SZÉP LÁSZLÓ - A HAZUGSÁG ATYJA 7.

VI. A pénz szerelme 1 .-A hatalmi „elit"

E résznek az alapigéje Pál apostolnak Timótheushoz írt első levelében a 6. fejezet 9.-10. versében található ige lehet:

„ ...Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe és sok esztelen káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, mely után sóvárogván némelyek eltévelyednek a hittől és magokat általszegezték sok fájdalommal..."

Nem könnyű átgondolni, hogy ennek okán a bűnnek micsoda burjánzásával, a sátáni

praktikáknak vállfájával találkozhatunk. A pénz és a hatalom ember általi hajhászása miatt

hányféle út nyílik a pusztuláshoz, hány ember hal meg ezért ilyen- olyan módon?

A pénz foggal-körömmel történő megszerzése, szinte halványként történő imádata, a józan

ész határait jóval túlhaladó mennyiségben történő felhalmozása, - mennyi bajt szül ez?!

Mennyi bajt szül a hatalom imádata, a hatalomé melynek gyakorlásához rengeteg pénz

szükséges?!

Ismét itt tartunk, az önzés és a kívánságok, a torz emberi „én"! Az egész folyamatot a

bűnös kívánságok kielégítése utáni vágy működteti. Mennyi, és milyen fajsúlyú bűnnek

az elkövetését igénylik az ilyen fajta vágyak kielégítése?

Sátán itt több csatornán keresztül éri el célját.   Egyfelől létezik egy „elit" akik a hatalom

érdekében, - hogy lehetőleg minél több ember felett rendelkezzenek hatalommal - képesek

szinte bármire. Nyugodtan nevezhetjük őket politikusoknak is akik, ha érdekeik úgy kívánják

az őket hatalomra juttatók előtt egyfajta színházat produkálva azt színlelik, hogy elsődleges

céljuk az ő jólétük   megteremtése. Közben viszont a valóság az, hogy a saját maguk által

létrehozott   törvények   segítségével   „legálisan"   turkálnak   az   őket   eltartók   zsebében,

bűnözőként megbélyegezve  azokat,  akik esetleg emiatt nemtetszésüket nyilvánítják ki.

Félrevezető nyilatkozatokkal próbálják magukat jó színben feltüntetni, egymás és a tömegek

előtt olyan tényeket előtárván melyek azt hivatottak bizonyítani, hogy ők elsődlegesen mások

jólétéért   fáradoznak.   Természetesen   ezek   túlnyomó   többsége   hamis.(Például   hamis

vagyonnyilatkozatok közzététele!)

Nem riadnak vissza attól sem, hogy a esetlegesen saját jólétük érdekében az egészségügyi és

szociális területekről vonjanak el anyagi eszközöket és ezeket különböző úton-módon saját -

nem ritkán külföldön létező - bankszámláikra irányítsák. Természetesen ezzel párhuzamosan

ezt úgy állítják be, hogy ezekkel az átcsoportosításokkal mások érdekeiért küzdenek.

Persze ez nem csak jelenleg van így, az emberi hatalomgyakorlás mindig is ilyen módon,

áldozatok árán működött.

Gondoljunk arra, mikor a történelmünk során a politika által hatalomra juttatott - nemritkán

paranoiás  tüneteket produkáló  emberek -  saját maguk által kreált elmebeteg eszméik

kiszolgálásának érdekében több millió embert küldtek a harctérre és ezzel együtt a halálba.

Természetesen ezek az emberek mindig az „igaz cél" érdekében haltak meg. Később pedig

mindig a győztes képviselte az „igazságot", még inkább sanyargatva, pusztítva, kihasználva a

leigázottak ártatlan tömegeit.

Nyilvánvaló az is, hogy hatalmi célokat szolgál a létező javak elosztása is.

Erre hivatott szakemberek kimutatták, hogy a föld jelenleg is 20-40milliárd embert lenne

képes eltartani, ha az elosztás humánusabb, igazságosabb volna. Ha a föld összes java nem azazt lakók 1-2%-nak kezében lenne, akkor elkerülhető lenne, hogy bolygónkon naponta több tízezer ember haljon éhen.

Találkozhatunk esetenként a jótékonykodás látszatát keltő cselekedetekkel is bizonyos intézmények vagy magánszemélyek részéről, de ezeknek magas hányada inkább a magamutogatást, a köztudatban történő felszínen maradást hivatottak szolgálni. (Magam olvastam az egyik gyermekkórház kórtermének a falán, hogy az ott látható rajzok elkészítését a CIB Bank támogatta)

Belátható, hogy ezek az emberek hányféle módon szolgálják Sátán érdekeit! Egyfelől rendkívüli mértékben stresszes, feszített, amellett nemritkán könnyelmű életmódjuk által pusztítják önmagukat-például rettegve jelenlegi hatalmuk elvesztése miatt, másfelől - a fent kiragadott példákra utalva - tömegesen pusztítanak el másokat közvetlen (háború), vagy közvetett módon (például helytelen, önző elosztás).

2.-Feltörekvők

Létezik egy az előbbinél szélesebb réteg, akiknek viszont nem a hatalom megtartása, hanem annak a megszerzése a célja, önmaguknak kívánva azt a vagyonmennyiséget és az ez által biztosítható minőségű életmódot, amit a felettük álló réteg élvez. Természetesen az irigységtől elvakulván - csak a csillogást, villogást látván - nem törődnek annak vonzataival, következményeivel, nem felismervén azt, hogy mi húzódik a háttérben. Áldozatául esnek egyfajta szemfényvesztésnek. Sátán itt is az úgymond „középrétegnél" is eléri szándékát. Ez a réteg is mindent megtesz céljai elérésének érdekében, részben felvéve a gyilkos törtetés fordulatszámát és elszenvedve később ennek következményeit, a „kiugrási" esély kétes üzletekben vagy esetleg szerencsejátékokban történő meglátását, ami ugyancsak hordozhat magában nemkívánatos, viszont törvényszerűen bekövetkező veszélyeket (például eladósodás).

Részben viszont gazdagítván a küzdelembe belefáradtak táborát esetleg narkotikumok vagy életveszélyes sportok, hobbyk élvezetében keresnek vigasztalást. Azt hiszem nem vitás az a tény, hogy ezen variációk eredménye is általában idő előtti halál. Álljon itt egy bibliai kijelentés a Példabeszédek könyvéből, 28. fejezet 20/b vers:

„...de aki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad."

3.-Eltartók

A fennálló hierarchiának sajnos van egy olyan jellemző rétege is mely a legnagyobb létszámot vallhatja magáénak a legszélesebb réteg mely az egész rendszert fenntartja, eltartja. Akik míg tudják, munkájukkal kiszolgálják és táplálják azokat akik ezt hatalmi eszközökkel rájuk kényszerítik. A legfelsőbb hatalmi rétegek által kiötlött, ilyen-olyan adónem befizetésével biztosítják azoknak a - számukra elképzelhetetlen szintű - megfelelő életszínvonalat. Megélhetésük érdekében, az emberi szervezet által nehezen elviselhető munkaidő­beosztásokban görnyednek a gyárakban, kiszolgáltatva nem ritkán a hatalmi mámorban lévő főnökeik kényének-kedvének is. Reménykedve, közben azt gondolván, hogy egyszer majd más lesz, jó lesz, majd pedig keserűen döbbennek rá, hogy nem lesz az. Sajnos ezek az emberek is saját illetve mások önzésének áldozatai és áldozatai ezen keresztül egy olyan lénynek, aki minden eszközzel az életükre tör a Sátánnak!

4.-Esélytelenek

A legmegdöbbentőbb az egészben az, hogy kép ezzel még nem teljes. Nem említettük még azt a naponta éhen haló embertömeget, amelynek tagjai ennek a pusztító rendszernek leginkább áldozatai, akik esélyt sem kapnak arra, hogy dolgozzanak, fedezni tudják alapvető szükségleteiket. Akik azért - mert a világ másik sarkában egyes emberek nem tudják mennyi pénz lenne elég, a kellő mértékhez képest sokkalta többszörös vagyont halmoznak fel, pazarolnak, nem becsülnek senkit és semmit - azért halnak éhen. Az Ellenség állandóan és szüntelenül munkálkodik, precízen végrehajtva elvesztési tervét!

5.Nem ezért teremttettünk

Talán itt érdemes megjegyezni azt, hogy mi az oka annak, hogy az az ember sem érzi magát boldognak, aki már az anyagi javak felhalmozásának területén illetve hatalmi létrán is a legfelső fokon áll. Azon kívül, hogy - mint már említettük - a pozícióik elvesztésétől való félelem gerjeszt bennük szinte állandó feszültséget, félnek kirablásuktól, illetve a gyilkosságtól. Miért van az vajon, hogy az úgymond „mindent elért emberek", akik hatalmat és anyagi javakat egyaránt bőven szereztek, nem érzik boldognak magukat?

„ ...Az ok az, hogy az ember alapvetően nem birtoklásra és uralkodásra teremtetett -hanem a másik emberért való életre!... "

(Elhangzott dr. Vankó Zsuzsa 2004.04.19.-én tartott főiskolai előadásán)

Ez ékesen bizonyítja, hogy természetünk alapvetően nem a Sátánt hivatott szolgálni, de merthogy beteg, fertőzött mégis azt teszi.

SZÉP LÁSZLÓ - A HAZUGSÁG ATYJA 6.

2 .-Eszközei

Kedvelt és jól bevált módszere, hogy hazugságait oly módon teszi elfogadhatóvá, hogy az

igazságot nem ritkán a vallásosság köntösébe (lásd később) bújtatja.

Ha öt mondatból négyről biztosan tudjuk, hogy igaz, nagy a valószínűsége annak, hogy az

ötödikről is azt fogjuk hinni és elfogadjuk annak igazságát is.

Életünk gondjaiból, problémáiból - melyek tőle erednek kivétel nélkül - felkínál nekünk

kiutakat, melyeket ő maga kreál és számunkra ezek tűnhetnek a megoldásnak - egyáltalán

nem vagy csak későn ráébredve, hogy azok még inkább a romlásba vezetnek.

(pl. horoszkópok, agykontroll, hamis próféták)

Egyet azonban nem szabad elfelejtenünk! Sátán az embert semmire sem tudja kényszeríteni,

Lehetőségeket kínál fel nekünk, csábít, hiteget, kétségeket ébreszt bennünk.

lMóz 3:1...Csakugyan azt mondta az Isten...

lMóz 3:4 ...Bizony nem haltok meg...

Mát 4:5 ...Ha Isten fia vagy...

Mint ahogy tette az első emberpárral és Jézussal is. Kívánságainkon keresztül manipulál minket.

Jakab apostol levele 1 .fejezet 14.vers így szól:

„...Hanem mindenki kísértetik amikor vonja és édesgeti tulajdon kívánsága..."

Mindegyikünknél tudja, hogy mi a leggyengébb láncszem és azon keresztül támad bennünket. Oda juttat,  hogy a kívánságaink kielégítése  érdekében igyekszünk mindent megtenni, nemritkán    megragadva    szélsőséges    eszközöket    is.    Ebből    fakadóan    kialakulnak megszokásaink, melyek már szinte visszafordíthatatlanul, rabul ejtenek minket. Erre mutat rá ugyancsak Jakab apostol levele az 1:15-ben

„...Azután a kívánság megfoganván bűnt szül, a bűn pedig tejességre jutva halált nemz..."

Gondoljunk  csak  szokásainkra,  melyeket Isten  szavának  ellenére  űzünk,  gondoljuk át mindennapjainkat! Jussanak eszünkbe szokásaink, nemritkán hová vezetnek? Hová vezet a mértéktelen pénzhajhászás, munkavégzés, a dohányzás, a helytelen táplálkozás, a lustaság, a mozgáshiány, az alkoholfogyasztás, a stressz, a kábítószer?

Ez mind-mind bün, Isten törvényeivel való szembefordulás, amely közvetve vagy közvetlenül

halálhoz vezet. Fentiek közül nem egy megszerzéséhez is csak a bűn útján juthatunk hozzá,

nem beszélve arról, hogy mindez hány ember életébe kerülhet esetlegesen (pénzhajhászás,

narkotikumok)

Itt szeretnék rámutatni arra, hogy miért van az, hogy látszólag mindig az úgynevezett jó

emberek járnak rosszabbul, miért ők a „szerencsétlenebbek".

Természetesen itt is a Sátán munkálkodása fedhető fel.. Azokban az emberekben, akikben van

jó szándék, igazságérzet, szeretet, becsület, azokban érthetően Ő potenciális ellenséget vél

felfedezni és mindent megtesz azért, hogy ezeket az embereket leterelje erről az útról,

átirányítván őket a   bűn útjára. Elkerülve ezzel annak „veszélyét", hogy ezek az emberek

közül bárki is esetleg Istent válassza.

Olyan helyzeteket idéz elő, hogy az emberek azt élhessék át, illetve kívülállók azt lássák,

hogy „nem éri meg jónak lenni".

Péter 2. levelének 2 fejezet 18. Versében a következő áll:

„Mert hiábavalóság kevély szavait szólván, testi kívánsággal, bujálkodással elhitetik azokat, akik valóban elszakadtak a tévelygésben élőktől"

Nem érdemes Istent keresni, nem érdemes szeretni, nem érdemes segíteni másokon. A bűnt, a Sátánt szolgáló emberek szerencsésebbek, útjaik könnyebben járhatónak tűnnek, őket még segíti is  Sátán,  de aztán mikor megmásíthatatlanul a karmai közé kerülnek, megfizetteti az általa szponzorált élet árát. (gondoljunk milliomosok, sztárok halálára)

lSám. 3:8/a „...Aki a bűnt cselekszi ördögből van, mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik..."

lPét 4:3 „...Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük járván feslettségben, dobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban..."

A Sátán itt nem áll meg. Vádol minket Isten előtt. (Diabolosz = vádoló)

Zsoltárok könyve 109. Zsoltár 6.vers így szól.

„Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől"

Illetve Zakariás könyve 3.fejezet l.vers:

„Azután megmutatá nékem Josuát a főpapot, aki az Úr angyala előtt álla, és a Sátánt,

aki jobb keze felől álla, hogy vádolja őt.

Illetve Jób könyve 1 .fejezet 9.vers „...Felele pedig az Úrnak a Sátán és mondta: Avagy ok nélkül féli e Jób az Istent..."

Azzal vádolja az embert, hogy az ember csak érdekből szereti, tiszteli az Istent.

Az ember valójában képtelen lerázni bűnös énjét, tehát 0 a Sátán joggal tart rá igényt,

Méltó a kárhozatra. Nézze meg az Isten a teremtményét, nem tökéletes, úgy sem tud eleget

tenni a teremtő által felállított, az üdvösséghez szükséges „követelményeknek".

Tehát egyfelől vádolja az embert Isten előtt, de vádolja önmagával szemben is.

„ ...elvesztési tervében újabb szakaszt nyit meg, hogy áldozatával könnyebben végezzen.

Jól ismeri a bűnben jutott embert, azt, hogy a bűn brutális elkövetése után sokszor fájóbb

annak tudata és az esetleg feltámadó lelkiismeret még magzatállapotban elpusztítva,

Az önvád félelmetes szörnyszüleményét hozatja világra az emberrel.

Sátán ezzel akarja teljessé tenni a bűn okozta kárt.

Ha ez a vád a bűnösben nem alakul és nem erősödik meg, akkor gondoskodik róla, hogy a

bűnöst környezetének tagjai éppen a hozzá legközelebb állók vádolják... "

(dr.Reisinger János: A Biblia Sátánról lO.-ll.o.)

Szisztematikusan gyötri az embert, addig űzi hajtja amíg így vagy úgy hatalmába nem keríti és meg nem öli. Módszere szerteágazó, az ember számára szinte követhetetlen. Sorra állítja nekünk a csapdákat, melyekbe szinte kivétel nélkül belesétálunk. Mindenkinek ismeri a gyenge pontját és azon keresztül támad. Az embernek egymagában nincs ellene esélye.

SZÉP LÁSZLÓ - A HAZUGSÁG ATYJA 5.

V. Sátán tevékenysége 1-Célja
Célja a Teremtő Isten munkájának fékezése, rombolása.
Isten teremtményeinek, így az emberi lénynek pusztítása is. Megragad minden eszközt, hogy fájdalmat okozzon Istennek és a menny lakóinak, azoknak, akik nem fogadják el az ő uralmát. Ésaiás könyve 63. fejezet 9/a.versből:
„...Minden szenvedésöket O is szenvedte..."
Illetve  célja Isten kiszorítása az emberi tudatból,  az emberi életből,  de  legalábbis  az
ismeretének óriási mértékben történő eltorzítása, egy hamis Istenkép bemutatása.
Jó példa erre a második parancsolat félremagyarázása, melynek kérdéses részlete így hangzik:
2 Móz 20:5
„...Aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban harmad és negyedíziglen akik, engem gyűlölnek..."
A Teremtőt és az Ő szavát nem ismerőkben- a téma szempontjából laikusokban - ennek
hallatán elsősorban a „ megbüntetem" kifejezés jut érvényre és ennek alapján vonják le -
tévesen - következtetéseiket.
- Hát milyen Isten ez? A fiak ártatlanok az apák bűneiben, hát hogyan bűnhődhetnének ezért
több nemzedéken keresztül?
A parancsolat ily módon és idáig való idézése egy erőszakos, bosszúálló Istent tár elénk, de a
Teremtő nem ilyen! A parancsolat e része arról szól, hogy az Istentől elforduló, elzárkózó
nemzedékek, kik bálványokat, szenvedélyeket, megszokásokat imádnak, azok nemzedékről
nemzedékre egymás káros önpusztító életvitelét folytatják, (alkoholfogyasztás, dohányzás,
stb.)Általában a gyermekek átveszik szüleik szokásait, életmódját.
A parancsolat így folytatódik:
2 Móz 20:6
„...De irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal akik engem szeretnek és az én parancsolataimat megtartják..."
Isten kegyes és megbocsátó és ha kell ezerszer is megbocsát, annak aki Ot, az 0 parancsolatait próbálja követni, aki szereti Őt és próbálja levetkőzni bűnnel fertőzött természetét.
„ ...A legnagyobb baj az a földön, hogy nincsen igaz Istenismeret... "
(elhangzott Dr. Reisinger János 2001. 05. 13.-án tartott főiskolai előadásán )
Képzeljük csak el, ha igazán ismernénk a szeretet és igazság Istenét, és az 0 szava szerint élnénk mennyivel masabb lehetne az emberi lét. Mindenki a másik ember érdekeit tartaná leginkább szem előtt! - De hát akkor ki fogadná el Sátánt? - Senki!
Éppen ezért tár elénk egy torz teóriát, kiszorítván ezzel életünkből Istent és az Ő szavát. Mindenek előtt saját magáról (Jel 12:9) elhiteti az emberrel, hogy ő nem is létezik. Mi pedig, ha felelőst keresünk a világ milyenségéért csakis Istent hibáztatjuk és rögtön fordulunk is el tőle, feladva így üdvösségünket, szolgáivá válva a Sátánnak.

SZÉP LÁSZLÓ - A HAZUGSÁG ATYJA 4.

2.-Hogy került az ember valójában Sátán hatalma alá?

„ ...Az első emberpár iát tán Sátán azt állította, hogy Istennek ezek az újabb teremtményei sem fogják kedvüket lelni a Teremtőjüknek való engedelmességben.

Sálán próbát kért, amit meg is kapott. Kísértése nyomán az ember elbukott és az ő oldaláru állt, szembefordulva Istennel... "

(át. Reisínger János „A Biblia a Sátánról" 2003,Budapest 2.-3.oldal)

Már az első párharc az ember és Sátán kőzött az ellenség győzelmével végződött.

Kedvelt módszere, hogy kétséget ébreszt az emberben. Gondoljunk csak arra, hogy hányszor

szólalt meg bennünk is egy belső hang, mely kétséget támasztott, elbizonytalanított minket?

„Hol volt az Isten mikor ez vagy az a baj történt velünk? Ha Ő jó és mindenható akkor miért

nem segített ekkor és akkor? Ha létezik és állítólag olyan nagy hatalma van, hogy még

csodákra is képes, miért nem oldja meg a problémáimat?

Nehéz elhinni, de ezeket a kételyeket Sátán gerjeszti bennünk olyan fondorlattal és erővel,

hogy még hívő keresztényeket is képes elbizonytalanítani!

Ezt a módszert alkalmazta annak idején az első emberpárral szemben is megtoldva ezt a

meglepetés erejével.

Képzeljük el, egy kígyó jelenik meg előttük!

Ez önmagában nem lenne annyira megdöbbentő esemény, de akkor már igen csak azzá válik,

amikor a kígyó megszólal. Megszólal és kérdéseket tesz fel bizalmaskodó, elbizonytalanító

stílusban - Csakugyan azt mondta az isten?

Behízelgő modorával elhitette velük, hogy szándéka szerint - Isten szándékával szemben -

az ember igazán szabad életéhez ő kínálja a megfelelő megoldást.

A „Bizony nem haltok meg, olyanokká tesztek, mint az Isten** ígérettel az embert szinte

felszabadította az Isteni tilalom alól, és ezzel elérte azt, hogy az ember a Teremtő szavával

szemben    Sátán s/ava mellé tegye le voksát. A gyümölcs megkóstolásávai Ádám és Éva

mintegy aláírta a szerződést az ellenséggel, behódolva, eladták magukat neki, a szolgaságot

választván, szolgává válván „bűn alá rekesztve". Pál apostol rómaiakhoz írt levelében az 5.

fejezet 12. versben így ír :

„Aanakokáért, miképen egy ember által }óti be a világra a bűn, és a bőn által a balákés akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek."

Elvesztették az örök életre való esélyüket, megszerezvén a képességet a rossz megismerésére, melyről eddig nem tudtak. Mivel életük addig tiszta és makulátlan volt, nem ismerték a jó és a rossz fogalmát. Bűnnel fertőzvén már értelmük és érzelmük, felbolydult, egójuk eltorzult, most először találkozván a jó és a rossz közti különbséggel.

Hogy kicsit megismerjük a Sátánt, nézzük meg az első emberpár félrevezetésekor milyen taktikát alkalmazott.

Itt meg kell ismernünk a Teremtő által kijelentett Mózes 1. könyvében a 2. fejezet" 16-17. versében olvasható tilalmat, melynek célja egyszerűen az volt, hogy az ember ne tudja meg mi a rossz.

„...És parancsolta az Úr Isten az embernek mondván:

A kert minden fájáról bátran egyél.

De a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél:

mert amely napon ejéndek arról bizony meghalsz..."

(Meg kell jegyeznünk, hogy itt nem azonnali halálról van szó. Az ember eredetileg halhatatlan teremtmény volt. Viszont ha ellenszegül a tilalomnak rögtön megismeri a rosszat, a bűnt, az pedig életét végessé teszi és idővel meghal. Pál apostol a rómaiakhoz írt levelében szól így ( 6:23 ) „...A bűn zsoldja a halál")

Erre Sátán megnyilvánulása ez volt - így szólt az asszonyhoz: „Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?"

- Felháborító, miért mondta ezt? Ezzel elbizonytalanította az asszonyt,
(- lehet, hogy nem is úgy volt, ahogy emlékszem)

és azt a látszatot keltette, hogy ő az emberpár pártját fogja, javukat akarja, mert ha ilyet mondott az Isten az bizony nem igaz, akkor bizony félrevezeti őket. Jobb ha nem hisznek neki!

- Ekkor az asszony elmondta a kígyónak, hogy az Úr Isten mit mondott.

-  Sátán válasza:  Bizony nem haltok meg.  ( ezen kijelentésre egyébként előszeretettel
hivatkoznak a lélek halhatatlanságát hirdetők.)  
Mózes 1.könyve 3.fejezet 5.verse így szól:

„...Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek és olyanok lesztek mint az Isten? Jónak és gonosznak tudói..."

-  Ja csak azt mondta, ezt egyszerűen azért tette, mert ha ennétek a gyümölcsből, akkor
olyanok lennétek mint O, csak ezt nem akarja, nem akarja, hogy megtudjátok mi a jó és a
rossz, ezt a kiváltságot meg akarja tartani magának.

Ezzel Isten tilalmának élét elvette, végül is nagyrészt azt mondta amit a Teremtő, csak más

tartalommal.

Ekkor már az a fa, az a gyümölcs nem tűnt olyan ijesztőnek Éva számára, sőt igen

kívánatosnak látta.

A Sátán uralma alá való kerülés az emberi lény ego-jának torzulásával járt, hasonlóvá válva

Sátán ego-jához „fertőződvén" az ő tulajdonságaival, szinte örökölve azokat.

Fertőződvén elsősorban az önzéssel és az abból fakadt tulajdonságokkal, mint például a

hazugság, irigység, hatalomvágy, uralkodni vágyás stb.

Az embert már nem a másokért való élés, - hanem önmagát előtérbe helyezvén - saját

önzésének, saját kívánságainak kielégítése vezette.

Gondoljuk meg - Ugye ez minden bajnak a forrása?!

Olyan tulajdonságot oltott belénk, melynek segítségével a legátfogóbban meg tudja rontani az   —

emberiséget. Átlátja az önzés által létrejött emberi állapotokat, érzéseket, helyzeteket és

ezeket fel- illetve kihasználva sodor, kerget bele minket az újabb és újabb hibába.

Gyakran ez az újabb hiba megegyezik az előzővel, így újra meg újra elkövetjük ezeket

többször is. Képes akár az egész emberiséget ugyanannak a bűnnek az elkövetésébe többször

belevinni.

Jel 12:9 „ ...Az egész földkerekséget elhiteti, Ő a nagy hitető, a hazugság atyja..."

Felmerülhet bennünk a kérdés, Isten miért nem pusztítja el a Sátánt?

Ha az eddig leírtakat elfogadjuk - akkor egyszerűen   levonható a következtetés - a Sátán

pusztulásával megszűnne a rossz mint fogalom és mint állapot is.

Sajnos ez nem jelentene megoldást. Igaz - és ne higgyük azt, hogy itt két egyenrangú fél,

a ,jó és a rossz" küzdelméről van szó - Isten egy szempillantás alatt elpusztíthatná az

ellenséget hiszen az Ő teremtménye, de így Isten a Sátán eszközét használná fel.

Isten nem alkalmaz erőszakot, O nem akar kierőszakolt hatalmat, tiszteletet.

Sátánt erkölcsileg kell legyőzni és ezt - bármilyen meglepő is a gondolat - az embernek kell —

megtennie, az emberre vár a feladat, hogy legyőzze őt. Olyan szintet kell elérni hitben,

jellembeli fejlődésben, hogy a Sátán érezze, munkálkodása már hiábavaló, nem tud már

eszközeivel az emberre hatni,

„nincs már benne semmije".

Ahogy Jézus Krisztus mondta, János evangéliuma 14. fejezetében olvashatjuk a 30:6.versben.

„...jön a világ fejedelme: és bennem nincsen semmije..."

Létezik még egy ok: A rossznak még egy ideig léteznie kell. Meg kell maradnia a lehetőségnek az ember számára, hogy saját szabad választásával döntse el, hogy kit kíván szolgálni, melyik utat választja.

SZÉP LÁSZLÓ - A HAZUGSÁG ATYJA 3.

IV. E világ fejedelme 1,-Személye

Ki   is   ő   valójában?   Hiteles   ismereteket  csakis   a  Bibliából   szerezhetünk   személyére vonatkozóan. Nézzük mit mond róla a Szentírás, ki volt ő a kezdetekben. Ezékiel próféta könyvének a 28. fejezetében a 12.-14. verséig így ír róla:

„...Te valál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben, Édenben, Isten kertjében voltál, rakva valál mindenféle drágakövekkel ama napon melyen teremtettél, valál felkent oltalmazó kerub és úgy áláttalak téged, hogy Isten szent hegyén valál..."

Ezt olvashatjuk Luciferről a kezdeti állapotban. Isten első és legszebb teremtménye volt ő, Egy angyalfejedelem telve bölcsességgel és feddhetetlenséggel.

Számunkra felfoghatatlan intelligenciával, dicsőséggel. A teremtmények, között a legtökéletesebb volt. A mennyben az Atya és a Fiú után ő állt, felette helyezvén az összes többi teremtménynek.

„ ...De a menny elismert királya Isten Fia, Krisztus volt akinek hatalma, tekintélye felért az Atyáéval.  Isten mindig Krisztussal tanácskozott, Lucifer előtt pedig nem tárult fel Isten minden szándéka. - Miért legyen Krisztus az első? - kérdezte ez a hatalmas Angyal. Miért megbecsültebb 0 mint Én?... "

(E.G. White: Korszakok nyomában. Budapest, 1991. 440.old.)

Lucifer „Én"-je eltorzult, egyfajta féltékenységet érzett, az „én" központúság,, a hatalomvágy

és a bosszú szándéka eluralkodott rajta..

A megváltozott állapotról olvashatjuk ugyancsak Ezékiel könyvében: 28. fejezet 16-18. verse:

„...Kereskedésed  bősége   miatt  belsőd  erőszakossággal  telt  meg  és  vétkezel,   ezért levételek téged az Isten hegyéről és elvesztelek te oltalmazó kerub szíved felfuvalkodott szépséged miatt, megrontottad bölcsességedet fényességedben. Vétkeid sokaságával kereskedésed hamisságában megfertéztetted szent helyeidet..."

Lucifer természete megromlott, rangjától megfosztva, az angyalseregek egy hányadát maga

mögé állítva, fellázítva őket Teremtőjükkel szemben, Isten ellen fordult, nem feladva hatalmi

törekvéseit.

Ésaiás próféta könyve 14. fejezet 13-14. vers:

„...Az  égbe  megyek fel   az  Isten   csillagai  fölé  helyezem   ülőszékemet  és  lakom  a

gyülekezet hegyén messze északon

Felibük hágok a magas felhőknek és hasonló leszek a Magasságoshoz..."

Lucifer ellenséggé vált. (Ellenség - héberül Sátán)

isten ellenségévé és Isten elleni bosszúból a teremtményei - így az ember - ellenségévé is,

Célja minél több ember elpusztítása az ő sajátságos eszközeível tudván, hogy ezzel milyen

fájdalmat okoz a Teremtőnek. Jézus ezt mondja Sátánról:

János aposíoi evangéliuma 8, fejezet 44. vers

„...Ti az ördögatyától valók vagytok és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva és nem állott meg az igazságban mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól a sajátjából szól, mert hazug és a hazugság atyja...**

SZÉP LÁSZLÓ - A HAZUGSÁG ATYJA 2.

III. Röviden a Bibliáról

„...Az ész legnagyobb cselekedete annak felismerése, hogy végtelen sok olyan dolog van,

amely meghaladja, csak gyengeségét bizonyítja, ha nem jut el a felismerésig.

Ha már a természetes dolgok is meghaladják az észt, mit mondjunk a természetfelettiekről!.. "

(B.Pascal: Gondolatok , Budapest, 2000. 94.old.267. töredék)

„...Minden   téren  korlátok között  élünk,   és  ez  az  állapotunk minden   képességünkben megnyilvánul. Érzékeink nem fognak fel semmi végleteset... "

(ua.25.old.72.töredék)

Tehát a megoldáshoz vezető úton történő első fontos lépés megtételét jelenti az, ha sikerül

olyan  szintre jutnunk,   amelyen  ráeszmélünk  arra,  hogy  lényünk,  képességeink  erősen

korlátozottak,  mind  érzékszerveink,  mind  értelmünk csak egy bizonyos  intervallumban

képesek működni, felfogni, megérteni a körülöttünk létező dolgokat és történő eseményeket.

Azt már képesek vagyunk elismerni, hogy létezik olyan hang, amit nem hallunk, olyan fény,

amit   nem    látunk,    hogy    a   számítógép    esetlegesen   több    millió    műveletet   végez

másodpercenként. Ezeket - talán enyhe kételkedéssel - de könnyen elfogadjuk, bár ezek is túl

vannak érzékünk, értelmünk felfogóképességén. Viszont elismerjük ezeket, mert ezeknek

elismerésétől még önérzetünk nem sérül.

Ez még nem generálja bennünk azt a számunkra szinte elfogadhatatlan gondolatot,

Hogy a létezés és az intelligencia csúcsát, maximumát nem mi emberek képviseljük.

Melyikünk nem töprengett még el azon, hogy hol végződik a világegyetem?

De mi van azon túl? Nincs ember, aki ezt képes lenne megválaszolni.

Töprengünk egy darabig, aztán gyorsan elhessegetjük magunktól a gondolatot.

Mit tudunk egyáltalán önmagunkról, például az emberi elme működéséről, milyen szinten

állnak a tudományok. Szinte csak az egymást megdöntő elméletek váltakoznak.

Vagy nézzük meg történelmünket - mire találunk igazán elfogadható megoldást?

Örüljünk  annak,   ha  felmerülnek  bennünk  hasonló  kételyek   és   lassan-lassan  belátjuk

állapotunkat. Felismerjük azt, hogy létezik egy magasan felettünk álló intelligencia Aki a

világot létrehozta és minden másodpercben fenn is tartja, működteti azt.

Hogy létezik Isten, aki Maga a szeretet, az igazságosság és jogosság.

Akitől, sajnos a sok téves teóriát magunkévá téve és saját természetünk hiányosságai miatt oly

távol vagyunk. Aki az embereknek a mindenkori szabad választás lehetőségét megadva,

Értük szüntelenül munkálkodva, megváltási terveket kidolgozva küzd.

Mert sajnos küzdelem folyik. Ennek felismerését, a megoldás kulcsát is elérhetővé tette

számunkra a Biblia által.

A Biblia Isten szava!

Nem egy emberek által összeállított irodalmi alkotás. Ilyen művet - mely ennyire tökéletes,

ennyire megindító, ennyire elgondolkodtató, önmagát magyarázó, csodálatos gondolatokat,

összefüggéseket elénk táró, hasznos tanításokat tartalmazó - ilyen művet emberi elme nem

képes létrehozni. Stílusa semmilyen más irodalmi műhöz nem hasonlítható, mind irodalmilag,

mint pedig tartalmilag olyan színvonalú, mely kizárja, hogy emberi alkotásról lenne szó.

A Bibliát, Isten igéjét emberek rögzítették, akiket álomban, gondolatban, vagy látomásban

- ma úgy mondanánk - hipnotizált állapotban ihletett meg az Isten.

Ami a mai világban igen vonzó és a ma emberét leginkább meggyőző érv, hogy a szentírás

nem egy jövendölést - próféciát tartalmaz - melyek közül már nem egy beteljesedett.

(A római egyházról szóló részben egyértelműen megismerünk ilyet.)

A Biblia a megváltás művét tárja elénk, a bűnös ember megváltását, megszabadítását annak

hatalmából, akinek az ember az uralmát választotta, választja ma is.

Aki - e világ fejedelme - az emberi életet a mai napig is ilyen nyomorúságossá teszi, aki

szinte hipnotizálja, megfertőzi az embert sajátságos eszközeivel.

Úgy vélem, hogy az imént leírtak méltó alapot szolgáltatnak ahhoz, hogy feltétel nélkül

elismerjük a Biblia hitelességét, Istentől való ihletettségét.

Vegyük komolyan az általa tartalmazott kijelentéseket, melyek a mai emberek üdvössége

miatt mondattak ki, írattak le. Ne vonjunk egyenlőség jelet a Biblia és a manapság százszámra

kapható mindenféle e- és túlvilági életelemző, magyarázó áltudományos kiadványok közé,

amelyek -mint a későbbiekben meglátjuk-, nem az ember javát szolgálják, sőt!

Kitörhetünk értelmünk, felfogóképességünk korlátai mögül, ha hittel elfogadjuk a szentírás

kijelentéseit, melyek egyre többet és többet fognak adni nekünk, szolgálva jellembeli

fejlődésünket is, és egyre inkább növelve Isten ismeretünket is.

Minél többet tanulmányozzuk, annál inkább, egyre és egyre jobban tárul fel előttünk,

Mindig többet és többet értve meg belőle.

SZÉP LÁSZLÓ - A HAZUGSÁG ATYJA 1.

I. Előszó

Írásommal szándékom szerint szeretnék rálátást biztosítani egy olyan homályos, burok alatt

lévő területre, melynek átvizsgálása által sokak számára - és lehetnek azok a téma iránt

érdeklődőek, esetleg kételkedők, vagy annak teljesen hátat fordítók- fény derülhet az ember

életének egyes visszásságaira.

Sajnos nagyon kevés ember ismeri az okot és a megoldást. Az okát annak, hogy életük miért

olyan minőségű amilyen, miért az a rengeteg, kellőképpen meg nem indokolt és magyarázott

illetve meg nem válaszolt kérdés, ami előbb vagy utóbb minden emberben felmerül.

Górcső alá vesznek sokféle filozófiai és természettudományos elképzelést, de az élet gyötrő és

szinte állandó problémáiból egyik sem jelent biztos kivezető utat.

Dolgozatom távolról sem nevezhető tudományos hangvételűnek, inkább hétköznapi. Célom,

hogy minél több ember számára életszerű, meggyőző és elfogadható legyen. A könnyebb

érthetőség kedvéért az emberi élet azon területeit igyekeztem kiragadni melyek, leginkább

meghatározóak, melyek által dimenzionáltabban érzékelhető az emberi civilizáció jelenlegi

működésének oka.

Több helyen Bibliai kijelentések találhatóak, melyek egyrészt mondandóm alátámasztásának

leghitelesebb lehetőségeként idéztem, másrészt pedig hogy ezen oldalak olvasói szemében -

és szívében - érzékelhető legyen, hogy a Szentírás mennyire kapcsolható a mindennapok

eseményeihez. Cél még az is, hogy- miután a Biblia tekintélye valamelyest megnőtt - azon

keresztül elismerjék az emberek a Teremtő Isten létét és méltó hitelt adjanak kijelentéseinek

igaznak és megcáfolhatatlannak tartva azokat.

Igazán boldog lennék, ha sokakban elindulna egy olyan folyamat melynek hatására feltárulna

az az út mely az egyedüli megoldáshoz vezet az emberi lény számára.

