2013. március 29., péntek

Nagypéntek



Ézsaiás 53: 3-8


Az emberek lenézték őt,
    még barátai is elhagyták.
Tudta, mi a fájdalom,
    és hogy mit jelent a betegség,
de mi arcunkat eltakartuk,
    hogy ne is lássuk.
Nem törődtünk vele.
Pedig betegségeinket ő viselte,
    és fájdalmaink nehezedtek rá.
S mi még azt hittük,
    hogy Isten csapásai sújtják,
    hogy ő veri és bünteti!
Bizony, bűneinkért kapott sebeket,
    vétkeinkért törték össze őt!
Békességünk büntetését ő fizette meg,
    és sebei árán gyógyultunk meg.
Mind a saját fejünk után mentünk,
    szétszéledtünk és eltévedtünk,
    mint nyájtól a juhok,
de az Örökkévaló az ő vállára rakta
    mindannyiunk vétkeit.
Bántalmazták és megsebesítették,
    de alázattal viselte.
Szó nélkül tűrte, s nem tiltakozott,
    mint a bárány, ha levágni viszik,
    mint juh, mikor némán tűri, hogy megnyírják.
Erőszakkal fogták el,
    és igazságtalanul ítélkeztek fölötte.
Kortársai közül senki sem értette meg,
    hogy népem bűnei miatt ítélték halálra,
    és irtották ki az élők közül.

1 megjegyzés:

  1. HÚSVÉT ELŐTT

    Tudta, hogy nincs már messzire az óra,
    hogy nemsokára elvégeztetik;
    Szent imájának minden drága szója
    tanítványaiért esedezik.

    Kereszt előtt, a Gecsemáné kertben,
    tudva, hogy mit rejt a kétes sötét,
    A csók, a holdas, kékszínű berekben…
    És visszatette a Málkus fülét.

    Tudta, hogy a Nagy Halál szárnyát bontva,
    az égő kínok véres árnya itt,
    hogy már utolsó vacsoráját osztja…
    És mossa tanítványai lábait.

    Húsvét előtt, nagypéntek éjszakáján
    a Kereszt fénye az egekbe nő,
    Mert mérhetetlen áldozata árán
    a bűnös földet megváltotta Ő…

    (Kárász Izabella verse)

    VálaszTörlés