D. A. Carson:
Isten szuverén, természetfeletti és személyes Isten, aki teremtette az egész világegyetemet, beleértve minket is, akik az Ő képmását hordozzuk. Nyomorúságunk oka a lázadásunk, az Istentől való elidegenedésünk, amely, Isten igen nagy hosszú tűrése ellenére is, az Ő csillapíthatatlan haragját vonja maga után.
Ám Isten, pontosan azért, mert személyisége legfőbb lényege a szeretet, magához ragadta a kezdeményezést, és előkészítette az Ő Fia eljövetelét azáltal, hogy felemelt egy népet, akikkel szövetségi rendelkezések által – templomi istentisztelet, áldozat-bemutatások és papság rendszere, illetve királyok és próféták működése által – megismertetett egy pár dolgot abból, hogy Ő mit is tervez, és hogy melyek is az Ő elvárásai.
Amikor eljött az idők teljessége, eljött az Ő szent Fia, és emberi formát vett fel. Első eljövetelekor nem azért jött, hogy ítéljen, hanem hogy megmentsen: az Ő népe halálával meghalt, majd feltámadt a halálból, és visszatérve mennyei Atyjához, elküldte nekünk a Szent Szellemet, mint az Őáltala számunkra megszerzett végső, legjobb ajándék foglalóját és biztosítékát – s e végső ajándék nem más, mint mindörökké tartó boldogság magának Istennek a szent jelenlétében, egy új mennyben és egy új földön, az igazság hazájában.
A másik alternatíva viszont az, hogy mindörökre kizáratunk Isten jelenlétéből, a pokol kínjai közepette. Amit az embereknek – férfiaknak és nőknek is – tenniük kell, mielőtt még túl késő lenne: meg kell térniük, és hinniük kell Krisztusban. A másik lehetőség viszont az evangéliumnak való ellenszegülés. (Róm. 10:16; 2Thessz. 1:8; 1Péter 4:17)
Forrás: Fókuszban az Ige