II. Bevezetés

Nagyon sokszor feltesszük a kérdést - Miért?

Van, hogy csak magunknak és van úgy, hogy másokhoz intézzük kérdésünket - Miért így?

Miért van ez így, miért így működik a világ, ahogy?

Miért van az, hogy a szerénység, szelídség, jóhiszeműség, becsület nem kifizetődő?

Miért van így, miért kell ezt így éreznünk, miért kell - ha „élni" akarunk - rábólintanunk a

hazugságra, az önzésre, az „én" központúságra, bár érezzük, hogy nem jó.

A célszerűség azt diktálja, hogy lehetőség szerint próbáljunk magunknak megszerezni

mindent, mindent mi bebiztosítja anyagi biztonságunkat, esetleges jólétünket, néha szemet

hunyva, magunkat nyugtatgatva - más is ezt csinálja, hát így működik a világ, nem csak

magamért teszem, így tudom eltartani a családom.

Nem törődve igazán „akcióink árával", esetlegesen más ember érzelmi, erkölcsi, anyagi

megkárosításával, közben ügyelve arra, hogy lehetőség szerint minket ne károsítson meg

senki, sem így sem úgy. De nem jó, érezzük, hogy így sem jó, örömeink szinte pillanatnyiak,

olyan a benyomásunk, hogy nem valódiak. A hajsza, a verseny végtelen.

Kielégítjük kívánságainkat, elérjük céljainkat, az új házat, az új autót, tehetősebbek új

birtokaikat, tovább hizlaltuk bankbetétünket, de az ezek megszerzése által fakadó öröm

általában illékony. Kielégítetlenségünk újra éled és nincs megállás, megnyertük a versenyt, de

már kezdjük is az újat, nehogy valamiről lemaradjunk.

Aztán a munkából, tárgyalásról, üzletkötésről hazaindulván, esetleg a harmadik, negyedik

nyugtató bevétele után a mindennapos terhektől megrogyva, kicsit talán elkeseredetten,

kedvünktől, életkedvünktől megfosztva ismét eltöprengjünk - ez lenne az egész?

Szinte felkiáltunk - az nem lehet, hogy ez az élet, nem más, mint egy mókuskerék, amit

valahogy mindig fékez valami. Ismét felszínre törnek bennünk a már - közhelyként -

felmerülő kérdések. Miért van az, hogy nekem minden sokkal nehezebb, nehezebben sikerül,

mint másnak? Nekem soha nem sikerül semmi? Miért pont én vagyok már megint beteg?

Miért pont én kaptam már megint a nehezét? Miért pont én nem nyertem már megint a lottón?

Miért pont én? E kérdések miatt, a kérdések megválaszolatlansága miatt nyakig ülünk a

keserűségben, a depresszióban, ülünk tétlenül és várjuk a választ.

Máskor meg, mikor ránk tör - a most addig megyek, míg meg nem kapom a választ, a

megoldás kulcsát hangulat - kapkodunk fűhöz, fához. Elolvassuk az összes fellelhető

horoszkópot, anyagi áldozatot nem sajnálván jósnőt, jövendőmondót, halottlátót pénzelünk,

tőlük remélve a megoldást, és fel sem ötlik bennünk, hogy ezek a „megoldások" milyen

veszélyeket rejtenek magukban!?

Aztán kis idő múlva - miután bevettük a nyugtatónkat - egy cigaretta és egy pohár whisky

mellett rájövünk, hogy ugyanott vagyunk, ahol pár nappal, héttel, évvel ezelőtt voltunk.

Ismét felmerülnek a miértek, és ismét felmerül a miértek miértje:

Ha van Isten, miért engedi ezt?! (Mert ugye mindnyájan eljutottunk már ide?!)

Miért engedi, hogy ilyen legyen az életünk, hogy ilyen sorsok legyenek, hogy ilyen bűnnel és

tragédiákkal szennyezett legyen a világunk?

Természetesen Isten a felelős mindenért, kiváltképp minden rosszért - gondoljuk.

Fel sem ötlik bennünk, hogy szinte minden tragédiát, balesetet, nehézségeket az emberi

dilettantizmus és önzés okoz.

Nem kizárt azonban, hogy eljutunk e felismerésig, felismerjük esetleg, hogy a torzult emberi

ego okozza ezeket a problémákat.

Azon kevesek, akik e felismeréshez eljutnak és ennek okának fejtegetésekor esetleg azt

hallják, hogy az emberi „én"-nek nem kellene torzultnak lenni, csak hát valami, vagy esetleg

Valaki azzá teszi. Valakinek ez a célja és olyan intelligenciával rendelkezik, hogy az embert

képes többször is ugyanabba a hibába belehajszolni.

Akik ezt hallják, azokban már ez alternatíva felmerülésekor - kezd feléledni egyfajta

viszolygó, kétségekkel teli ellenérzés (melynek ugyancsak az a Valaki az okozója, ő általa

gerjesztve, természetünkből fakad).

Aztán, ha az okfejtés közben felmerül, hogy talán a Bibliában találhatnánk választ a

kérdésünkre, hogy ez a Valaki egy angyalfejedelem, ekkor az ellenérzés oly mértékben

fokozódhat - esetleg átcsaphat gúnyos kételkedésbe - hogy azon nyomban az emberek

többsége elveti ezt a variációt.

Lehet azonban, hogy mégis ez az alternatíva nyújtja a választ kérdéseinkre, ez oszlatja el

legegyértelműbben a kételyeinket.

Próbáljuk megvizsgálni ezt a lehetőséget.