2017. július 25., kedd

2017. június 4., vasárnap

Pünkösd


Az Apostolok Cselekedetei 2. fejezet




1
És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.
2
És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala.
3
És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.


4
És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniok.
5
Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
6
Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.
7
Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, akik szólnak?
8
Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, amelyben születtünk?
9
Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadóciában, Pontusban és Ázsiában,
10
Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Ciréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
11
Krétaiak és arabok, halljuk amint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.
12
Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lenni?
13
Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.
14
Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!
15
Mert nem részegek ezek, amint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;
16
Hanem ez az, ami megmondatott Jóel prófétától:
17
És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.
18
És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak.
19
És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését.
20
A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.
21
És lészen, hogy mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.
22
Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, amint magatok is tudjátok.
23
Azt, aki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek:
24
Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia.
25
Mert Dávid ezt mondja ő róla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam.
26
Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik.
27
Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
28
Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orcád előtt.
29
Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van.
30
Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az ő királyi székibe,
31
Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott.
32
Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk.
33
Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, amit ti most láttok és hallotok.
34
Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felől,
35
Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.
36
Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek.
37
Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?
38
Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.
39
Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.
40
Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakasszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!
41
Akik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.
42
És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.
43
Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala.
44
Mindnyájan pedig, akik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala;
45
És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége vala.
46
És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel.
47
Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel.



2017. április 16., vasárnap

Húsvét

Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él... (ApCsel 1,3)






 A feltámadás szónak az Újszövetségben három jelentése van: Jelenti először Krisztus testben való feltámadását a kereszthalála utáni harmadik napon. Jézus nagypénteken valóságosan meghalt, erről a római halottkém meggyőződött, csak így adta ki Pilátus a holttestet Józsefnek, hogy eltemesse. Vasárnap pedig - és utána még egy ideig - már többen találkoztak vele, egyszerre ötszáz ember is kész volt ezt tanúsítani (1Kor 15,6). Ezt ő előre megmondta, csak nem hitték el tanítványai sem. Most feltámadásának bizonyítéka maga a Feltámadott lett. O úr a halál felett is. Isten ezzel mutatta meg, hogy elfogadta Fiának helyettes áldozatát.

A feltámadás másik jelentése az, amikor egy ember a lelki halálból életre kel, vagyis hitetlenből hívővé lesz. Jézus mondta: „amikor a halot­tak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak." (Jn 5,25) Pál pedig ezt írja Efézusba: „Titeket is életre keltett, akik halot­tak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt" (Ef 2,1). Amilyen érzéketlen, te­hetetlen egy halott, lelkileg olyan érzéketlen és tehetetlen egy Isten nél­kül létező ember. Amikor hitre jut: kezdi érteni az igét, tud imádkozni, engedelmeskedik Istennek, szeret másokat...

A feltámadás harmadik jelentése az, amikor Jézus Krisztus másodszor eljön erre a földre, és feltámasztja a halottakat. „Akik a jót tették, az élet­re támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel." (Jn 5,29) A benne hívők az ő dicsőséges testéhez hasonló létformá­ban élnek örökké, akik őt elvetették, nélküle fognak létezni.

Krisztus húsvéti feltámadása nélkül e másik kettő sem lenne lehetséges. Keresztény hitünk nélkülözhetetlen alapja tehát ez a bizonyosság: Krisztus „halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért" (Róm 4,25). Ő él és uralkodik ma is és mindörökké. Boldog, aki ezt teljes bizonyossággal hiszi, és közösségben van az élő Krisztussal.

Cseri Kálmán - A kegyelem harmatja

2017. április 14., péntek

Nagypéntek

Jézus így válaszolt: „Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked..." (Jn 19,11)




Nagypénteken az emberi bűn ritkán látott erővel tombolt Jézus körül. Hazugság, megvesztegetés, árulás, gyávaság, önféltés, rágalmazás, ügyeskedés, gyűlölködés, gyilkos indulatok, féltékenység, irigység, butaság, megalkuvás... járta diadaltáncát körülötte.

Nagypénteken Jézus számunkra elképzelhetetlen fizikai és lelki szenvedéseket hordozott. Gúny, megalázás, ütlegelés, mire a vesztőhelyre ért, jártányi ereje alig volt, a megkorbácsolásba sokan belehaltak, mert az valósággal lenyúzta az áldozat felső testéről a bőrt és a húst. A kereszten izomgörcs, légszomj gyötörte, és amit mi elképzelni sem tudunk: a bűn nélküli Jézus az egész emberiség bűnét és ítéletét magára vette.

S ebben a megkínzott, elesett állapotban is újra és újra elővillant az ő isteni hatalma, fensége és méltósága. Akik letartóztatták, hátrahőköltek és a földre estek, mielőtt megkötözték. A rettegett Heródeshez egy szava sincs, Pilátust kioktatja igazság és hatalom dolgában, bíráit figyelmezteti, hogy meglátják majd őt az Isten jobbján, gúnyolóit megnyugtatja, hogy nem fog odaparancsolni tizenkét légiónyi (72 000) angyalt, a kereszten még rendelkezik anyja jövőjéről, és isteni teljhatalommal beutal egy gonosztevőt a mennyországba. Amikor pedig meghal, délben elsötétedik az ég, megrendül a föld, jelezve, hogy páratlan, az egész teremtett világra kiható esemény történt.

Látjuk-e és imádjuk-e a ma is gyakran kigúnyolt, megvetett Jézusban ezt a hatalmas Istent, aki halálával nekünk is utat nyitott a teljes életbe, az örök életbe?

Cseri Kálmán - A kegyelem harmatja

2017. január 11., szerda

Aliansz imahét - Egyedül hit által: Isten hívására válaszolva

„Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés? Lehetetlenné vált. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit „törvénye” által. Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül.” (Róma 3,27-28)

További igeszakasz: Lukács 5,1-11

  A 4. Sola - „egyedül hit által” - az Isten hívására adott megfelelő válasz. Mindannyian ismerjük az ajándékozó érzését, aki aggódva figyeli, hogy ajándéka milyen fogadtatásra fog találni. Kétségbeesve reménykedünk benne, hogy ajándékunkat észreveszik, elfogadják, értékelik és hogy az ajándék megfelelő lesz a megajándékozott számára. De hogy van mindez Isten ajándékával? Pál azt mondja itt, a Rómaiakhoz írt levélben, hogy csak úgy tudjuk elfogadni Isten ajándékát, ha hittel megbízunk Benne.
  Azzal kapcsolatban, hogy ez a „hit” mit is jelent, sokféle tévhit alakult ki. Erről ír Pál a fenti versekben. Az első ilyen félreértés a „dicsekvés”. Vagyis amikor valaki úgy tekint az Istenbe vetett hitre, mint egy „kegyes cselekedet”-re. Ezzel az a probléma, hogy túl nagy hangsúly kerül arra az egyébként tényleg mély hitre, amit saját erőfeszítéseinken keresztül értünk el. Néha még el is várjuk másoktól, hogy ugyanilyen erős hitük legyen, mintha csak úgy egyszerűen a semmiből azt elő lehetne hozni. De hitet nem tudunk csak úgy saját magunktól produkálni; azt Istentől kell kérnünk.
  A második ilyen félreértés akörül forog, hogy mit is jelentenek azok a jó „cselekedetek”. Még mindig ott van bennünk az a régi vallásos kísértés, hogy meg akarunk dolgozni Isten jóakaratáért. Vagy hogy legalább megpróbáljunk segíteni Istennek abban, amit már megtett. Pál azonban azt emeli ki, hogy a hit önmagában elég. Semmi többre nincsen szükség. Isten már mindent megtett.
  Az „egyedül hit által” egy harmadik félreértést is megválaszol, méghozzá egy olyan félreértést, ami talán a másik kettőnél időszerűbb mai modern társadalmunkban: hogy amit Isten tett, az megigazít bennünket, akár elfogadjuk hit által, akár nem. Sokan vágynak manapság egy könnyű megoldásra, hogy az „istenes életüket” automata-üzemmódba kapcsolhassák, ahol minden anonim és autómatikus, függetlenül attól, hogy válaszolt-e az ember Isten hívására, vagy hogy egyáltalán hisz-e az ember benne, vagy nem. De Pál arra emlékeztet bennünket ebben az igeszakaszban, hogy Isten azért szólított meg minket Krisztuson keresztül, mert kapcsolatra vágyik velünk. Ez a kapcsolat pedig „egyedül hit által” lehetséges. Ezért hívjuk arra az embereket, hogy tapasztalják meg ők is ezt a hitet.
  Mi a legnagyobb „vallásos” kísértésed? Az, hogy dicsekszel a hiteddel, holott az csak ajándék? Vagy talán az, hogy a saját istenfélő cselekedeteidben bízol, annak ellenére, hogy azok nem fogják jobban kivívni Isten jóakaratát? Vagy esetleg azzal hitegeted magad, hogy működhet a dolog hit nélkül is? Ha őszintén válaszolsz ezekre a kérdésekre, az segíthet abban, hogy eldöntsd: miért is fogsz ma imádkozni.

