Jézus így válaszolt: „Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked..." (Jn 19,11)
Nagypénteken az emberi bűn ritkán látott erővel tombolt Jézus körül. Hazugság, megvesztegetés, árulás, gyávaság, önféltés, rágalmazás, ügyeskedés, gyűlölködés, gyilkos indulatok, féltékenység, irigység, butaság, megalkuvás... járta diadaltáncát körülötte.
Nagypénteken Jézus számunkra elképzelhetetlen fizikai és lelki szenvedéseket hordozott. Gúny, megalázás, ütlegelés, mire a vesztőhelyre ért, jártányi ereje alig volt, a megkorbácsolásba sokan belehaltak, mert az valósággal lenyúzta az áldozat felső testéről a bőrt és a húst. A kereszten izomgörcs, légszomj gyötörte, és amit mi elképzelni sem tudunk: a bűn nélküli Jézus az egész emberiség bűnét és ítéletét magára vette.
S ebben a megkínzott, elesett állapotban is újra és újra elővillant az ő isteni hatalma, fensége és méltósága. Akik letartóztatták, hátrahőköltek és a földre estek, mielőtt megkötözték. A rettegett Heródeshez egy szava sincs, Pilátust kioktatja igazság és hatalom dolgában, bíráit figyelmezteti, hogy meglátják majd őt az Isten jobbján, gúnyolóit megnyugtatja, hogy nem fog odaparancsolni tizenkét légiónyi (72 000) angyalt, a kereszten még rendelkezik anyja jövőjéről, és isteni teljhatalommal beutal egy gonosztevőt a mennyországba. Amikor pedig meghal, délben elsötétedik az ég, megrendül a föld, jelezve, hogy páratlan, az egész teremtett világra kiható esemény történt.
Látjuk-e és imádjuk-e a ma is gyakran kigúnyolt, megvetett Jézusban ezt a hatalmas Istent, aki halálával nekünk is utat nyitott a teljes életbe, az örök életbe?
Cseri Kálmán - A kegyelem harmatja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése