Mózes így felelt az Úrnak: Az Úr, a minden embernek lelket adó Isten rendeljen egy férfit a közösség élére. Az legyen előttük jártukban‐keltükben; vezesse harca, és vezesse haza őket, hogy ne legyen olyan az Úr közössége, mint a pásztor nélkül való nyáj.
—4 Mózes 27:15‐17
Isten röviddel ezelőtt jelentette ki Mózesnek, hogy többé már nem vezető, és nem fogja tudni bevezetni az Izraelieket az Ígéret földjére.
Mózes tudta, hogy a pásztor nélküli juhok elszélednek. Elkóborolnának a nyájtól és éhen halnának, vagy megölnék őket a farkasok. Mózes, aki egy igazi pásztor volt, nagyon szerette ezeket az embereket, akiket negyven éven át vezetett a pusztán keresztül.
Van egy nagy különbség a pásztor és a béres között. A béres nem nagyon törődik a bárányokkal. Ő inkább elfut veszély esetén, ahelyett, hogy velük maradna és megvédené őket. De az igazi pásztornak a szíve a juhaiért dobog.
JÉZUS EZT MONDTA: „ÉN VAGYOK A JÓ PÁSZTOR. A JÓ PÁSZTOR ÉLETÉT ADJA A JUHAIÉRT.” (JÁNOS EVANGÉLIUMA 10:11)
Jézus azt is mondta, hogy az Ő juhai meghallják a hangját, és követik Őt, de idegent nem követnek. Ha valaki megpróbálja utánozni a pásztor hangját, arra a bárányok oda sem hederítenek. Ők jól ismerik saját pásztoruk füttyét és kiáltását.
Mennyire csodálatos az, ha meghallottuk a Jó pásztor hangját és követjük Őt!
Atyánk, nagyon hálásak vagyunk azért, hogy a mi pásztorunk Jézus Krisztus, aki
vigyáz a nyájára, aki vigyáz az övéire, aki életét adta a juhaiért. Köszönjük, hogy
a jó úton terelgetsz minket.
ÁMEN.
