Húsvét

Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él... (ApCsel 1,3)

 A feltámadás szónak az Újszövetségben három jelentése van: Jelenti először Krisztus testben való feltámadását a kereszthalála utáni harmadik napon. Jézus nagypénteken valóságosan meghalt, erről a római halottkém meggyőződött, csak így adta ki Pilátus a holttestet Józsefnek, hogy eltemesse. Vasárnap pedig - és utána még egy ideig - már többen találkoztak vele, egyszerre ötszáz ember is kész volt ezt tanúsítani (1Kor 15,6). Ezt ő előre megmondta, csak nem hitték el tanítványai sem. Most feltámadásának bizonyítéka maga a Feltámadott lett. O úr a halál felett is. Isten ezzel mutatta meg, hogy elfogadta Fiának helyettes áldozatát.

A feltámadás másik jelentése az, amikor egy ember a lelki halálból életre kel, vagyis hitetlenből hívővé lesz. Jézus mondta: „amikor a halot­tak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak." (Jn 5,25) Pál pedig ezt írja Efézusba: „Titeket is életre keltett, akik halot­tak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt" (Ef 2,1). Amilyen érzéketlen, te­hetetlen egy halott, lelkileg olyan érzéketlen és tehetetlen egy Isten nél­kül létező ember. Amikor hitre jut: kezdi érteni az igét, tud imádkozni, engedelmeskedik Istennek, szeret másokat...

A feltámadás harmadik jelentése az, amikor Jézus Krisztus másodszor eljön erre a földre, és feltámasztja a halottakat. „Akik a jót tették, az élet­re támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel." (Jn 5,29) A benne hívők az ő dicsőséges testéhez hasonló létformá­ban élnek örökké, akik őt elvetették, nélküle fognak létezni.

Krisztus húsvéti feltámadása nélkül e másik kettő sem lenne lehetséges. Keresztény hitünk nélkülözhetetlen alapja tehát ez a bizonyosság: Krisztus „halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért" (Róm 4,25). Ő él és uralkodik ma is és mindörökké. Boldog, aki ezt teljes bizonyossággal hiszi, és közösségben van az élő Krisztussal.

Cseri Kálmán - A kegyelem harmatja