Húsvét

Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él... (ApCsel 1,3)

 A feltámadás szónak az Újszövetségben három jelentése van: Jelenti először Krisztus testben való feltámadását a kereszthalála utáni harmadik napon. Jézus nagypénteken valóságosan meghalt, erről a római halottkém meggyőződött, csak így adta ki Pilátus a holttestet Józsefnek, hogy eltemesse. Vasárnap pedig - és utána még egy ideig - már többen találkoztak vele, egyszerre ötszáz ember is kész volt ezt tanúsítani (1Kor 15,6). Ezt ő előre megmondta, csak nem hitték el tanítványai sem. Most feltámadásának bizonyítéka maga a Feltámadott lett. O úr a halál felett is. Isten ezzel mutatta meg, hogy elfogadta Fiának helyettes áldozatát.

A feltámadás másik jelentése az, amikor egy ember a lelki halálból életre kel, vagyis hitetlenből hívővé lesz. Jézus mondta: „amikor a halot­tak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak." (Jn 5,25) Pál pedig ezt írja Efézusba: „Titeket is életre keltett, akik halot­tak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt" (Ef 2,1). Amilyen érzéketlen, te­hetetlen egy halott, lelkileg olyan érzéketlen és tehetetlen egy Isten nél­kül létező ember. Amikor hitre jut: kezdi érteni az igét, tud imádkozni, engedelmeskedik Istennek, szeret másokat...

A feltámadás harmadik jelentése az, amikor Jézus Krisztus másodszor eljön erre a földre, és feltámasztja a halottakat. „Akik a jót tették, az élet­re támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel." (Jn 5,29) A benne hívők az ő dicsőséges testéhez hasonló létformá­ban élnek örökké, akik őt elvetették, nélküle fognak létezni.

Krisztus húsvéti feltámadása nélkül e másik kettő sem lenne lehetséges. Keresztény hitünk nélkülözhetetlen alapja tehát ez a bizonyosság: Krisztus „halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért" (Róm 4,25). Ő él és uralkodik ma is és mindörökké. Boldog, aki ezt teljes bizonyossággal hiszi, és közösségben van az élő Krisztussal.

Cseri Kálmán - A kegyelem harmatja

Nagypéntek

Jézus így válaszolt: „Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked..." (Jn 19,11)

Nagypénteken az emberi bűn ritkán látott erővel tombolt Jézus körül. Hazugság, megvesztegetés, árulás, gyávaság, önféltés, rágalmazás, ügyeskedés, gyűlölködés, gyilkos indulatok, féltékenység, irigység, butaság, megalkuvás... járta diadaltáncát körülötte.

Nagypénteken Jézus számunkra elképzelhetetlen fizikai és lelki szenvedéseket hordozott. Gúny, megalázás, ütlegelés, mire a vesztőhelyre ért, jártányi ereje alig volt, a megkorbácsolásba sokan belehaltak, mert az valósággal lenyúzta az áldozat felső testéről a bőrt és a húst. A kereszten izomgörcs, légszomj gyötörte, és amit mi elképzelni sem tudunk: a bűn nélküli Jézus az egész emberiség bűnét és ítéletét magára vette.

S ebben a megkínzott, elesett állapotban is újra és újra elővillant az ő isteni hatalma, fensége és méltósága. Akik letartóztatták, hátrahőköltek és a földre estek, mielőtt megkötözték. A rettegett Heródeshez egy szava sincs, Pilátust kioktatja igazság és hatalom dolgában, bíráit figyelmezteti, hogy meglátják majd őt az Isten jobbján, gúnyolóit megnyugtatja, hogy nem fog odaparancsolni tizenkét légiónyi (72 000) angyalt, a kereszten még rendelkezik anyja jövőjéről, és isteni teljhatalommal beutal egy gonosztevőt a mennyországba. Amikor pedig meghal, délben elsötétedik az ég, megrendül a föld, jelezve, hogy páratlan, az egész teremtett világra kiható esemény történt.

Látjuk-e és imádjuk-e a ma is gyakran kigúnyolt, megvetett Jézusban ezt a hatalmas Istent, aki halálával nekünk is utat nyitott a teljes életbe, az örök életbe?

Cseri Kálmán - A kegyelem harmatja