BŰNTUDAT

Rúben megszólalt, és ezt mondta nekik: megmondtam, hogy ne vétkezzetek

a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok rám, és most az ő vérét keresik

rajtunk.

—1 Mózes 42:22

Húsz év telt el azóta, hogy Józsefet a testvérei eladták rabszolgának, de gondolatban még most is hallják a sírását. Bűntudat! Sokáig időzik a memóriánkban csak azért, hogy újra meg újra felszínre kerüljön, és emlékeztessen arra, amit tettünk. A testvérek sikeresen eltakarták bűnüket az apjuk elől, de a bűntudat mégsem tűnt el. A bűntudattól való megszabadulás majdnem lehetetlen feladat, mégis nagyon fontos.

A BŰN BŰNTUDATOT OKOZ. ÉS A BŰN AZ ÉLETÜNKBEN HATALMAS LELKI PROBLÉMÁKAT OKOZ.

Dávid elmondta, hogy mi történt, amikor megpróbálta takargatni bűnét „Mert éjjel, nappal, rám

nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári hőségben.” (Zsoltárok 32:4).

Isten azt mondta, „A bűn zsoldja a halál.” A meg nem bocsátott bűn következtében Isten számára meghaltunk. Többé nem látjuk, nem érezzük és nem is érinthetjük Őt meg. Ezért kell

megszabaduljunk a bűntudattól, mert elválaszt minket Istentől, és tönkreteszi az életünket.

De, hogyan? Ha valami rosszat csináltam, hogy tudom meg nem történté tenni?

Nem kell büntetést kapjál a bűneid miatt, mert már valaki megkapta azt helyetted. Isten utat készített azáltal, hogy elküldte a Fiát. Ha hiszel benne, akkor Isten megbocsájt, és új emberré tesz téged. Ismét tiszta lappal indulhatsz.

Atyánk, köszönjük, hogy csodálatos módon eltávolítod a bűntudatunkat Jézus

Krisztus által, Aki megmosott és megtisztított minket minden tisztátalanságtól.

JÉZUS NEVÉBEN, AMEN

Jézus feltámadása

Máté 28:1-10

1 Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt.

2 És íme, nagy földrengés volt, az Úr angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ, és leült rá.

3 Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó.

4 Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak.

5 Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: "Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.

6 Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt.

7 És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek!"

8 Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak.

9 És íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: "Legyetek üdvözölve!" Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte.

10 Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: "Ne féljetek: menjetek el, adjátok hírül atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem."

Nagypénteki "mese"

Egy lelkipásztor, Húsvét reggelén, amikor zsúfolt templomában felment a szószékre prédikálni, egy régi, rozoga, rozsdás madárkalitkát vitt magával és letette a szószék párkányára.  Persze mindenki meglepődve nézte és kíváncsian várta, mi fog történni. 
A lelkipásztor elkezdte a prédikációt: 
„Amikor tegnap végigmentem a főutcán, szembejött velem egy gyerek kezében lóbálva 
ezt a madárkalitkát, aminek az alján három kis vadmadár lapult, reszketve a hidegtől és a félelemtől. 
Megállítottam a fiút, és megkérdeztem: 
- Na, mit viszel magaddal? 
- Csak ezt a három vacak madarat – felelte. 
- Aztán mit akarsz csinálni velük? – kérdezősködtem. – Hazaviszem őket és szórakozom velük.  Feldühítem őket, kihúzom a tollaikat, egymás közötti viadalra uszítom őket, élvezni fogom. – felelte. 
- De előbb-utóbb beleunsz majd. 
Utána mit fogsz csinálni velük? 
- Ó hát van otthon két macskánk - mondta a fiú – azok szeretik a madárhúst, megetetem őket velük. 
Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam: 
- Fiam, mennyit kérsz a madarakért? 
- Nem kellenek magának azok a madarak. 
Hiszen azok csak vacak szürke mezei madarak, még énekelni sem tudnak.  Még csak nem is szépek. 
- Mennyit akarsz értük? – kérdeztem ismét. 
A fiú végignézett rajtam, mintha megbolondultam volna, aztán megmondta az árat: 
-Tíz lej! 
Kivettem a zsebemből a tíz lejt, és odaadtam neki.  A fiú letette a kalitkát a földre, és egy pillanat alatt eltűnt.  Én aztán felemeltem a madárkalitkát, elvittem a közeli parkba, ott letettem majd kinyitottam az ajtaját, és szabadon engedtem a madarakat.” 

Miután a lelkipásztor elmondta a kalitka történetét, mindjárt egy másik történetbe kezdett: 
 

„Egy nap a Sátán és Jézus között párbeszéd folyt.  A Sátán épp az Édenkertből jött és így dicsekedett: 
- Az egész emberiséget a kezem közé kaparintottam. Csapdát állítottam nekik, olyan csalétekkel amelynek nem tudnak ellenállni. Mind az enyémek lesznek! 
- Mit fogsz csinálni velük? - Kérdezte Jézus. 
- Szórakozni fogok velük. Megtanítom őket hogyan házasodjanak, és hogyan váljanak el egymástól; feldühítem őket, meg arra is megtanítom, hogyan gyűlöljék és kínozzák egymást, meg arra is hogyan  találjanak fel fegyvereket és bombákat, és öljék egymást. -Nagyon fogom élvezni! - mondta a Sátán. 
- Mit csinálsz majd velük akkor, ha már eleged lesz a játékból? -kérdezte Jézus. 
- Megölöm őket! - felelte a Sátán. 
- Mennyit kérsz értük? - érdeklődött tovább Jézus. 
- Nem kellenek neked azok az emberek! Nem jók azok semmire! Megveszed őket, ők pedig csak gyűlölni fognak téged. Leköpnek, megátkoznak, elárulnak és megölnek.  Nem kellenek ők neked! 
- Mennyit kérsz értük??? - kérdezte újból Jézus. 
A Sátán végignézett Jézuson, és megvető gúnnyal az arcán, a következőket mondta neki: 
- A véredet, az összes könnyedet és az egész életedet!!! 
Jézus így szólt: - Megegyeztünk! - aztán kifizette az árat…”

Ezzel a lelkipásztor fogta a madárkalitkát, és lement a szószékről…

Nagypéntek

Jézus megfeszítése

31 Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvitték, hogy keresztre feszítsék.

32 Kifelé menet találkoztak egy cirénei emberrel, akinek Simon volt a neve: ezt arra kényszerítették, hogy vigye a keresztet.

33 Amikor arra a helyre értek, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek,

34 epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem volt hajlandó meginni.

35 Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin;

36 azután leültek ott, és őrizték.

37 Feje fölé függesztették az ellene szóló vádat, amely így szólt: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.

38 Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.

39 Akik elmentek mellette, a fejüket csóválva káromolták,

40 és ezt mondták: "Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről!"

41 Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták az írástudókkal és a vénekkel együtt:

42 "Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne!

43 Bízott az Istenben: szabadítsa meg most, ha akarja; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok."

44 A vele együtt megfeszített rablók is ugyanígy gyalázták.

Jézus halála

45 Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség lett az egész földön.

46 Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: "Éli, éli, lamá sabaktáni!" azaz: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?"

47 Néhányan az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak: "Illést hívja."

48 Egy közülük azonnal elfutott, hozott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki.

49 A többiek pedig ezt mondták: "Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse."

50 Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.

51 És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.

52 A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste.

53 Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.

54 Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: "Bizony, Isten Fia volt ez!"

55 Volt ott sok asszony is, akik távolról figyelték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki.

56 Köztük volt a magdalai Mária és Mária, a Jakab és József anyja, valamint a Zebedeus fiainak anyja.

Nagycsütörtök

Az utolsó vacsora

Máté 26:17-29

17 A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: "Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el?"

18 Ő ezt válaszolta: "Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvéti vacsorát tanítványaimmal."

19 A tanítványok úgy tettek, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.

20 Amikor este lett, asztalhoz telepedett a tizenkét tanítvánnyal.

21 Evés közben így szólt: "Bizony, mondom néktek, hogy közületek egy el fog árulni engem."

22 Erre nagyon elszomorodtak, és egyenként kérdezni kezdték tőle: "Talán csak nem én vagyok az, Uram?"

23 Ő pedig így válaszolt: "Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.

24 Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik."

25 Megszólalt Júdás is, az áruló, és ezt kérdezte: "Talán csak nem én vagyok az, Mester?" "Te mondtad" - felelte neki.

26 Miközben ettek, vette Jézus a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: "Vegyétek, egyétek, ez az én testem!"

27 Azután vette a poharat és hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: "Igyatok ebből mindnyájan,

28 mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.

29 De mondom nektek: nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában."

Virágvasárnap