Imakérések (Ef 3,14-21):

Köszönjük:

 a Kegyelem ajándékát, melyet nem érdemlünk
 hogy Krisztus minden szükségest elvégzett értünk
 hogy Isten hitet gerjesztett bennünk

 Kérünk, bocsásd meg:

 hogy gyakran dicsekszünk a hitünkkel
 hogy megpróbáljuk a saját cselekedeteinkkel kiérdemelni jóakaratodat

Könyörgünk:

 „Hiszek, segíts a hitetlenségemen!” (Márk 9,24)
 hitben való egységért

 Dicsőítünk, Istenünk:

 mert megbízható vagy
 mert a Hozzád vezető Út nyitva áll

Dr. Guido Baltes, Marburg

2017. január 10., kedd

Aliansz imahét - Egyedül kegyelemből – az egyetlen esélyünk

„Most pedig a törvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták. Isten pedig ezt az igazságát most nyilvánvalóvá tette a Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség: mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.” (Róma 3,21-24)

További igeszakasz: 1Korinthus 15,10

  „Ha nem teszel erőfeszítéseket, nem fogsz elérni semmit!” Ezt halljuk egész életünkben: a szüleinktől, az iskolában a szigorú matektanártól, a munkahelyünkön... Néha valóban jól jön egy kis nógatás, máskor viszont úgy tűnik, mintha akaratunk ellenére kényszerítenének minket valami megtételére. Néha még magamat is rajtakapom, ahogy ezt mondom magamnak: „Ez az utolsó esélyem arra, hogy bizonyítsak... csak jobban kéne igyekeznem...”
  Ami engem illet, még ha jobban is igyekszem, gyakran azt látom, hogy hamar elérek a határaim végére. Nemrég találkozni akartam egy barátommal, hogy bocsánatot kérjek tőle egy köztünk nemsokkal azelőtt lezajlott vitával kapcsolatban, de aztán hirtelen eszembe jutott valami más, ami sokkal fontosabb volt. Annak ellenére elhessegettem a kibékülés gondolatát, hogy előtte meg annyira vágytam rá. Aki őszinte tud lenni saját magával, az hamar rájön, hogy hol vannak a határai, hibái. Az élet azonban több annál, mint hogy a legjobb jegyet szerezzük egy vizsgán, sikeresek legyünk a munkánkban, vagy csak egyszerűen az átlagosnál kicsit jobb életet éljünk. Isten szemében megfelelő életet élni - ez az, ami számít. És ez az, ami segít felismernem: mennyire értelmetlen minden arra irányuló erőfeszítéseim, hogy elfogadhatóvá tegyem magam Őelőtte.
  Pál apostol leszögezi, hogy ő mindenki másnál keményebben dolgozott, és ezt jogosan teszi (ld.:1Kor 15,10). De nem hagyja, hogy ez a fejébe szálljon. Alázatos marad, annak teljes tudatában, hogy soha nem jutott volna oda, ahova jutott, Isten kegyelme nélkül. Goethe nevéhez fűződik egy kifejezés, amit így lehetne fordítani: „Azokat tudjuk megmenteni, akik minden erejüket megfeszítve küzdenek”. Pál apostolhoz hasonlóan Luther Márton is arra jutott, hogy ez a mottó egyszerűen nem igaz. Luther ezért folyamatosan azon volt, hogy a nyugati társadalom „hatékonysági elvét” a feje tetejére állítsa. A reformáció nyomán létrejött egyház a Kegyelem elvére épült, a saját teljesítményünk, vagy eredményeink „elve” helyett.
  A mi szerepünk passzív. Isten az, aki az aktív cselekvő szerepét betölti. Amikor már úgy érzem, nem bírom tovább és kifogytam minden alternatívából – na akkor lép közbe Isten. Ő az egyetlen személy,aki tud még egy esélyt adni. Fiának szenvedése és kereszthalála által Isten megáldott engem kegyelmével. Ha nem részesültem volna kegyelemben, akkor teljesen kilátástalan lenne minden a mostani életemben is, és a halálomban is. De Isten kegyelmi ajándékával az lehetek, akinek lennem kell: Isten szeretett gyermeke.

Imakérések (103. Zsoltár)

Köszönöm:

 hogy Isten megajándékozott engem és a körülöttem élőket a kegyelem és a
megbékélés ajándékával

Kérünk/kérlek bocsásd meg:

 hogy bár meg akarom osztani Isten kegyelmi ajánékát másokkal , de nem teszem elég gyakran
 hogy amikor újra és újra elvesztem az önbecsülésemet, a saját belsőmből, ill. saját erőmből próbálom meg újra megszerezni azt. Pedig nem ez a válasz. Segíts, ó kegyelmes  Istenünk és Atyánk, hogy minden egyes nap visszajöjjünk tehozzád és egyedül a te kegyelmedben bízzunk!

Könyörgünk:

 azokért, akik különféle munkahelyeken dolgoznak és a saját eredményeikre alapozva próbálják meg felépíteni az önbecsülésüket (vezérigazgatók, hírességek, ...)
 azokért, akik védelemre, kegyelemre és törődésre szorulnak, de csak elutasítást és magányt kapnak (menekültek, nehéz családi körülmények között élő gyerekek, ...)
 a háborús helyzetekben vezető pozíciókban levőkért, hogy a megbékélésre
törekedjenek

Marieluise Bierbaum, Bréma