2017. január 10., kedd

Aliansz imahét - Egyedül kegyelemből – az egyetlen esélyünk

„Most pedig a törvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták. Isten pedig ezt az igazságát most nyilvánvalóvá tette a Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség: mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.” (Róma 3,21-24)

További igeszakasz: 1Korinthus 15,10

  „Ha nem teszel erőfeszítéseket, nem fogsz elérni semmit!” Ezt halljuk egész életünkben: a szüleinktől, az iskolában a szigorú matektanártól, a munkahelyünkön... Néha valóban jól jön egy kis nógatás, máskor viszont úgy tűnik, mintha akaratunk ellenére kényszerítenének minket valami megtételére. Néha még magamat is rajtakapom, ahogy ezt mondom magamnak: „Ez az utolsó esélyem arra, hogy bizonyítsak... csak jobban kéne igyekeznem...”
  Ami engem illet, még ha jobban is igyekszem, gyakran azt látom, hogy hamar elérek a határaim végére. Nemrég találkozni akartam egy barátommal, hogy bocsánatot kérjek tőle egy köztünk nemsokkal azelőtt lezajlott vitával kapcsolatban, de aztán hirtelen eszembe jutott valami más, ami sokkal fontosabb volt. Annak ellenére elhessegettem a kibékülés gondolatát, hogy előtte meg annyira vágytam rá. Aki őszinte tud lenni saját magával, az hamar rájön, hogy hol vannak a határai, hibái. Az élet azonban több annál, mint hogy a legjobb jegyet szerezzük egy vizsgán, sikeresek legyünk a munkánkban, vagy csak egyszerűen az átlagosnál kicsit jobb életet éljünk. Isten szemében megfelelő életet élni - ez az, ami számít. És ez az, ami segít felismernem: mennyire értelmetlen minden arra irányuló erőfeszítéseim, hogy elfogadhatóvá tegyem magam Őelőtte.
  Pál apostol leszögezi, hogy ő mindenki másnál keményebben dolgozott, és ezt jogosan teszi (ld.:1Kor 15,10). De nem hagyja, hogy ez a fejébe szálljon. Alázatos marad, annak teljes tudatában, hogy soha nem jutott volna oda, ahova jutott, Isten kegyelme nélkül. Goethe nevéhez fűződik egy kifejezés, amit így lehetne fordítani: „Azokat tudjuk megmenteni, akik minden erejüket megfeszítve küzdenek”. Pál apostolhoz hasonlóan Luther Márton is arra jutott, hogy ez a mottó egyszerűen nem igaz. Luther ezért folyamatosan azon volt, hogy a nyugati társadalom „hatékonysági elvét” a feje tetejére állítsa. A reformáció nyomán létrejött egyház a Kegyelem elvére épült, a saját teljesítményünk, vagy eredményeink „elve” helyett.
  A mi szerepünk passzív. Isten az, aki az aktív cselekvő szerepét betölti. Amikor már úgy érzem, nem bírom tovább és kifogytam minden alternatívából – na akkor lép közbe Isten. Ő az egyetlen személy,aki tud még egy esélyt adni. Fiának szenvedése és kereszthalála által Isten megáldott engem kegyelmével. Ha nem részesültem volna kegyelemben, akkor teljesen kilátástalan lenne minden a mostani életemben is, és a halálomban is. De Isten kegyelmi ajándékával az lehetek, akinek lennem kell: Isten szeretett gyermeke.

Imakérések (103. Zsoltár)

Köszönöm:

 hogy Isten megajándékozott engem és a körülöttem élőket a kegyelem és a
megbékélés ajándékával

Kérünk/kérlek bocsásd meg:

 hogy bár meg akarom osztani Isten kegyelmi ajánékát másokkal , de nem teszem elég gyakran
 hogy amikor újra és újra elvesztem az önbecsülésemet, a saját belsőmből, ill. saját erőmből próbálom meg újra megszerezni azt. Pedig nem ez a válasz. Segíts, ó kegyelmes  Istenünk és Atyánk, hogy minden egyes nap visszajöjjünk tehozzád és egyedül a te kegyelmedben bízzunk!

Könyörgünk:

 azokért, akik különféle munkahelyeken dolgoznak és a saját eredményeikre alapozva próbálják meg felépíteni az önbecsülésüket (vezérigazgatók, hírességek, ...)
 azokért, akik védelemre, kegyelemre és törődésre szorulnak, de csak elutasítást és magányt kapnak (menekültek, nehéz családi körülmények között élő gyerekek, ...)
 a háborús helyzetekben vezető pozíciókban levőkért, hogy a megbékélésre
törekedjenek

Marieluise Bierbaum, Bréma

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése