De Ő ezt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Legszívesebben tehát az erőtlenségemmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. (2 Korinthus 12:9)
Pálnak volt valami a testében, amit Ő tövisnek hívott. Háromszor kérte az Urat, hogy távolítsa el azt, és ez a vers tartalmazza Isten válaszát: „Elég neked az én kegyelmem.”
Az élet tele van szomorúsággal, fájdalommal, tragédiákkal, csalódásokkal, bánattal. Isten nem ígéri azt, hogy az életünk mentesül ezektől a dolgoktól. A keresztény és a nem keresztény között az a különbség, hogy Isten gyermeke számára ezeket a megtapasztalásokat Isten megszűri. Ezek csak Isten engedélyével történhetnek meg.
A SZENVEDÉS SOKSZOR NAGY LELKI NÖVEKEDÉST EREDMÉNYEZ SZÁMUNKRA.
A szenvedés egy olyan mély kapcsolatot létesít Isten és ember között, amely nem tud a nyomorúságok nélkül kialakulni. A testében lévő tövisnek köszönhetően Pál megtanulta Istent dicsérni. Egyszer eljött az a nap, amikor Pál dicsérni kezdte Isten a testében lévő tövis miatt is, és ezt írta, „Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatóak ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk.” (Róma 8:18). Ez teljesen megváltoztatta a hozzáállását. A tövist többé nem átokként, hanem áldásként látta.
Nagyon fontos, hogy megismerjük és megtapasztaljuk ezt a mindenre elegendő kegyelmet, mert a legsötétebb éjszakákon is keresztülvezet, és segít nekünk abban, hogy a csalódások közepette is mosolyogjunk. Ez az a kegyelem ami éltet minket akkor is, amikor minden más elbukik. Ez az a kegyelem, ami a keresztedet koronává formálja.
Atyánk, köszönjük neked a Te mindenre elegendő kegyelmedet, ami éltet minket. Hadd nyugodjunk meg ebben a kegyelemben akkor, amikor a legnagyobb szükségünk van rá.
JÉZUS NEVÉBEN, ÁMEN.
_3.jpg)
