:
- Fiam, mennyit kérsz a madarakért?
- Nem kellenek magának azok a madarak.
Hiszen azok csak vacak szürke mezei madarak, még énekelni sem tudnak. Még csak nem is szépek.
- Mennyit akarsz értük? – kérdeztem ismét.
A fiú végignézett rajtam, mintha megbolondultam volna, aztán megmondta az árat:
-Tíz lej!
Kivettem a zsebemből a tíz lejt, és odaadtam neki. A fiú letette a kalitkát a földre, és egy pillanat alatt eltűnt. Én aztán felemeltem a madárkalitkát, elvittem a közeli parkba, ott letettem majd kinyitottam az ajtaját, és szabadon engedtem a madarakat.”
Miután a lelkipásztor elmondta a kalitka történetét, mindjárt egy másik történetbe kezdett:
A lelkipásztor elkezdte a prédikációt:
„Amikor tegnap végigmentem a főutcán, szembejött velem egy gyerek kezében lóbálva
ezt a madárkalitkát, aminek az alján három kis vadmadár lapult, reszketve a hidegtől és a félelemtől.
Megállítottam a fiút, és megkérdeztem:
- Na, mit viszel magaddal?
- Csak ezt a három vacak madarat – felelte.
- Aztán mit akarsz csinálni velük? – kérdezősködtem. – Hazaviszem őket és szórakozom velük. Feldühítem őket, kihúzom a tollaikat, egymás közötti viadalra uszítom őket, élvezni fogom. – felelte.
- De előbb-utóbb beleunsz majd.
Utána mit fogsz csinálni velük?
- Ó hát van otthon két macskánk - mondta a fiú – azok szeretik a madárhúst, megetetem őket velük.
Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam:
- Fiam, mennyit kérsz a madarakért?
- Nem kellenek magának azok a madarak.
Hiszen azok csak vacak szürke mezei madarak, még énekelni sem tudnak. Még csak nem is szépek.
- Mennyit akarsz értük? – kérdeztem ismét.
A fiú végignézett rajtam, mintha megbolondultam volna, aztán megmondta az árat:
-Tíz lej!
Kivettem a zsebemből a tíz lejt, és odaadtam neki. A fiú letette a kalitkát a földre, és egy pillanat alatt eltűnt. Én aztán felemeltem a madárkalitkát, elvittem a közeli parkba, ott letettem majd kinyitottam az ajtaját, és szabadon engedtem a madarakat.”
Miután a lelkipásztor elmondta a kalitka történetét, mindjárt egy másik történetbe kezdett:
„Egy nap a Sátán és Jézus között párbeszéd folyt. A Sátán épp az Édenkertből jött és így dicsekedett:
- Az egész emberiséget a kezem közé kaparintottam. Csapdát állítottam nekik, olyan csalétekkel amelynek nem tudnak ellenállni. Mind az enyémek lesznek!
- Mit fogsz csinálni velük? - Kérdezte Jézus.
- Szórakozni fogok velük. Megtanítom őket hogyan házasodjanak, és hogyan váljanak el egymástól; feldühítem őket, meg arra is megtanítom, hogyan gyűlöljék és kínozzák egymást, meg arra is hogyan találjanak fel fegyvereket és bombákat, és öljék egymást. -Nagyon fogom élvezni! - mondta a Sátán.
- Mit csinálsz majd velük akkor, ha már eleged lesz a játékból? -kérdezte Jézus.
- Megölöm őket! - felelte a Sátán.
- Mennyit kérsz értük? - érdeklődött tovább Jézus.
- Nem kellenek neked azok az emberek! Nem jók azok semmire! Megveszed őket, ők pedig csak gyűlölni fognak téged. Leköpnek, megátkoznak, elárulnak és megölnek. Nem kellenek ők neked!
- Mennyit kérsz értük??? - kérdezte újból Jézus.
A Sátán végignézett Jézuson, és megvető gúnnyal az arcán, a következőket mondta neki:
- A véredet, az összes könnyedet és az egész életedet!!!
Jézus így szólt: - Megegyeztünk! - aztán kifizette az árat…”
- Az egész emberiséget a kezem közé kaparintottam. Csapdát állítottam nekik, olyan csalétekkel amelynek nem tudnak ellenállni. Mind az enyémek lesznek!
- Mit fogsz csinálni velük? - Kérdezte Jézus.
- Szórakozni fogok velük. Megtanítom őket hogyan házasodjanak, és hogyan váljanak el egymástól; feldühítem őket, meg arra is megtanítom, hogyan gyűlöljék és kínozzák egymást, meg arra is hogyan találjanak fel fegyvereket és bombákat, és öljék egymást. -Nagyon fogom élvezni! - mondta a Sátán.
- Mit csinálsz majd velük akkor, ha már eleged lesz a játékból? -kérdezte Jézus.
- Megölöm őket! - felelte a Sátán.
- Mennyit kérsz értük? - érdeklődött tovább Jézus.
- Nem kellenek neked azok az emberek! Nem jók azok semmire! Megveszed őket, ők pedig csak gyűlölni fognak téged. Leköpnek, megátkoznak, elárulnak és megölnek. Nem kellenek ők neked!
- Mennyit kérsz értük??? - kérdezte újból Jézus.
A Sátán végignézett Jézuson, és megvető gúnnyal az arcán, a következőket mondta neki:
- A véredet, az összes könnyedet és az egész életedet!!!
Jézus így szólt: - Megegyeztünk! - aztán kifizette az árat…”
Ezzel a lelkipásztor fogta a madárkalitkát, és lement a szószékről…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése